Jn 14,21-26
Jézus újra és újra lelkére köti
tanítványainak, hogy nem elegendő az, ha valaki ismeri őt. Azt kéri követőitől,
hogy teljesítsék parancsait, amelyek végső soron a mennyei Atya útmutatásai az
ember számára. A mai evangéliumban kijelenti: „Aki ismeri és teljesíti
parancsaimat, az szeret engem.” Vallásosságunk nem elmélet, hanem élő kapcsolat
Krisztussal. Szóbeli hitvallásunk bizony keveset ér, ha hitünkből nem fakadnak
a szeretet jó cselekedetei.
Jézus szavai arra is rávilágítanak, hogy
tanításának teljesítése nem fakadhat kényszerből vagy a kicsiny embernek a
hatalmas Istentől való félelméből, hanem az Isten törvényei szerinti életnek
egyetlen forrása a szeretet lehet. Fel kell ismernünk tehát, hogy az isteni
parancsok a javunkat szolgálják. Fel kell ismernünk a törvények mögött rejlő
isteni szeretetet és gondoskodást, s akkor majd mi is képesek leszünk arra,
hogy a szeretet vezéreljen minket Isten törvényeinek útján.
E felismerésben segítségünkre van a
Szentlélek, akit az Atya és a Fiú azért küld a világba, hogy szüntelenül
emlékeztessen bennünket arra a krisztusi igazságra, amely az örök életre vezet.
A Szentlélektől, aki maga is ajándék, számos isteni ajándék árad felénk: a
létezés ajándéka, amelyet minden létező megkapott a teremtő Istentől, a
kegyelem ajándéka, amelyet Isten állandó segítségként ad nekünk az üdvösség
útján való előrehaladáshoz.
