Árpád-házi szent
Kinga
IV. Béla és Laszkarisz Mária legidősebb
leánya. Boldog Jolán, Boldog Konstancia és Szent Margit nővére. 1224. március
4-én született.
Már szüzességi fogadalmat tett, amikor
szülei államérdekre hivatkozva 1239-ben eljegyezték Boleszláv krakkói
herceggel. Hatására férje szintén örök tisztaságot fogadott a krakkói
székesegyházban, a nép ezért "szemérmes Boleszlávnak nevezte el.
Élete királynéként is imádságban és a
szegények, betegek ápolásában telt el. Férje halála (1279) után testvérével,
Jolánnal az ószandeci klarisszák közé lépett, és ott is halt meg 1292. július
24-én.
Sírja búcsújáróhely lett. VIII. Sándor
pápa 1690-ben boldoggá, XII. Ince pápa 1695-ben Lengyelország védőszentjei közé
iktatta, XI. Kelemen pápa 1715-ben Lengyelország és Litvánia védőszentjévé
nyilvánította. II. János Pál pápa 1999. június 16-án avatta szentté.
Kinga, amint már említettem, az
imádságban, a szegények szolgálatában tűnt ki királynéként is, szerzetesként
is. Példája nyomán erősödjön imaéletünk, és keressük azt a módot, ahogy ma az
igazán rászorulókat megtalálhatjuk, és őket segíthetjük.
Ámen
