2018. november 19., hétfő

Szent Erzsébet


Árpád-házi Szent Erzsébet. 2014.

Kedves Testvérek!
Míg a Világegyház november 17-én ünnepli Árpád-házi Szent Erzsébetet, addig mi – Lékai bíboros kérése – ma, november 19-én.
Még a 70-es évek elején hallottam Wartburg várában a fiatal idegenvezető hölgy ajkáról mély átéléssel mondott eme szavait:

1207-ben született Sárospatakon.
4 éves, amikor Wartburgba került.
14 évesen már házas.
20 évesen már özvegy 3 gyermekkel.
24 évesen már halott.
Rá 4 évre már az Anyaszentegyház szentje.

Azóta kitörölhetetlenül élnek e szavak lelkemben. E világban járva szinte mindenütt, ahová magyarok a történelem viszontagságai miatt eljutottak, találkoztam, magyarok által épített templomokban Őt ábrázoló festménnyel és szoborral. Hisz őseink az óhazából magukkal vitték a magyar szentek tiszteletét. Egy ilyen Szent Erzsébet tiszteletére épült templomban mondtam szentmisét. - Japánban, Nagaszakiban még ferences világrendieknek is szólhattam róla.
Már említettem, hogy több mint 800 évvel ezelőtt, 1207-ben magyar földön, Sárospatakon, született. Még kislányként elkerült Türingiába, jövendőbeli férje, Lajos őrgróf családjához.
Mi magyarok mégis magunkénak érezzük őt, bár tudjuk: ő az egész Egyházé.
Ha most több mint 800 év távlatából kérdezzük: mi tette őt Európa, s az egész világ szívévé, miért annyira vonzó ma is az ő alakja?
Csak tőmondatokban. A rózsákká váló éhezőknek vitt kenyerek. A Wartburg várát gyermekeivel, télvíz idején elhagyó Erzsébet. Az Eisenach-i kolostor templomában menedéket kérő Erzsébet. A kiűzetésért Te Deum-ot mondató Erzsébet. A koldusoknak menedékházat építő és köztük élő, s őket szolgáló Erzsébet.
Árpád-házi Szent Erzsébetből hős szeretet árad.
És belőlünk?
Amen