Lk 17, 11-19
A lepra szörnyű betegség volt Jézus korában, és még később is gyógyíthatatlan Ragályos volta miatt féltek az egészséges emberek és elűzték a társadalomból, a családokból is azt, aki megbetegedett. Ha később meggyógyult, a zsidó papok tiszte volt ellenőrizni a gyógyulást, és áldozatot bemutatni érte.
Amikor Jézus egy faluba éppen betért,
szembejött vele tíz leprás férfi. Ezek akkor kényszerültek elhagyni az
egészséges emberek közösségét, vagy már régebben elhagyták, ezt nem lehet
tudni, erről nem szól az evangélium. Messzebb megálltak, úgy kértek
Jézustól könyörületet.
Jézus nem lépett közelebb, csak a
gyógyulást ellenőrző paphoz küldte őket.
Azután Jézus nem mozdult. Várt. Tudta,
hogy meggyógyultak, tudta, hogy észre is vették. Várta, hogy visszajöjjenek
megköszönni. És amikor csak egy szamaritánus tért vissza hozzá, szomorúan és
szigorúan mondott ítéletet a hálátlanok felett ítéletet.
Hol hibázták el? Nem volt elég hitük Jézusban, megálltak
távol. Nem volt szeretetük: nem mentek hálát adni, hanem futás az ellenőrző
papokhoz, igazolást kérni és sietni haza?
„Ha valakiről azt mondod, hogy
háládatlan, minden rosszat elmondtál róla” – mondja a közmondás.
Sorsuk?
A Hálás végleg meggyógyult. A többiről
nem mondja ugyanezt.
Manapság is rengeteg jót kapunk
Istentől. Sokan sem neki, sem egymásnak nem köszönik meg
A közmondás érvénye nem változott.
Vigyázzunk!
Amen
Amen
F. F.