Húsvét 2.
vasárnap
Bevezetés
A mai evangéliumban az Úr Jézus Tamás
apostolt is megajándékozza azzal a kegyelmi többlettel, amivel a többi társát
már megajándékozta. Így ő is velük teljesen egyenértékű apostola lett a Föltámadott
Krisztusnak. S hiteles hirdetője az evangéliumának. Tamást, a kétkedő,
bizonyosságra törekvő apostolt, méltatlanul nevezi az utókor hitetlennek.
Inkább példakép ő minden hitében megerősödni akaró hívőnek.
Egyik Püspökkel történt TV-interjú
közben hangzott el a püspök ajkáról ez a mondat: A feltámadás tegnapi hitével,
nem lehet ma élni. Maivá kell lennie e hitnek! Mint annyi mást, úgy a
Feltámadottban való hitet is újra és újra frissíteni kell. Nyissuk meg mi is,
miként Tamás apostol, a szívűnket a Feltámadott felé, hogy felfrissült,
megújult hittel mondhassuk mi is: Én Uram! Én Istenem!
Kirié
litánia
Jézus Krisztus, aki megjelenésedkor
„Békesség nektek”- kel köszöntötted apostolaidat! Uram irgalmazz!
Jézus Krisztus, aki megjelenésedkor,
örömmel töltötted el apostolaid lelkét! Krisztus kegyelmezz!
Jézus Krisztus, aki boldognak mondtad
azokat, akik Téged nem láttak, és mégis hisznek! Uram irgalmazz!
Evangélium
után
„Mivel láttál engem, Tamás, hittél:
boldogok, a kik nem látnak és hisznek.”
Sokfélekép lehet érteni Jézus eme szavait.
Próbáljuk meg, úgy érteni, ahogyan Jézus értette! Tudniillik nagyon félre is
lehet érteni azt, hogy “boldogok, akik nem látnak és hisznek.” A világ éppen
ezzel szokta gúnyolni a hívőembereket, hogy vakon hisznek, gondolkodás nélkül,
bizonyítékok nélkül, reális alap nélkül bevesznek minden mesét, és rábólintanak
mindenre, amit az egyház mond... Pedig Jézus egészen mást értett ezen három
szón: látni, hinni, és boldog.
Először mit is jelent az, hogy látok
valamit? Általában az érzékszervünkkel való tapasztalást jelenti, a látható,
tapintható, érzékelhető megbizonyosodást. Amit Tamás így mondott: “Ha nem
látom, ha nem foghatom meg, semmiképpen el nem hiszem”. Ez tulajdonképpen örök
emberi igény. Csak azt tartja az ember reálisnak, amit mérni lehet, át lehet
világítani, szét lehet szedni, össze lehet rakni. Ezt pedig Istennel nem lehet
csinálni, de az emberi lélekkel sem. Még diákkoromban ezért nyilatkozott így
egy Nobel díjas orvos: „fölboncoltam az egész embert, de a lelkét sehol sem
találtam”.
Mi hívőemberek, bár tudjuk, hogy a látás
és a tapintás, tehát az érzékszervek által való megbizonyosodás útján sohasem
juthat el az ember Istenhez, mégis mi magunk is mindig újra megpróbáljuk, vagy
legalábbis szeretnénk így közeledni hozzá. Mindig újra beleesünk abba a hibába,
amibe Tamás: azt akarjuk hinni, amit látunk.
Természettől fogva mindnyájan ilyen
materialisták vagyunk. Tamás is ilyen volt: “Ha nem látom, ha nem bocsátom be a
kezemet a sebekbe, semmiképpen nem hiszem, hogy Jézus feltámadott és él!” Igen,
a modern észember, szinte még kicsit büszke is rá, hogy csak azt hiszi, amit
megfoghat a kezével, amit meg tud érteni az eszével.
De ma már óvatosabbak vagyunk. Ma már
ott tartunk, hogy aki csak azt hiszi el, amit lát, az nagyon igénytelen, mert önmaga
szűkíti le maga körül a világot. Végtelenül megszegényíti magát az, aki számára
a valóságok világa nem nagyobb, mint az a darabka, amit belőle az értelme kulcslyukán
át megpillant.
Gondolkodó Testvéreim! Ki mondja az élőlényeknek
itt a Tavasz! A virágsziromnak, hogy legyél szebb minden eddigi virágsziromnál.
A vándormadaraknak, itt a tavasz! Vár a meleg fészketek. Nem mi!
Ne higgyük hát azt, hogy hinni valami
alacsonyabbrendű funkció, mint látni. A hit több mint a látás! A hit a
lényegnek a megragadása. Ezért mondta Jézus: “Boldogok, akik nem látnak és
hisznek.”
Jézus nem arra gondolt, hogy csukjuk be
a szemünket, ne használjuk az eszünket, ne gondolkozzunk semmin, hanem csak higgyünk
vakon. Hinni, nem azt jelenti, hogy naivul elhiszünk mindent, mint a gyermek a
tündérekről meg a boszorkányokról. Vannak, akik azt gondolják, hogy hinni azt
jelenti, hogy nem szabad ezt, nem szabad amazt tenni. Mert hinni nem ezt, hanem
azt jelenti, hogy a krisztusi morált, mint biztosat követjük. Vannak, akik azt
mondják: az a hívő, aki templomba jár, de ugyanakkor csak passzívan ül a
padban. Sokan gondolják azt, hogy hinni nem egyéb, mint egy csomó igazságot, még
a gomba módra szaporodó magánykinyilatkozásokat is elfogadni.
Nem ezt jelenti a hit, hanem azt, Jézus
szavaival, hogy megismerjük az egyedül igaz Istent, és akit Ő küldött, Egyszülött
Fiát, Jézus Krisztust. És Tamással valljuk Őt életünk minden napján Urunknak,
Istenünknek.
Ilyenekről mondja Jézus, hogy boldogok,
mert nem látnak és hisznek? Gondolkodtunk-e már azon, hogy boldogabbá vált-e
valaki azzal, hogy föladta a hitét? Vajon boldogabbá válik-e az emberiség, ha
nem hívővé válik? Ha elvet mindent, amit valaha hitt? Nem! Egészen bizonyos,
hogy nem!
Sőt, én még hívőtől sohasem hallottam,
hogy de szeretne hitetlen lenni, de hitetlentől már nagyon sokszor hallottam,
hogy de szeretnék én is úgy hinni, mint a hívőemberek! De jó azoknak, akik hisznek,
de jó volt, amikor még én is gyermeki módon tudtam hinni!
Ezért időszerűek mindig a jézusi szavak:
“Boldogok, akik nem látnak és hisznek!” A boldogok nem azt jelenti, hogy szerencsések,
nekik mindig minden sikerül. Nem ilyen értelemben véve boldogok. Nem földies
értelemben, nem kívülről boldogok, hanem belülről, lelkileg! Mert belső világuk
rendben van. Ezért boldogok mert bár nem látnak, és mégis hisznek!”
Ámen
F. F.
