Keresztelő Szent
János születése. 2018
Bevezetés
Ma Keresztelő Szent János születését
ünnepeljük. Tudjuk, hogy a szentek ünnepei az örökkévalóságba érkezésükhöz, a
mennyei születésnapjukhoz kapcsolódnak. Három kivétel van. A mi Urunk, Jézus
Krisztus, a Boldogságos Szűz Mária és Keresztelő Szent János, akiknek földi
születése is ünnep az egyházi év naptárában. S Keresztelő Szent János ünnepe
liturgikusan olyan rangos, hogy kiszorítja a soron következő, jelenleg a 12.
évközi vasárnap ünneplését. „Sokan örülnek majd születésének.” – hirdeti már
előre az angyal, Miért? Mert „Izrael fiai közül sokat térít meg Istenükhöz, az
Úrhoz. És közülünk? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket!
Kirie
litánia
Urunk! Bocsásd meg népünknek, hogy azt,
ami Áldás, még mindig sokan tehernek nevezik. Uram irgalmazz!
Urunk! Bocsásd meg az anya méhében, emberi
életeket kioltók vétkeit! Krisztus kegyelmezz!
Urunk! Miként Keresztelő Szent János
születésekor, úgy ma is, minden újszülött születésekor, mindannyian együtt örvendjünk
az életet továbbadó szülőkkel. Uram irgalmazz!
Evangélium
után
Egy jól ismert régi születési történetet
olvastam fel az imént. A benne szereplő házaspárnak nem volt gyermeke és erre,
tudni illik a gyermekáldásra még csak kilátása sem, ugyanis Erzsébet meddőnek
nyilváníttatott, és ráadásul mindketten élemedett korúak voltak. Csak a vágyuk
élt egy utódra vonatkozóan.
Ámde Isten útjai kifürkészhetetlenek, s az
igaz és feddhetetlen idős házaspár könyörgése meghallgatásra talált, ígéretet
kaptak fiúk születésére: „Örülni fogsz, boldog leszel, és sokan örülnek majd az
ő születésének”, hallottuk az imént a szentírási szavakat. És valóban öröm érte
őket. „Amikor pedig eljött Erzsébet szülésének ideje, fiút szült. Meghallották
a szomszédjai és rokonai, hogy milyen nagy irgalmat tanúsított iránta az Úr, és
együtt örültek vele.” Hallottuk az evangéliumban
A kétezer éves bibliai történet mai
üzenete elsősorban azokat érinti meg, akik nem csak hallják, hanem átérzik a
belőle kisugárzó lényeget, a gyermekáldás által kiváltott boldogságot.
Legyünk tárgyilagosak! A „halál
kultúrájában”, a szülők jómódhoz, kényelemhez, egészségügyi és tárgyi
szempontokhoz - egészen pontosan: bármihez – fűződő joga megelőzi és legyőzi
magzatuknak az élethez való jogát. - Kérdezem: - Hallunk ma gyermekért, életért,
folytonosságért, jövőért könyörgő emberekről? Vannak még a megáldott új szülőkkel
együtt örvendő szomszédok, rokonok? Sajnos: kevesen.
Ma a többség legyint a gyermektelenség, a (idézőjelben)
„terhesség”, helyesebben az élet megszakítása, az emberélet pusztítása elleni
tiltakozására. (Csak zárójelben jegyzem meg: a magzati élet kioltása nem
megszakítás. Amit megszakítunk (pl. rádióműsor) azt lehet folytatni. A magzati
életet nem. Megsemmisül.)
És avítt katolikus hőbörgésnek tartja a
megölt magzatok élethez való, elorzott jogáért, az ártatlan és védtelen kicsi
gyermekek életéért való segélykiáltást.
Azonban, hála Istennek vannak, talán egyre
többen, akik számára megélt valóság, hogy a születendő gyermek Isten ajándéka,
fenséges szülői boldogság forrása. Ők, akik a szülői igát boldogítónak és a gyermeknevelés
terhét könnyűnek érzik, még tudnak úgy örülni, mint Keresztelő János szülei: Erzsébet
és Zakariás, vagy mint Jézus szülei egykor; tudják úgy várni és fogadni szerelmük
gyümölcsét, mint jóval ezelőtt nagyszüleink, s talán még szüleink is tudtak.
Boldogok voltak ők, és boldogok mindazok,
akik gyermekük szemében a Nap tiszta ragyogását, hangjában a Teremtő hangját,
arcában a Gondviselő mosolyát vélik felfedezni, s így gyermekük által isteni
hatásokat: a tisztaságot, az őszinteséget, az igazi örömet engedik belépni
életükbe.
Egy kis emberke megszületésekor spontán
vetődik fel a kérdés „Vajon mi lesz ebből a gyermekből?” Vajon mi lesz a mi
gyer-mekünkkel?
Hisszük, hogy miként Keresztelő Szent
Jánossal vele volt, úgy lesz vele is az Úr keze mindenkor a mi gyermekünkkel
is. De csak akkor, ha a mi életünkből is sugárzik a Velünk való Istenben, a Gondviselésben
való hit. És Jézus Krisztusra mutató életpéldánkkal járunk gyermekünk előtt. És
kitéphetetlenül belegyökereztetjük gyermekünket a keresztény kultúrába, a
magyar múltba és a haza szeretetébe.
Ha olyan életet él gyermekünk is, mint
Keresztelő Szent János, akinek élete minden mozzanata Jézusra mutatott.
Akiről az Úr Jézus azt mondotta: „az asszonyok
szülöttei között nem született nagyobb keresztelő Jánosnál.” „Növekedett,
lélekben erősödött és mindaddig a pusztában élt, amíg Izrael előtt nyilvánosan
fel nem lépett.” Nyilvános fellépésében a legfontosabb cselekedete a bűnbánat
hirdetése volt. Ennek legszebb megnyilvánulása pedig, amikor rámutatott az Úr
Jézusra: Íme, az Isten Báránya. Íme, aki elveszi a világ bűneit. Őt
hallgassátok.” Nincs ennél szebb és fontosabb feladat, mint másokat Krisztushoz
vezetni.
Valójában a keresztény ember feladata
hasonló ahhoz, amit Keresztelő Jánost tett: rámutatni az Úr Jézusra.
Ki ne látná, ki ne tapasztalná, hogy hazánkban,
a mai életkörülmények között is szükség van a Keresztelő Szent Jánoséhoz
hasonló hivatásból fakadó magatartásra. Szükség van arra, hogy úgy mutassunk rá
Krisztusra, Keresztelőt követve mondjuk: Őt hallgassátok, mert neki számunkra
is van mondanivalója, csak arra van szükség, hogy mindez halló fülekre és befogadó
szívekre találjon. Amen
