Mk
12,13-17
Elmélkedés:
Az adófizetéssel kapcsolatos evangéliumi
történetnél érdemes odafigyelnünk a kérdezőkre. A jelenetnél szereplő
farizeusok, ahhoz a vallási csoporthoz tartoztak, akik határozottan
elutasították a római fennhatóságot és az ország jövőjét a nemzeti
függetlenségben látták. Politikailag ezzel ellentétes nézetet vallottak a
Heródes-pártiak, akik a fennálló hatalmi rendszer haszonélvezői voltak,
elfogadták és kiszolgálták a rómaiakat. A két csoport tagjai a Jézussal
szembeni hatékony fellépés reményében most félreteszik ellentétes nézeteiket,
és miután gyanúsan sok dicsérettel halmozzák el Jézust, közösen teszik fel a
kérdést: "Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem?"
Ha Jézus ellenzi az adófizetést, akkor a
Heródes-pártiakkal kerül szembe, ha helyesli a császárnak fizetett adót, akkor
pedig a kérdező farizeusokkal. Jézus rögtön átlátja a helyzetet, nem akar egyik
csoport céltáblája sem lenni, ezért bölcs válaszával kikerül a kellemetlen
helyzetből: "Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és az
Istennek, ami az Istené!"
A földi hatalommal szembeni, evilági
kötelességeinket nem szabad szembeállítanunk Isten iránti kötelességeinkkel. Ha
teljesítjük mindazt, amit Isten vár tőlünk, meg fogjuk találni az evilági
dolgok helyes rendjét is.
(HIS)
