KERESZTES SZENT
JÁNOS
1542 táján született Fontiverosban
(Spanyolország). Apja korán meghalt, anyja nehezen tudta nevelni.
Szakmát nem tudott tanulni, gyenge és
ügyetlen volt. Tanulni szeretett volna, erre adottsága is volt. Az elemi
ismeretek megtanulására szegények intézetébe került, Itt sokat és
átszellemülten ministrált, ami megtetszett egy gazdag úrnak. Ez a gazdag úr
alkalmazta a 13 éves gyereket, aki aztán szerény fizetéséből így tudott már
tanulni.
Szorgalmasan dolgozott, tanult és
vezekelt. Egyre világosabban megérlelődött benne a gondolat, hogy szerzetes
lesz. Karmelita szerzetes lett 1563-ban, itt is kitartóan tanult, majd a Rend
parancsára Salamancába ment tanulni: hittudományt és bölcseletet. 1567-ben
pappá szentelték - megint csak parancsra, ő erre méltatlannak érezte magát -.
Misztikus élményekben gazdag életet élt.
Sokat szenvedett betegség, megnemértés miatt.
Avilai Szent Teréz munkatársa volt,
1568-ban elsőnek csatlakozott a megreformált, sarutlan rendhez, vagyis az
új-lazaságokat tagadó, szegény és kemény életet vállalta. Nagyon kemény
vezekléssel és imával éltek ezek a sarutlanok. Ekkor vette fel új szerzetesi
nevét: Keresztes…, vagyis Keresztről nevezett…
A sarus karmeliták testi erőszakkal
akarták a reformokról lebeszélni, elfogták, bezárták, lelkileg gyötörték, meg
is vesszőzték. Misézni sem engedték, ezért megszökött a rabságból. A sarutlan
karmelita apácák a klauzúrájukban rejtették el. Jóakarói segítségével aztán
Andalúziába mehetett egyik rendházukba. Itt sem akarták elfogadni, de ő minden
szenvedést örömmel vállalt. Életében igen sok jelét adta az életszentségnek és
bölcsességnek, a lelki életről szóló könyvei bizonyítják mély lelki
élettapasztalatát.
Súlyos beteg lett, városi rendházba
kellett mennie ápolásra, ő Ubedát választotta, mert az ottani perjel nagyon szigorú volt. Halála 1591. december
14-én csendes és nyugodt elmúlás volt, sírjához azonnal megindult a
zarándoklás, a nép szentnek tartotta.
Írásait a spanyol irodalom remekműveiként
tartják számon
