2015. április 4., szombat

Nagycsütörtök

Nagycsütörtök

Megdöbbentő élmény lehetett az apostolok számára nagycsütörtök este Jézus két cselekedete. Az egyik: a lábmosás, a másik: az eucharisztia alapítása.

Az Úr Jézus rövid földi működése során gyakran megmutatta isteni hatalmát és szeretetét. Úgy beszélt, mint akinek hatalma van. A részvét által indítva, és a hit ébresztésének szándékától vezérelve számtalan csodát cselekedett. Elfogadta Péter vallomását, amikor társai nevében kijelentette: Te vagy a Messiás, az élő Isten Fia. De lám, most mi történik? Kötényt köt maga elé, és megmossa apostolai lábát. Nem csoda, ha elsőként Péter tiltakozik. Nem engedhetik meg, hogy Uruk és Mesterük ilyen alantas munkát végezzen. Jézus azonban leinti a heveskedő Pétert. és nem változtat magatartásán. Vajon miért nem? Mert kitörölhetetlenül bele akarja vésni apostola és apostoli Egyházának emlékezetébe, hogy ő nem uralkodni, hanem szolgálni akar a földön. Azt is hangsólyozza1 hogy ezzel példát óhajt adni mindenkori követőinek. Ő, aki által Isten megteremtette és megváltotta a világot, letérdel apostolai e1őtt, megmossa lábukat, hogy tudomásukra hozza Isten rejtett tulajdonságát: szeretetbő1 fakadó alázatát. Vajon miért tette ezt?
Jézus lelki szemei előtt lepergett az emberi történet véres színjátéka, amely annyi szenvedést kever az emberi alázat hiánya, az emberi gőg, a hiúság, a hatalomvágy, az uralkodás akarása. Látja a véres harcmezőket, a tömegsírokat, a koncentrációs táborokat, a gulágokat, a kegyetlen zsarnokok gaztetteit.
Nem bánják, ha vérben gázolnak is, csak uralkodhassanak, néhány évig vagy évtizedig. - Látja minden olyan ember egyéni tragédiáját, aki nem hajlandó okos alázattal elfogadni a szívébe vésett isteni törvényeket. Csak saját érdekeiket, élvezeteiket szolgálják. Meg sem kísérlik fölfedezni a másikat szolgáló élet szépségét és értékét. Ilyen megfontolások alapján nem csodálkozhatunk, ha Jézus az alázat gyakorlását, ezt az isteni erényt a szeretet koszorújába illeszti. A lábmosás erre figyelmeztet, ez volt nagycsütörtök első meglepetése.
Itt azonban nem állt meg Jézus, hanem még határozottabb lépést tett előre az alázat tartományában. Úgy is mondhatnánk, hogy a lábmosás csak leleményes bevezető volt az Oltáriszentség alapításához. A Szentírás tanítása szerint az a tény, hogy az Isten Fia emberré lett. Azt bizonyítja, hogy Isten szeretete sem nélkülözheti a másokért való élet alázatos szolgálatát.
Jézus azonban nem állt meg az alázat útján, hanem a világvégezetéig ezt az utat akarja járni. Ezért vette kezébe a kenyeret és a bort, hogy ezekben az élettelen tárgyakban valósítsa meg jelenlétét. Megalázta magát, amikor emberré lett, megalázta magát, amikor szegénnyé lett, megalázta magát a keresztfán és megalázza magát az Oltáriszentségben, az Eucharisztiában, amikor a kenyér és a bor köntösében maradt itt közöttünk a világ végezetéig örökre.
A kérdésre, hogy miért tette ezt, az ev. így válaszol Szerette övéit, mindvégig szerette őket. Ilyen értelemben nemcsak a karácsonyt, hanem minden szentmisét a szeretet ünnepének nevezhetünk.
Szeretetben gazdagodni vágyó lélekkel jöjjünk szentmisére, hogy szeretetben gazdagodva térhessünk vissza mieinkhez, s embertestvéreink köze.
Ámen

F. F.