Ki az én anyám?
Az evangéliumi történet megértéséhez
érdemes a jelenetet elképzelnünk, mégpedig pontosan azon szavak alapján, amiket
Máté evangélista használ. Jézus „népsokaságot” tanít. Nem szűkebb tanítványai
körét és nem néhány embert, hanem nagyobb létszámú tömeget. Tanításának
helyszíne nem lehet egy ház, mert oda aligha fér be „népsokaság.” Nem is egy
zsinagógában tanít, ahol már többen elférnének, hiszen ezt biztosan
megemlítette volna az evangélista. Talán a pusztában, talán egy hegyen, talán
egy város terén, mindenesetre olyan helyen, ahol sokan elférnek. Ide érkezik
meg Jézus anyja és a rokonság, akik beszélni akarnak vele. Máté azt írja, hogy
„kint várakoznak.” Na de hol „kint”? Mit jelent ebben a helyzetben a „kint”? Az
előbb tisztáztuk, hogy nem egy épület Jézus tanításának a helye, tehát nem egy
épületen kívül várakoznak. Ha pedig egy szabad téren, pusztaságban tanít az Úr,
akkor értelmezhetetlen a „kint” kifejezés.
Lassan kezdjük sejteni, hogy itt nem egy
helyhatározóról van szó, amely a rokonok tartózkodási helyét jelöli, hanem az ő
Jézushoz való viszonyukat. A „kint” tehát azt jelenti, hogy az Úr hallgatóinak
körén kívül maradnak. Kívülállók, akik nem tanítványként vagy követőként vannak
Jézus közelében, hanem más szándék vezeti őket. Nem is akarnak egészen Jézus
közelébe jutni, hanem elég nekik, ha távolabb megállnak, és itt ne csak a
fizikai távolságtartásra gondoljunk.
Jézus figyelmeztetése nekünk szól: „Aki
teljesíti mennyei Atyám akaratát, az mind testvérem, nővérem és anyám.” Akkor
nem leszek kívülálló, hanem az Úr tanítványa, ha engedelmeskedem az Atya
akaratának.
