A Jerikói
vak
Jerikó a világ egyik legősebb városa volt,
Jeruzsálemtől északkeletre, karavánok és kereskedők állomáshelye volt a Jordán
gázlójánál.
A vak Bartímeus esete könnyen lehetne a mi
esetünk is. Környezete csitítása ellenére nem hagyta magát, és kérte Jézus
segítségét. Jézus azonban megfordítja az esemény menetét, azokat bízza meg
Bartímeus megszólítására, akik korábban el akarták hallgattatni.
Velünk is könnyen megtörténhet, hogy
környezetünk belénk folytja a szót. Ilyenkor úgy érezzük igazságtalanul jártak
el velünk. Jézus azonban nem hagy szótlanul minket, hanem megengedi, hogy elmondjuk
neki panaszainkat, bajainkat
A főszereplő Bartímeus, aki nem hallgat
környezetére, hanem folyamatosan kitart hitében. Imádsága a kérő imádság egyik
legszebb példája. Olyat kér Istentől, amit tudja, hogy biztosan meg tud tenni.
Vajon a mi kérő imádságaink hitből fakadnak, megegyeznek Isten akaratával?
Bartímeus nem úgy járt el, mint Bertold
Brecht gyámoltalan gyerkőce, akitől ellopták a mozijegy árának felét és nem
kiabált, csak lehorgasztotta fejét, magába zárkózott és tétlenül várta a
segítséget. Végül azt is elvették tőle, amilye volt: a jegy árának másik felét.
Neki utolsó erejét összeszedve még
hangosabban kellett volna kiabálnia és toporzékolnia ahhoz, hogy jogorvoslásban
részesülhessön. Itt érvényes az a mondás, hogy néma gyermeknek az anyja se érti
a szavát.
Ha így jár el, Bartímeushoz hasonlít, aki
Brecht gyámoltalan gyerkőcével ellentétben valóban hangosan kiabált és
orvoslást nyert. Bartímeus kiabált és összeszedte minden erejét. Segítségért
esdekelt, de nemcsak úgy általában. Jézustól, Dávid fiától várt orvoslást,
gyógyulást, üdvösséget és segítséget: „Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam”.
