Húsvét 6. vasárnap. 2019
Bevezetés
A mai szentmise szövegeiben még
mindig húsvét öröme visszhangzik. Feltámadt Üdvözítőnk végrehajtotta művét,
megváltotta népét.
Jézus, a mai evangéliumi szakasz
szerint, még együtt van tanítványaival, Szavaiból kiérződik az útra készülődés.
Vigasztalja az itt hagyottokat. Megajándékozza őket, azzal a békével, amelyet a
világ nem adhat nékik. Nemcsak nekik. Ezt a békét ajándékozza nékünk is.
Elfogadjuk? Ez a béke él a mi szívünkben?
Kirié litánia
Jézus
Krisztus, Oltsd ki szívünkből a gyűlölet tüzét! Uram, irgalmazz
Jézus
Krisztus, Adj békét családunknak! Krisztus kegyelmezz!
Jézus
Krisztus, Adj békét nemzetünknek! Uram, irgalmazz!
Evangélium után
Krisztusban hinni, őt követni
soha nem volt egyszerű feladat. Tudjuk, hogy János evangéliuma a négy közül a
legutolsó. Evangéliumát nem a hitetlenek számára, nem a zsidók, vagy a pogányok
számára írta, mint Máté, illetve Lukács, hanem az első keresztény közösségek
számára, akik felnőtt korukban keresztelkedtek meg.
Őket akarja bátorítani, erősíteni,
amikor Krisztus tanításából azokat a részleteket emeli ki, amelyek azt
hangsúlyozzák, hogy nincs helye a félelemnek és kétségnek a krisztushívők
szívében. Hiszen elküldte a Szentlelket és megígérte, hogy olyan békével
ajándékoz meg bennünket, amelyet a világ nem adhat.
Legyenek hát állhatatosak!
Tartsák meg Jézus tanítását és maradjanak meg az ő szeretetében.
Az Úr Jézus földi életében
szüntelenül hangoztatta: nemcsak kenyérrel él az ember, hanem Isten igéjével
is. Ezért osztogatta fáradtságot nem ismerve tanításának kincseit.
Ezt a boldogító kenyérosztást
akarja folytatni egyháza által napjainkban is. Azt kívánja tőlünk, hogy
nyújtsuk kezünket tanításának kincsei, a lelkieledel után és táplálkozzunk
vele. Ezért nékünk is szól a figyelmeztetés: "Aki szeret engem, megtartja
tanításomat".
Mi, mai krisztushívők hasonlóan,
János evangélista kortársaihoz, veszélyeztetett helyzetben élünk. A veszélyek
mások és sokfélék, de a lényegük ugyanaz. Arra irányulnak, hogy kétséget és
félelmet ébresszenek a krisztushívőkben, gyengítsék hitüket, s elpártolásra
késztessék őket.
Mi, mai keresztények, egy olyan
zajos világban élünk, amelyikben nem könnyű meghallani Jézus üzenetét, Jézus
tanítását. Nagy a kínálat a különféle eszmék és tanítások piacán. Újabban
távol-keletről és tengerentúlról importált vallások és szekták területén. Egyik
hangosabb, mint a másik. Egyik erőszakosabb, mint a másik. Egyik intoleránsabb,
mint a másik. A nagy zaj közepette még az a veszély is fenyeget, hogy rest lesz
a fülünk és elveszti érzékét Krisztus üzenetének fölfogására.
Egy olyan világban, amelyben a
modern hírközlő eszközök érdekes, szenzációs, mindig új, tudatosan szelektált
és manipulált hang- és képhullámokkal ölelik körül életünket.
Országos napilapok, s kereskedelmi
csatornák arra törekszenek, hogy minél kevesebb keresztény és nemzeti gondolat
jusson el az emberekhez, a keresztény és nemzeti érzületet sértőből pedig minél
több kitalált rágalmazás, etnobiznisz, nemzet lejáratás.
Arra mennek, rafinált médium
trükkökkel, hogy az emberek csak azzal foglalkozzanak, amiket ők tálalnak neki,
és azokról úgy vélekedjenek, mint ők. Felmentik az embereket a gondolkodás,
illetve a helyes gondolkodás alól.
Alig van lehetőségünk és időnk a
jézusi üzenet meghallgatására és tanulmányozására.
Aztán meg találóan jegyezte meg
egyik paptestvérem, "Ha az ember előhozza a vallás kérdéseit, sokan úgy
viselkednek, mintha az ember beléjük akarna önteni valami ízetlen folyadékot,
amelytől undorodnak"
Nem osztottam és nem osztom ma
sem a megállapítását, mert nekünk az a kötelességünk, hogy úgy hozzuk elő a
vallás igazságait, hogy felkeltsük az azok iránti érdeklődést.
Tagadhatatlan viszont az, hogy
nincs mindenkinek étvágya, igénye a jézusi tanításra. Főleg azoknak nincs, akik
elrontották gyomrukat, szellemi ízlésüket, egészségtelen táplálékokkal, azoknak
nincs, akik feladatuknak tekintik az emberek, a társadalmi rétegek, közösségek,
népcsoportok, nemzetiségek és vallások közötti ellentétek szítását.
Sajnálatos módon, az évszázadok
során a keresztények is sok energiát pazaroltak el a hosszas és felesleges
hitvitákra. Pedig a leg-fontosabb feladat: az igazsághoz való hűséget
összeegyeztetni a szeretettel.
Mivel ez nem könnyű feladat,
ezért ígérte meg az Úr Jézus az apostolainak, s a benne hívőknek, a Szentlelket,
aki eszünkbe juttatja Jézus tanítását, eszünkbe juttatja a szeretet parancsát,
és szívünkbe önti a szeretet evangéliumát.
Hiszen az evangélium üzenetét nem
elég csupán a fülünkkel és eszünkkel hallgatni. Át kell járnia belső
világunkat. Gyökeret kell vernie a szívünkben, hogy a külső körülményektől
függetlenül is, száz-szoros termést hozhasson mindig.
Keresztény módon élni mindig
veszélyes volt és veszélyes ma is. A Szentatya "Az új évezred
küszöbén" iratában írja, hogy mi keresztények veszélyeztetett helyzetűek
vagyunk.
Ha keresztény módon élni veszélyes
is, de egyben magasztos is! Mert nekünk, a tanítását meg-tartóknak olyan békét
ajándékoz, amilyent a világ nem adhat. Mivel nem adhatja, nem is veheti el
tőlünk.
De mi hívő keresztények ezt továbbadhatjuk
és kell is, hogy továbbadjuk! Ez a mi magasztos feladatunk: Megváltoztatni a
világot. Az egymással gyűlölködő embereket kibékíteni, s átalakítani egymással
békében és szeretetben élőkké!
Ámen.
