2018. augusztus 11., szombat

Szent Klára


Szent Klára
Assisi Szent Klára 1193 körül született, 1253-ban halt meg, és halála után két évvel avatták szentté. Olaszországban nagyon népszerű, ő Assisi város védőszentje, és sírja híres gyógyító hatalmáról. Franciaországban is gyógyító tudást tulajdonítanak az ún. Klára-forrásoknak.
Az Érdy-kódex kilenc olyan mozzanatot tár fel életéből, amelyek mind isteni kiválasztottságát és szentségét tükrözik. Ezek: a Klára édesanyjához szózatot intéző kereszt; a fiatal korától önként vállalt Istennek tetsző élet, jámborság és önsanyargatás; a szüzesség megtartása. Szerzetesi élet vállalása, elvonulás a világtól; példamutatás más nemesasszonyoknak; szüntelen imádságai, melyekkel sebet éget a Sátánba ; a szerzetesi regulák szigorú megtartása; jósága és önzetlensége ; csodatételei, a kenyérszaporítás csodája. Halála óráján pedig maga Szűz Mária jött el ápolni a nagybeteg Klárát, és az ő angyalai kíséretében távozott el lelke a mennyországba.
A korabeli legendairodalom legvalószínűbb forrása Tommaso da Celano életrajza, amit Szent Ferenc kérésére készített Szent Kláráról. Minden olyan mozzanat szerepel benne, amelyeket az Érdy-kódex is bemutat. Ugyanakkor Celano életrajza olyan adatokat is tartalmaz, amelyek csak egy-egy utalásban vannak jelen a Karthauzi Névtelen művében. A szövegben sok helyen így vezeti be mondanivalóját: „úgy olvastatik róla”, ez mindenképpen a legenda pontos idézésére utal. Celano és a Karthauzi Névtelen legtöbbször ugyanazokat az erényeket emeli ki a műben, én két fontos dolgot mégis kiemelnék: Tommaso da Celano a szolgálatra, mások kiszolgálására helyezi a hangsúlyt, nála ez kapja talán a legfontosabb szerepet, míg a Karthauzi Névtelen a szüzesség megtartását emeli ki.
A Klára nevének magyarázata és életének, erényeinek párhuzama, tehát a tisztaság és ragyogó ártatlanság a legfontosabb motívum, amely az egész legendát végigkíséri, ezt tartja a Karthauzi a legkövetendőbb példának.