2016. január 16., szombat

Évközi 2. vasárnap.

Kánai csoda

Bevezetés
A mai evangéliumi szakaszban fogjuk hallani a kánai menyegzőn történteket.
Az ifjú pár, aki meghívta Jézust a menyegzőre minden bizonnyal rokona volt Jézusnak, örült, hogy Jézus elfogadta meghívásukat.
Gyermekeink, a mai ifjúpárok meghívják e Jézust a lakodalomra? S mi mit teszünk, hogy meghívják? Hogy templomi esküvőjük is legyen? Hogy az Úr áldásával induljanak el a házasélet útján? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.

Kirié litánia
Urunk! Bocsásd meg, hogy engedjük, hogy kimenjen népünk életéből a templomi esküvő hagyománya. Uram irgalmazz!
Urunk! Bocsásd meg, hogy honfitársaink többsége csak szexuális, élettársi kapcsolatnak tekinti a házasságot. Krisztus kegyelmezz!
Urunk! Bocsásd meg, hogy a ránk akarják erőltetni a házassággal kapcsolatos abszurd devianciákat. Uram irgalmazz!

Evangélium után
A János evangéliuma bevezetőjében azt olvassuk: „A világosság a sötétségben világít” (Jn 1:5). A kánai menyegzőn történtek mutatják, mit jelent ez a gyakorlatban, amikor a világosság fényleni kezd a sötétségben. Arról is olvasunk itt az evangélium bevezetőjében, hogy „Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és mi láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét…” (Jn 1:14).
A kánai menyegzőn tett csodatétel leírásával kezdődik Jézus imént említett dicsőségének az elbeszélése. János evangélista azt írja, hogy „Ezzel kezdte meg Jézus csodajeleit, dicsőségének jeleit a galileai Kánában, kibontani.” (Jn 2:11). Jel volt tehát a kánai menyegzőn történt csoda, dicsőségének egy meghökkentő és elgondolkoztató jele.
Tudjuk, hogy Kána Názárettől kb. 10 km-re feküdt. Erre a menyegzőre Jézus anyja is hivatalos volt, a hagyomány szerint a vőlegény édesanyja és Mária rokonok voltak.
Az Úr Jézus elfogadta az ifjú házaspár meghívását és megtisztelte jelenlétével, hiszen nem világtól el-forduló aszkéta Ő, aki megveti az élet tiszta örömeit is. S követői sem azok, és mi sem lehetünk azok.
.Jézus első csodáját tehát az emberi boldogság és örvendezés egyik jellegzetes alkalmán tette. Az is benne van ebben, hogy Jézus nemcsak az élet szomorú óráiban, nemcsak a megpróbáltatások idején barátja és segítője a hívő embernek, hanem az öröm és a boldogság alkalmaiban is. A hívő embernek nemcsak a baja és bánata tartozik Krisztusra, hanem az öröme és vidámsága is! A mi Urunk nem botránkozik meg a tiszta emberi örömökön. Ne féljünk hát meghívni Jézust a szórakozásunkba, ne féljünk azért könyörögni, hogy vele tölthessük a szabadnapot, a pihenés óráit, a kikapcsolódás idejét.
Sok vigasságos esemény van az életben. Gondolkodtunk-e már azon, hogy Jézus miért a házasságot választotta dicsősége kinyilvánítása kezdetéül? Bár igaz, hogy sok vigasságos esemény van az életben, de a házasság nemcsak közösségépítő legvigasságosabb esemény, hanem szent is! A Teremtő teremtette szent, megmásíthatatlan életszövetségnek!
Tudjuk, hogy minden felolvasott evangéliumi szakasz az azt hallóknak szól. A ma felolvasott történet sem csupán régmúlt eseményre irányítja figyelmünket, hanem figyelmeztetni akarja a ma élőket arra, hogy a házasság szent! Arra, hogy milyen áldás fakad abból, ha meghívjuk Jézust életünkbe. A házasságkötésen való jelenlétével azt akarta jelezni, hogy Ő olyan értékekkel gazdagítja a házasságot, amelyek nélkülözhetetlenek annak tartós boldogságához. Arra figyelmeztet, hogy az emberi szíveket csak Ő tudja egybekötni örökre szóló szeretettel.
És mégis mennyi olyan házasságkötés van, amelyikre nem hívják meg. Csak polgári kötésben élnek, vagy úgynevezett élettársi kapcsolatban.
És mennyi olyan, amelyikre formálisan meghívják Jézust. Meg vannak keresztelve, templomba nem járnak, nem is akarnak a jövőben sem. Hisznek is meg nem is valamiben, vagy Valakiben. Valami homályos fogalmuk van Krisztusról is, egyházáról is, de nem élő, s nem keresztény a hitük. Mégis nagyon akarják a templomi esküvőt, mert az olyan szép, és ezzel dokumentálni szeretnék azt is, hogy komolyan veszik az egymásnak tett ígéretüket. És kezd újra divattá válni a templomi esküvő. És az ilyen esküvőkkel lehetetlen helyzetbe hozzák az Egyház papját.
És mennyi olyan házasságkötés van, amelyikre meghívták ugyan Jézust a házasélet kezdetén, a házasságkötéskor. De amikor jöttek a házaséletben a problémák, nem Jézushoz fordultak segítségért, hanem az elkereszténytelenített közvéleményhez, és elfogadták az ezáltal sugallt megoldást. Hűtlenné lettek egykori esküvői ígéretükhöz: „A holtomiglan - holtáiglan” –hoz, és újabb házasságkötéssel próbálkoznak. S ezekre már nem is hívják meg Jézust, mert ezek már csak polgárilag köthetők meg.
Azonban ne dobjunk rájuk sohasem követ. Nagy probléma ez számukra, a társadalom számára, de az Egyház számára is! Évtizedek óta keresi maga az Egyház is számukra a kedvező megoldást. A legutóbbi Püspöki Szinóduson is. Hiszen többségük buzgó, templomba járó hívő és mintaszerűen nevelik családjukat Isten és emberszeretetre.
Akik figyelmesen hallgatták a mai evangéliumot, azok felfigyeltek arra, hogy Jézus első csodáját Mária közbenjárására cselekedte. És nem feledik Máriának a szolgáknak mondott szavait.
„Tegyetek meg mindent, amit fiam mond."
Erre buzdít ma is, bennünket is a Szűzanya.
És Ő Jézushoz, Istenhez irányítja azokat, akik Őhozzá fordulnak.
Ma nekünk mondja: „Tegyétek meg mindazt, amit Jézus mond nektek”. Ha megtesszük, akkor Jézus segíteni is fog, egyéni, családi és nemzeti gondjainkon, s miként a kánai menyegzőn résztvevők élete, úgy a miénk is örömtelibb lesz.

Ámen.
F.F.