2018. augusztus 8., szerda

Szent Domonkos

Szent Domonkos
A prédikáló testvérek rendjének alapítója Kasztíliában született 1170 körül. Missziós és tanítói tevékenysége során, a tévtanok elleni küzdelemben mindvégig a szegénységet és az alázatosságot követte. Legendák tanúsága szerint tőle ered a rózsafüzér imádság.
1198-ban szentelték pappá és püspöke felvette a szerzetesi fegyelemben élő kanonokok sorába.
Diego püspököt megindította a kunok helyzete: Domonkossal együtt Rómába ment, és azt kérte III. Ince pápától, hogy adjon mindkettőjüknek felhatalmazást a kunok közötti misszionálásra.
A pápa azonban nem keletre, a kunokhoz, hanem Dél-Franciaországba küldte őket – ahol ebben az időben az eretnek katarok és az albigensek gyengítették az Egyházat –, hogy reformálják meg a papságot, és vezessék vissza a katolikus hitre az eretnekeket.
Időközben egyre többen csatlakoztak Domonkoshoz. 1215-ben a toulouse-i püspök Domonkost és társait egyházmegyei prédikátoroknak nevezte ki.
Püspöke Domonkost magával vitte kísérőnek a IV. lateráni zsinatra, ahol az a határozat született, hogy fokozni kell a prédikációs tevékenységet és a papság szellemi felkészítését. Domonkos a pápa szolgálatára ajánlotta magát és a prédikátorok rendjét, amelyet alapítani készült.
1216-ban III. Honóriusztól megkapták a pápai jóváhagyást.
Az 1221. évi általános káptalan után Domonkos, visszatérve Bolognába súlyos betegségbe esett. E szavakkal fordult a körülötte összegyűlt testvérekhez: „Hármas örökséget hagyok rátok: a szeretetet, az alázatosságot és a szegénységet. Ha valaki ezt az örökséget tőlem átveszi, társam lesz a mennyek országának öröklésében.”
A pápa 1234. július 3-án szentté avatta Domonkost
Kérjük rendi testvérei és magunk számára égi segítségét.