Nagycsütörtök
Megdöbbentő élmény lehetett az apostolok számára nagycsütörtök este Jézus két
cselekedete. Az egyik: a lábmosás, a másik: az eucharisztia alapítása.
Az Úr Jézus rövid földi működése során gyakran megmutatta isteni hatalmát és
szeretetét. Úgy beszélt, mint akinek hatalma van. A részvét által indítva, és a hit
ébresztésének szándékától vezérelve számtalan csodát cselekedett. Elfogadta Péter
vallomását, amikor társai nevében kijelentette: Te vagy a Messiás, az élő Isten Fia.
De lám, most mi történik? Kötényt köt maga elé, és megmossa apostolai lábát. Nem
csoda, ha elsőként Péter tiltakozik. Nem engedhetik meg, hogy Uruk és Mesterük
ilyen alantas munkát végezzen. Jézus azonban leinti a heveskedő Pétert. és nem
változtat magatartásán. Vajon miért nem? Mert kitörölhetetlenül bele akarja vésni
apostola és apostoli Egyházának emlékezetébe, hogy ő nem uralkodni, hanem
szolgálni akar a földön. Azt is hangsólyozza1 hogy ezzel példát óhajt adni
mindenkori követőinek. Ő, aki által Isten megteremtette és megváltotta a világot,
letérdel apostolai e1őtt, megmossa lábukat, hogy tudomásukra hozza Isten rejtett
tulajdonságát: szeretetbő1 fakadó alázatát. Vajon miért tette ezt?
Jézus lelki szemei előtt lepergett az emberi történet véres színjátéka, amely annyi
szenvedést kever az emberi alázat hiánya, az emberi gőg, a hiúság, a hatalomvágy, az
uralkodás akarása. Látja a véres harcmezőket, a tömegsírokat, a koncentrációs
táborokat, a gulágokat, a kegyetlen zsarnokok gaztetteit.
Nem bánják, ha vérben gázolnak is, csak uralkodhassanak, néhány évig vagy
évtizedig. - Látja minden olyan ember egyéni tragédiáját, aki nem hajlandó okos
alázattal elfogadni a szívébe vésett isteni törvényeket. Csak saját érdekeiket,
élvezeteiket szolgálják. Meg sem kísérlik fölfedezni a másikat szolgáló élet szépségét
és értékét. Ilyen megfontolások alapján nem csodálkozhatunk, ha Jézus az alázat
gyakorlását, ezt az isteni erényt a szeretet koszorújába illeszti. A lábmosás erre
figyelmeztet, ez volt nagycsütörtök első meglepetése.
Itt azonban nem állt meg Jézus, hanem még határozottabb lépést tett előre az alázat
tartományában. Úgy is mondhatnánk, hogy a lábmosás csak leleményes bevezető volt
az Oltáriszentség alapításához. A Szentírás tanítása szerint az a tény, hogy az Isten
Fia emberré lett. Azt bizonyítja, hogy Isten szeretete sem nélkülözheti a másokért
való élet alázatos szolgálatát.
Jézus azonban nem állt meg az alázat útján, hanem a világvégezetéig ezt az utat
akarja járni. Ezért vette kezébe a kenyeret és a bort, hogy ezekben az élettelen
tárgyakban valósítsa meg jelenlétét. Megalázta magát, amikor emberré lett, megalázta
magát, amikor szegénnyé lett, megalázta magát a keresztfán és megalázza magát az
Oltáriszentségben, az Eucharisztiában, amikor a kenyér és a bor köntösében maradt
itt közöttünk a világ végezetéig örökre.
A kérdésre, hogy miért tette ezt, az ev. így válaszol Szerette övéit, mindvégig szerette
őket. Ilyen értelemben nemcsak a karácsonyt, hanem minden szentmisét a szeretet
ünnepének nevezhetünk.Szeretetben gazdagodni vágyó lélekkel jöjjünk szentmisére, hogy szeretetben gazdagodva térhessünk vissza mieinkhez, s embertestvéreink köze.
Ámen
F. F.
