Az okos és a hűtlen szolgákról szóló példabeszéd
női változatát olvastuk a mai evangéliumban.
A mai evangéliumi szakasz, a halálunk
utáni Istennel való találkozásunk metaforája.
E metafora szerint mindazok, akik felkészülten
várakoztak, azonnal bemehettek a menyegzős házba, amely jelen esetben az örök
élet üdvösségét elképezi. Azok viszont, akik késve érkeztek, hiába próbáltak
később bejutni.
Az üdvösség várása nagyon is gyakorlati
dolog. Nem elég tehát a Hiszekegyben megvallanunk, hogy Krisztus "újra
eljön dicsőségben", hanem állandóan készen kell állnunk a vele való
találkozásra.
Azt a cselekedetet, hogy az okosak nem adtak
olajukból a balgáknak, nem érdemes irigységnek minősítenünk, hiszen az
evangélista nyilvánvalóan azt akarta ezzel kifejezni, hogy az üdvösségre jutás
mindenkinek személyes felelőssége. Senki sem tud mások helyett üdvözülni és
senki sem tud mások érdemei miatt üdvözülni.
Jócselekedeteinkkel csak a magunk
üdvösségét tudjuk biztosítani, de imádságainkkal másokat is segíthetünk abban,
hogy ők is az üdvösség útján haladjanak.
A mi törekvésünkön és jótetteinken múlik,
hogy elnyerjük-e Istennek ezt a végtelen értékű, és mindenkinek felkínált
ajándékát.
