“Olyan kérdés ez, amelyet minden szülőnek,
minden tanítónak és minden tanulónak meg kell fontolnia. Meg kell szívlelnie
minden embernek, ifjúnak és öregnek egyaránt. Az az életterv, amelynek
látóterében csak ennek a földi életnek a rövid évei foglaltatnak benne és nem
tesz előkészületet az örökkévaló jövőre – legyen az bármilyen tökéletes és
kifogástalan -, semmit sem ér.
Tanítsuk meg az ifjúságot arra, hogy földi
terveik kialakításakor gondoljanak az örökkévalóságra! Tanítsuk meg őket arra,
hogy válasszák a helyes alapelveket és keressék a maradandó javakat, hogy olyan
kincseket gyűjtsenek maguknak a mennyben, amelyek nem enyésznek el,» amelyet a
tolvajok el nem lopnak, és a moly meg nem emészt! Szerezzetek magatoknak
barátokat a hamis mammonból, hogy mikor meghaltok, befogadjanak benneteket az
örök hajlékokba!«(Luk 12,33; 16,9)
Mindazok, akik így cselekszenek, a lehető
legjobban felkészülnek a földi életre. Egy ember sem gyűjthet kincseket a
mennyben anélkül, hogy általa meg ne gazdagodna, meg ne nemesedne élete itt
ezen a földön is…» Az istenfélelem mindenre hasznos, meglévén benne a jelenvaló
és a jövendő életnek ígérete «olvassuk a Szentírásban. (1Tim 4,8)”