Mivel az apostolok is emberek voltak,
nagyon érdekelte őket, hogy milyen jutalmat kapnak azért, mert mindent
elhagytak Jézusért. Ennek a kérdésnek, ha őszinték vagyunk önmagunkkal szemben,
akkor nagyon is üzleti íze van. Egy kicsit hasonlít a “mit adok helyébe, mit
kapok?” kérdéshez.
Jézus azonban nem botránkozott meg ezen a
kérdésen, hiszen tudta mi lakozik az emberben. Aki mindenét elhagyta Jézusért,
az nem fog csalódni. Jézus nem földi kincseket ígért cserébe, hanem elsősorban
emberi és krisztusi kapcsolatokra térítette az apostolok figyelmét. A krisztusi
közösség minden kincsnél a legnagyobb, mert az ember őszinte barátokra, sőt
testvérekre talál benne.
Sikerorientált világunkban az embereket a
jutalom és a kereset nagysága érdekli. Sokan munkahelyüket a fizetés nagysága
szerint választják ki. Nem számít, hogy mennyire segíti a munkahely az egyént
lelki életének előrehaladásában, hanem hogy mennyivel tud többet keresni
másoknál.
A munkahelyi versengés, és a
teljesítménykényszer sokakat kiégéshez vezetnek. A főnökök gyakran ökörhajcsár
módjára viselkednek alkalmazottaikkal. A munkások pedig gyakran munkahelyi
terrornak vannak kitéve. Kérdés, hogy milyen módon tudja az illető munkás
felhasználni a mobbing-ot (munkahelyi terror) saját életének a javára?
Két lehetősége van az illetőnek, vagy
megszokja a munkaviszonyt, és elfogadja a munkatársait, vagy más munkához lát.
Jézus nem céget akart létesíteni, hanem szeretetközösséget. Ennek a műnek
lehetünk a munkatársai, ha képesek leszünk szabaddá tenni magunkat mindenféle
kényszertől és haszontól.
