2018. május 5., szombat

Húsvét 6. vasárnap 2018


Húsvét 6. Vasárnap. 2018


Bevezetés
Jézus a mai húsvét 6 vasárnapi evangéliumában barátainak mondja apostolait, azaz az őt követőket. Madarat tolláról, embert barátjáról lehet megismerni – tartja a közmondás. Cicerónak tulajdonítják az eredeti mondást. Similis similem invenit, aut facit A barátság vagy egyenlők között jön létre, vagy egyenlővé tesz. Tegyünk meg mindent azért, hogy környezetünk Krisztus igazi barátait ismerje fel bennünk.

Kirié Litánia
Jézus Krisztus, te barátaidnak mondtál minket. Add, hogy azok is legyünk mindannyian. Uram, irgalmazz!
Jézus Krisztus, add, hogy mi is min den embert barátunknak mondjunk. Krisztus, kegyelmezz!
Jézus Krisztus, add, hogy mi is minden embert úgy szeressünk, ahogyan Te szerettél minket. Uram, irgalmazz!

Evangélium után
Miután az előző vasárnapokon felolvasott evangéliumi szakaszokban hallottuk, hogy Jézus a jó Pásztor, ő az igazi Szőlőtő, a ma felolvasottban azt hallottuk, hogy ő a mi Barátunk: „Barátaimnak mondalak Benneteket”. Baráti szeretetének igaz voltára pedig e szavakkal hívja fel apostolai figyelmét: „Senkinek sincs nagyobb szeretetet annál, mint ha valaki életét adja barátaiért”. Jézus életét adta értünk, s lelkünkre kötötte nagy parancsának gyakorlását és kérte: Úgy szeressük egymást, amiként Ő szeretett minket.
Ma sokszor az a benyomásunk, hogy a "szeretet" szó csak a jámbor papok és szerzetesek szó-tárába való. Tartalmatlan üres fogalommá vált. Mégis gyakran használjuk, többször is, mint bármikor is valaha. Talán túl gyakran is. Sokszor becsaptak már vele. Csalódtunk, mert hittünk a szeretetben.
A szeretet szót használták a legnagyobb érték kifejezésére, de a legnagyobb hazugságra is. Júdás-csókkal árulta el a Mesterét.
Néha valóban úgy tűnik, hogy nincs igazi szeretet a földön, és gyakorlása pedig lehetetlen. Legfeljebb arra vagyunk képesek, hogy szeretetnek álcázott kis jótéteményeinket csereberéljük. Olykor alig vagyunk képesek valakitől valamit elfogadni anélkül, hogy rögtön ne gondolnánk a viszonzásra.
A gazdasági élet lelketlen törvényei gúzsba kötik szívünket. Ma mindenért a gazdasági élet lelketlen szabályai szerint kell küzdenünk, és mindenért pénzt kell adnunk. Még lelkünk szféráira is rányomta bélyegét a könyörtelen gazdasági és materialista játékszabály. A szeretet gyakorlásából árucsere forgalom lett és ez a családi élet berkeibe is beférkőzött.
Ilyen körülmények között tétován és értelmetlenül állunk Jézus felszólítása előtt: "Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket. Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért."
A parancs nem matematika és természettudományos kutatások eredménye és következménye. Profitéhes világunkban alig tudunk vele mit kezdeni. Nem is lehet azt másképpen, csak hittel megérteni, még inkább gyakorolni. Istentől jön minden mélységével. Miután benne megláttuk és megtapasztaltuk, hogy mi a szeretet, ezt tőlünk is elvárja.
Isten előbb megmutatta Jézus Krisztusban, hogy mi az önzetlen szeretet és csak azután kívánta: "Szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket". "Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg a szeretetemben".
Jézus a szeretet gyakorlásának módját is bemutatta: "Szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket" - hangsúlyozta. Nála a szeretet nem csupán szó, hanem igaz cselekedet. Kereste az elveszettet és meggyógyította a betegeket. Egy asztalhoz ült a vámosokkal, a bűnösökkel és a kitaszítottakkal. Mindig a jogfosztottak és a kisemmizettek oldalára állt. Békességet hirdetett és megvetette a veszekedést. Ahol rombolt a gyűlölet és a sátáni gonoszság, ott öntudattal, de mindig szelíden és türelemmel viselkedett. Tudott tűrni, még a legnagyobb megaláztatásai, kínzásai és szenvedései közepette is. És tudott szeretni. Még életét is odaadta barátaiért, értünk emberekért.
A szeretet – Jézus példaadása óta nem üres szó. Létezik!
Csak nyitott, pozitív értékek iránt fogékony szemmel kell járni az életben. Egy-két életből vett jelenséget említek Ha kilépek az utcára, mennyi szeretetet látok. Kebléhez szorított kisbabával buszra felszálló édesanyát. Kis unokáját büszkén sétáltató nagyapát. Óvodába, iskolába gyermekével rohanó szülőt. Évtizedeken át betegen született gyermeket ápoló szülőket. Egymást tiszta szeretettel szerető fiatalokat. Beteg, idős szülőkről gondoskodó házaspárokat. És mennyi lelkes dolgozót a kórházakban, szociális és karitatív intézményekben.
Ismétlem! Létezik a szeretet! Feladatunk: Láthatóvá kell tennünk.
A szeretet gyakorlása végett nem kell messzire mennünk. Először otthon kell el kezdenünk, a hétköznapok kis közösségeiben. Ott, ahol mindennaposak a súrlódások. Kommunikálnunk, beszélgetnünk kell egymással.
Majd távolabb. A peremhelyzetűeknél. Mint Krisztus barátainak, gondolnunk kell a szenvedélybetegekre és hajléktalanokra is, s az elő-ítéletekkel kezelt és bűnözőknek tekintett etnikumra is.
A szeretetnek át kell ölelni az egész világot, a katasztrófák, földrengések, tájfunok, ciklonok, járványok sújtotta népeket. Az üldözött keresztényeket. Az emberiségnek el kell érnie, hogy a nemzetek felett ne a globalizáció íveljen át, hanem a keresztény szeretet!
Nagy, mindannyiunk ebbéli feladata! Megismétlem a beszéd elején idézett mondást: Madarat tolláról, embert barátjáról lehet megismerni. Tegyünk meg mindent azért, hogy felismerje a világ, hogy mi valóban Jézus barátai vagyunk. Maradjunk meg hát az Ő szeretetében és úgy szeressük egymást, miként Ő szeretett minket.
Ámen


AZ ÉDESANYÁKÉRT IMÁDKOZZUNK!

Mennyei Atyánk! Áldd meg kérünk az édesanyákat!
Őket választottad, hogy gyermekeid a világra hozzák,
Te adtad szívükbe a gondoskodó és elfogadó szeretet,
Te adtad lelkükbe a Hozzád vezető igaz hitet!

Áldjuk ma is őket ezer áldással és ezer hálával,
Kik a Te nevedben gyermekeidért életük adják!
Áldd meg Te is őket szent kegyelmeddel,
Gyermekeikért aggódó szerető lélekkel!

Amen.