Jézus távozása
A Szentlélek megígérése után Jézus
beszédének hangulata ismét a búcsúzás felé hajlik. Jézus tudja, hogy nem
maradhat személyesen itt ebben a világban. Az Atyától jött el, az ő
küldötteként tevékenykedett, tehát földi küldetése azzal fog befejeződni,
lezárulni, hogy visszatér az Atyához.
Az elmenetelében, távozásában nem azt kell
látnunk, hogy nincs többé köztünk személyesen, hanem azt, hogy hazatért,
visszatért a mennyei Atyához. A tanítványok még nem értik egészen, hogy mire
gondol, amikor elmenetelről beszél, de nem is kérdezik őt erről. Ők inkább
átengedik magukat a távozás miatti pillanatnyi szomorúságnak és nem gondolnak a
távolabbi jövőre.
Jézus azzal magyarázza távozásának szükségességét,
hogy addig nem jöhet el a világba a Szentlélek, nem erősítheti, nem
vigasztalhatja tanítványait. Amikor Jézus távozására és a Szentlélek
eljövetelére gondolunk, akkor nem helycseréről van szó, mintha eddig Krisztus
képviselte volna az Atyát a világban, mostantól pedig a Szentléleknek lesz ez a
szerepe. Sokkal inkább az üdvösségtörténet beteljesedését kell ebben látnunk.
Krisztus eljött, véghezvitte a megváltás
művét, távozása után pedig megkezdődik az Egyház ideje, a hit és a tanúságtétel
korszaka, amelyben mindvégig velünk van a Szentlélek. Az Egyház tagjaiként
örülnünk kell Jézus távozásának, hiszen így utat mutat nekünk az Atya felé, az
örök életre.
H.I.S.
