Senki sem jöhet hozzám, ha az Atya nem
vonzza (Jn 6, 44). Hallottuk a mai evangéliumban.
Köztünk és Jézus között az örök
szeretetkapcsolatot Mennyei Atyánk létesíti. „Senki sem jöhet hozzám, ha csak
az Atya, aki engem küldött nem vonzza, és én feltámasztom az utolsó napon.”
Az Atya vonzása: Mennyei Atyánk szeretete,
az ő Fiában hatja át a mindenséget. Ennek a vonzásnak az ember képes engedni és
akkor vonzza az Atya, és ennek a vonzásnak az ember képes ellenállni, és akkor
az Atya vonzása nem érvényesül rajta, de ettől még az atyai ház vonzáskörében
marad.
A tékozló fiú az Atya szeretetének
vonzásában marad akkor is, amikor elhagyja az atyai házat, és ennek a vonzásnak
enged, amikor megtér, amikor hazatér.
Rendíthetetlen Jézus Krisztus Mennyei
Atyánk megtestesült Szeretete. Ebben a Szeretetben rólunk van szó. Kiderülhet
rólunk az igazság, Isten szeretetét ez nem rendíti meg, vére ontásáig hűséges
hozzánk.
A természetfeletti világ rendjében is igaz
az a sorrend, ami a természet rendjében igaz. Enni, lenni, tenni.
Ennünk kell, lennünk kell, és csak azután
tehetünk bármit is.
Be kell fogadnunk Isten Szeretetét, ennünk kell az örök élet kenyerét, lennünk kell ennek a kenyérnek az
erejéből, krisztusivá kell lennünk, hogy Jézushoz hasonlóan tudjunk tenni szeretni, hogy Isten a mi
szívünkkel tudjon szeretni.
