Az Anyaszentegyház "Nagy" melléknévvel,
és mint egyháztanítót "Doctor universalis" címmel említi. 1193-ban
született a Duna melletti Lauingenben, a Bolstatt lovagok ősi családjából.
Tanulmányait Páduában végezte. Boldog
Jordánnak, a domonkos rend második általános főnökének hatására 1223-ban
belépett a domonkos rendbe. 1228-tól Kölnben, Hildesheimben, Freiburgban,
Regensburgban tanított, majd 1245-ben Párizsban. Itt lett tanítványa Aquinói
Szent Tamás, aki követte mesterét Kölnbe is.
1254-ben a német rendtartomány főnökévé
választották. Egy ideig II. Sándor pápa udvarában tartózkodott, aki 1260-ban
regensburgi püspökké nevezte ki. 1262-ben visszatért Kölnbe, a szerzetébe. 1263-64-ben,
mint pápai legátus kereszteshadjárat hirdetésén fáradozott. 1270-ben ismét
Kölnben tanított, és mint lelkipásztor működött. 1280. november 15-én halt meg.
A középkor legnagyobb német tudósa volt.
Termékeny volt irodalmi működése. Csodálatosan átfogó, szellemes és eredeti
gondolkodó, egyben korának legkimagaslóbb természettudósa volt.
Méltán alkalmazzuk rá a Szentírás szavait:
Szólásra nyitotta ajkát az Egyházban,
a Bölcsesség és az Értelem Lelkével
töltötte be őt az Úr,
a dicsőség ruháját adta reá.