Keresztelő
születése
Fiának, Keresztelő Jánosnak a születésekor
Zakariás újra megszólal. Kilenc hónapnyi némaság után ismét tud beszélni.
Szavait hallják ugyan a gyermek születésekor összegyűlt rokonok és ismerősök,
de ő nem hozzájuk szól. Első szavai Istenhez szállnak. Nem újszülött
gyermekéhez vagy feleségéhez beszél, hanem Istenhez. Zakariás őt dicséri és
magasztalja, neki ad hálát. A hála csodálatos érzése elsősorban nem saját
hitetlenségének és némaságának elmúlása miatt ébred fel szívében, hanem a
megváltásért. Megérti, hogy új korszak jött el János születésével, akinek
fellépését majd az Úr Jézus fellépése követi. Megérti, hogy hamarosan a világba
lép a szabadító, a megváltó, akinek jöveteléről a korábbi nemzedékek prófétái
jövendöltek.
Azon is érdemes elgondolkodnunk, hogy
mennyit beszélünk feleslegesen. Hányszor szólalunk meg meggondolatlanul.
Hányszor beszélünk úgy, hogy valójában nincs semmi mondanivalónk. Hányszor
mondunk el olyan dolgokat, amiről nem volna illő beszélni, és ami nem tartozik
aktuális beszélgetőtársunkra. Hányszor mondunk olyat, ami nem építi, nem segíti
a másik embert. És hányszor mondjuk a magunkét Isten előtt! Hányszor nevezzük
imádkozásnak a mi oktalan és üres fecsegésünket.
Legyen értelme a beszédünknek! Akár
emberekkel, akár Istennel beszélünk. És legyen időnk a hallgatásra!
Embertársaink meghallgatására, de főként Isten szavának hallgatására!
HIS
