Árpádházi
szent Kinga szűz
IV. Béla és Laszkarisz Mária legidősebb
leánya. Boldog Jolán, Boldog Konstancia és Szent Margit nővére. 1224. március
4-én született. Már szüzességi fogadalmat tett, amikor szülei államérdekre
hivatkozva 1239-ben eljegyezték Boleszláv krakkói herceggel.
Hatására férje szintén örök tisztaságot
fogadott a krakkói székesegyházban, a nép ezért "szemérmes Boleszlávnak
nevezte el. Élete királynéként is imádságban és a szegények, betegek ápolásában
telt el.
Férje halála (1279) után testvérével,
Jolánnal az ószandeci klarisszák közé lépett, és ott is halt meg, mint főnöknő,
1292. július 24-én. Sírja búcsújáróhely lett. VIII. Sándor pápa 1690-ben
boldoggá, XII. Ince pápa 1695-ben Lengyelország védőszentjei közé iktatta, XI.
Kelemen pápa 1715-ben Lengyelország és Litvánia védőszentjévé nyilvánította.
II. János Pál pápa 1999 június 16-án avatta szentté.
Kinga az imádságban, a szegények
szolgálatában tűnt ki királynéként is, szerzetesként is. Példája nyomán
erősödjön imaéletünk, és keressük azt a módot, ahogy ma az igazáén rászorulókat
megtalálhatjuk, és őket segíthetjük.
