Advent 2. vasárnapja.
A.
Bevezetés
Advent második vasárnapján Keresztelő Szent János a tanítómesterünk.
Bűnbánattal kell készülnünk az Úr eljövetelére, és a bűnbánat méltó gyümölcseit
kell megteremnünk. Nem elegendő csak a bánat, az elkövetett rossz helytelenítése,
hanem kell a bánatnak a gyümölcse is. Kell, hogy a felebaráti szeretet tetteivel
segítsük egymást a karácsonyi lelkület kiépítéséhez.
Izajás próféta ösztönöz minket a Kezdőének szavaival: „Sion népe, íme,
jön az Úr, hogy megmentse a nemzeteket, és hallani fogjátok dicsőséges szavát,
szívetek örömére.
Hogy valóban megmentésünkre és örömünkre legyen az Úr jövetele,
vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.
Kirie litánia
Jézus
Krisztus, Akiben beteljesedett a mennyei Atya minden ígérete: Uram, irgalmazz!
Jézus
Krisztus, Akit az ősatyák sóvárogva vártak: Krisztus, kegyelmezz!
Jézus
Krisztus, Aki egykor eljössz ismét a világra: Uram, irgalmazz!
Evangélium után
Keresztelő Jánost úgy szoktuk
emlegetni, mint az Ószövetség utol-só prófétáját, aki mint Jézus kortársa, meghirdette
a messiási idők eljövetelét. Kemény szavakkal ostorozta a bűnben fetrengő
embereket, és arra figyelmeztette őket, hogy a Messiást életük
megváltoztatásával kell fogadniuk.
Általános tapasztalat, hogy emberi világunkban az élet nem halad mindig
az isteni törvények útján. Csak a szabadságot nélkülöző teremtmények világában
érvényesül maradéktalanul az Isten, a természet törvénye.
Az ember törékeny szabadsága
birtokában letérhet az igazság, a jóság útjáról. Bűnt bűnre halmozva
megronthatja saját és embertársai életét. Ezért is van szükségünk olyan
emberekre, akik mint az igazság és szeretet megszállottjai fülünkbe kiáltják: Emberek álljatok meg, mert másként
vesztetekbe rohantok!
Erre a feladatra vállalkozott Keresztelő
János is, amikor rendíthetetlen bátorsággal hirdette a megtérés kötelességét.
Az evangélium beszámolója
szerint. tömegesen vonultak ki hozzá a városok lakói, és sokan őszintén megvallották
bűneiket.
Ez a jelenség arra figyelmeztet,
hogy nem szabad az emberiségre, vagy
annak egy-egy csoportjára a közös bűnösség pecsétjét ráütni. Nem szabad engednünk,
hogy bizonyos, csoportok ráragasszanak nemzetünkre olyan hazug jelzőket, s rágalmakat,
amelyekkel le akarják járatni a nagyvilág előtt nemzetünket. De egyházunkra
sem, tapasztaltuk, hogy miket. S milyen gyorsan összeomlott ez a harsogó
rágalomhadjárat.
Igaz, hogy olykor elhatalmasodik
e világban a bűn, és pusztító vízözönnel fenyeget.
Ám mindig akadnak olyan
Noé-ivadékok, akik Isten oldalára állnak és megépítik azt a bárkát, amely egy
új világot zár magába. Az újrakezdésnek ez a reménye adta Keresztelő János
ajkára is a prófétaszót, hogy fölébressze az emberek alvó lelkiismeretét. Veszedelmes dolog lenne örömben ujjongni, s
megfeledkezni arról, hogy a gonoszság erői alattomos módon továbbra is működnek.
Az ördög nem alszik.
Szentírás szavaival: Most van itt
az idő, a kellő idő, hogy ébredjünk a mély álmunkból, s hallassuk szavunkat,
harcoljunk és küzdjünk hazugság és gonoszság erői ellen, mert közel van hozzánk,
úrjövetelt várókhoz az Úr.
Legyünk annak is tudatában, hogy miként
Keresztelő János hallgatói között is akadtak olyanok, akiket csak a kíváncsiság
vagy éppenséggel az ellenséges érzület vezetett hozzá, úgy ma is. Miként a farizeusokat és a szadduceusokat, úgy a maiakat
is hasonló szempontok vezetik.
János azonban prófétai tekintetével
felismerte képmutató magatartásukat. Kemény szavakkal megbélyegezte és a
viperák fajzatainak nevezte őket. A fejsze már a fák gyökerén van, mondta, s
kivágnak minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt.
Ez a kivágás nem látványosan
történik a jelenlegi üdvrendben, de folyamatosan működik. Annak ellenére, hogy az
Úr Isten türelme végtelen. Ám visszaélnek vele mindazok az emberek és intézmények,
amelyek egyházunk, s nemzetünk életfájának hajszálgyökereit vagdossák és megrontják,
s szennyezik társadalmunk erkölcsi életének légkörét. Mint, politikamentes
értelemben vett környezetvédők, legyünk éberek! Mert tudatformáló eszközök
mögött állók nem tétlenek ma sem. Nemcsak a hitet irtogatják az emberek lelkéből,
hanem különféle hamis jelszavak hangoztatásával végzik romboló munkájukat.
"Művészinek" kikiáltott filmekben mutogatják a rablást, lopást,
gyilkosságot, házasságtörést. És erkölcsi nihilizmusra nevelik a fiatalságot.
Egyes írók beteges kéjjel úgy mutatják be az embert, mintha a bűnözés lenne alaptermészete.
A valóságban azonban a
hét-köznapok embere nem tolvaj, nem csaló, nem csalja a házastársát és nem
követ el erőszakos cselekményeket.
De ha nem is ilyen, és
ilyes-miket nem követ el, azért egyetlen ember, egyetlen hívő sem mondhatja
magáról, hogy bűntelen. Csak Urunk Jézus Krisztus tehette fel ezt a kérdést: Ki
vádolhat engem a bűnről?
Keresztelő János ma nekünk,
templomba járó hívőknek mondja: "Tartsatok bűnbánatot, mert közeledik az Isten országa!"
Megkeresztelt mivoltunk,
templomba járásunk még nem jelenti azt, hogy mi már tökéletes, hanem azt, hogy folyton
tökéletesedő keresztények vagyunk.
Ha legyőzzük magunkban a rosszat,
legyőzzük a világban is. Így majd a gonoszság is visszavonulásra kényszerül és
a szeretet gyűrűjébe zárva, le kell, hogy tegye a fegyvert.
Közel van már az Úr. Szívünk
megtisztításával tegyük számára lehetővé a hozzánk való megérkezését!
Amen.
