Jónás
próféta jele
A mai evangéliumban olyan jelet kérnek
Jézustól az írástudók és farizeusok, amellyel azt igazolja, hogy ő a Messiás.
Gondolkodásuk nem áll tőlünk sem messze, hiszen sokszor mi is jeleket kérünk
Istentől. Olykor olyan jelet, amely megnyugtat minket, hogy Isten figyel ránk
és teljesíteni fogja kérésünket. Máskor olyan jelet, amely irányt mutat nekünk
egy döntéshelyzetben és megkönnyíti választásunkat. Ismét máskor olyan jelet
szeretnénk, ami megerősíti botladozó hitünket vagy megmutatja számunkra, hogy
mi vár ránk a jövőben.
Jézus viszont nem akar nekünk más jelet
mutatni, mint az ő kereszthalálának és feltámadásának a jelét. Miért esik hát
nehezünkre felvenni életünk keresztjét, amikor az Úr keresztje a jel és az ő
kereszthordozása a példa számunkra? Miért esik nehezünkre a neki való
engedelmesség, amikor az ő végsőkig, a halál vállalásáig elmenő szeretete
számunkra a jel? Miért esik nehezünkre hinni abban, hogy a szenvedések és az
élet nehézségeinek vállalása érdemszerző lehet számunkra, amikor az Úr
szenvedése minden ember megváltását érdemelte ki? Miért esik nehezünkre hinni a
feltámadásban és az örök életben, amikor az Úr feltámadása a jel számunkra,
hogy az élet győz a halál felett?
