2017. május 15., hétfő

Jn 14,21-26

Jn 14,21-26

Jézus újra és újra lelkére köti tanítványainak, hogy nem elegendő az, ha valaki ismeri őt. Azt kéri követőitől, hogy teljesítsék parancsait, amelyek végső soron a mennyei Atya útmutatásai az ember számára. A mai evangéliumban kijelenti: „Aki ismeri és teljesíti parancsaimat, az szeret engem.” Vallásosságunk nem elmélet, hanem élő kapcsolat Krisztussal. Szóbeli hitvallásunk bizony keveset ér, ha hitünkből nem fakadnak a szeretet jó cselekedetei.
Jézus szavai arra is rávilágítanak, hogy tanításának teljesítése nem fakadhat kényszerből vagy a kicsiny embernek a hatalmas Istentől való félelméből, hanem az Isten törvényei szerinti életnek egyetlen forrása a szeretet lehet. Fel kell ismernünk tehát, hogy az isteni parancsok a javunkat szolgálják. Fel kell ismernünk a törvények mögött rejlő isteni szeretetet és gondoskodást, s akkor majd mi is képesek leszünk arra, hogy a szeretet vezéreljen minket Isten törvényeinek útján.

E felismerésben segítségünkre van a Szentlélek, akit az Atya és a Fiú azért küld a világba, hogy szüntelenül emlékeztessen bennünket arra a krisztusi igazságra, amely az örök életre vezet. A Szentlélektől, aki maga is ajándék, számos isteni ajándék árad felénk: a létezés ajándéka, amelyet minden létező megkapott a teremtő Istentől, a kegyelem ajándéka, amelyet Isten állandó segítségként ad nekünk az üdvösség útján való előrehaladáshoz.