2014. november 12., szerda

A tíz bélpoklos

Lk 17, 11-19

A lepra szörnyű betegség volt Jézus korában, és még később is gyógyíthatatlan Ragályos volta miatt féltek az egészséges emberek és elűzték a társadalomból, a családokból is azt, aki megbetegedett. Ha később meggyógyult, a zsidó papok tiszte volt ellenőrizni a gyógyulást, és áldozatot bemutatni érte.
Amikor Jézus egy faluba éppen betért, szembejött vele tíz leprás férfi. Ezek akkor kényszerültek elhagyni az egészséges emberek közösségét, vagy már régebben elhagyták, ezt nem lehet tudni, erről nem szól az evangélium. Messzebb megálltak, úgy kértek Jézustól könyörületet.
Jézus nem lépett közelebb, csak a gyógyulást ellenőrző paphoz küldte őket.
Azután Jézus nem mozdult. Várt. Tudta, hogy meggyógyultak, tudta, hogy észre is vették. Várta, hogy visszajöjjenek megköszönni. És amikor csak egy szamaritánus tért vissza hozzá, szomorúan és szigorúan mondott ítéletet a hálátlanok felett ítéletet.
Hol hibázták el?  Nem volt elég hitük Jézusban, megálltak távol. Nem volt szeretetük: nem mentek hálát adni, hanem futás az ellenőrző papokhoz, igazolást kérni és sietni haza?
„Ha valakiről azt mondod, hogy háládatlan, minden rosszat elmondtál róla” – mondja a közmondás.
Sorsuk?
A Hálás végleg meggyógyult. A többiről nem mondja ugyanezt.
Manapság is rengeteg jót kapunk Istentől. Sokan sem neki, sem egymásnak nem köszönik meg
A közmondás érvénye nem változott.
Vigyázzunk!
Amen
F. F.