Jézus az apostolaiért és tanítványiért
imádkozik. Úgy tűnik, hogy nem a nagy tömegekért, akik hallgatták beszédeit,
hanem kifejezetten azokért, akik tanító útján vele voltak, és a legszorosabb baráti
kapcsolatba kerültek vele.
Először azért imádkozik, hogy az Atya
megtartsa őket a nevében, azaz mindig Istené maradjanak, és mindent az ő nevében
tegyenek. Az egy Istenhez való kötődés a tanítványok lelki egységét eredményezi
az Atyával és egymással.
Erre irányul Jézus második kérése, hogy a
tanítványok egyek legyenek.
A harmadik kérés a tanítványok öröméért
szól.
Az öröm akkor válik teljessé bennük,
amikor megtudják, hogy miután Jézus befejezi küldetését ebben a világban,
visszatér a mennybe az Atyához, aki őt küldte. Küldetése az volt, hogy
megismertesse Istent az emberekkel, s elmondja azokat az igazságokat, amelyek megélése
az Atyához vezeti a hívőt.
A világ azonban sokféle akadályt vet az emberek
elé, ezért imádkozik Jézus ezt követően azért, hogy az Atya óvja meg a tanítványokat
a gonosztól. Ötödik, utolsó kérése pedig arra irányul, hogy tanítványi
megszentelődjenek, azaz a kegyelem segítségével Istennek és Istennel éljenek,
és életükben megvalósítsák mindazt, amit az Atya kíván tőlük.
Jézus tanítványaiért mondott könyörgését megerősíti
önfeláldozása. Nem csak szóban mondja, hogy
követőiért szenteli magát, hanem valóban feláldozza értük és minden emberért
életét. Életáldozata megerősíti és
hitelesíti imáját. (his)
