Péter és Pál apostolok.
Róma, az Örök Város alapítása után közel
nyolcszáz évvel, mint egy új Romulus és Remus, lépnek be a történelembe.
Péter, eredeti nevén Simon, egy galileai
halász, aki együtt élte meg Jézussal a megváltás éveit.
Pál, eredeti nevén Saul, pedig a
keresztények üldözőjéből lesz az egyik legodaadóbb és leghűségesebb tanítvány.
Bár Jézussal személyesen soha nem találkozott, mégis hitelesen bontotta ki,
adta át a krisztusi hitet.
A két apostol Nero császár uralkodása
alatt szenvedett vértanúhalált, a hagyomány szerint 67-ben: Péter apostolt a
vatikáni domb melletti császári cirkusz közepén álló obeliszk tövénél
feszítették keresztre, míg a népek apostolát, Szent Pált római polgár lévén
karddal fejezték le. Mindkettőjük sírja fölé Nagy Konstantin császár emeltetett
bazilikát a IV. század elején. A római egyház már a III. század közepétől
kezdve együtt ünnepelte a két apostol vértanúságát június 29-én.
Péter és Pál apostolok ünnepén imádságos
szeretettel gondolunk hatalmas felelősséget hordozó Szentatyánkra. Mi hívők
Rómát, ahová az isteni Gondviselés a két apostol tanúságtételének székét helyezte,
azon katolikus Egyház szívének tekintjük, amelyen a pokol kapui sem vesznek
erőt soha!
Ámen
