Január 18
Árpád-házi
Szent Margit
Szent Margit szülei fogadalma révén került
a domonkos nővérek közé. Felnőtt fejjel maga is felvállalta szülei akaratát,
teljes szívvel Istennek ajánlotta önmagát. Imádságával, a békéért való
munkálkodásával szolgálta családját és nemzetét. Milyen jó lenne, ha ma is sok
fiatal szülei szándékában Isten akaratát fedezné fel!
A vesztett muhi csata után IV. Béla király
feleségével, Laskaris Máriával együtt Dalmáciába menekült. Ott, Klissza várában
született Szent Margit 1242-ben. Szülei felajánlották Magyarországért. Margit
négy éves korában a veszprémi domonkos apácákhoz került, és ott gondos
nevelésben részesült. Később a Nyulak szigetén lévő zárdába került át, amelyet
atyja építtetett. Visszautasította II. Ottokár cseh, és Anjou Károly szicíliai
király házassági ajánlatát. 1261-ben ünnepélyes fogadalmat tett. Az
önfegyelmezés és keresztény szeretet példaképe. A legalacsonyabbrendű munkát is
szívesen végezte, és a legrosszabb ruhákban járt. Napjait munkában, éjszakáit
imádságban töltötte. 1271 január 18-án halt meg.
Evangélium
után
„Mind elálmosodtak és elaludtak”. Milyen
jól ismer bennünket az Úr, tudja, hogy sokszor mennyire gyöngék és
állhatatlanok vagyunk. Mit vár tőlünk? Csak a lámpásunk virrasszon, és legyen
elegendő olajunk. Nem pusztán az egyéni ember életében, de egy nemzet
történelmében is vannak égő mécsesek, virrasztó egyéniségek. Ilyen volt Szent
Margit, a magyar népért engesztelő szűz. Kolostorába vitte, és imában Isten elé
állította népünk jövőjét.
Vigyük ki mi is őt a kolostorból, és a
történelmi múltból jelen társadalmunkba. Szent Margit hitének mécsese ma is
világít. Engesztelő imádságának olaja ma sem fogyott el. Példája lelkünkben
régi fohászt ébreszt: „Hadd legyünk mink is tiszták, hősök szentek, hazánkat
így mentsd meg”.
(Adoremusz 2006)
