Kérjetek és adnak
nektek. cs.
Kérjetek és adnak nektek” (Lk 11,9) –
mondja Jézus a mai evangéliumban. Természetesen nem az anyagi javakra gondol,
hanem – ahogyan az a későbbiekben ki is derül – a lelkiekre. A keresztény ima
egyik formája a kérés, amelyben Istenhez fordulunk, s elismerjük, hogy
segítségére várunk. Ha őszintén ki tudjuk mondani, hogy mindig az ő akarata
legyen meg, és ha hiszünk abban, hogy Isten mindig a javunkat akarja, akkor
észrevehetjük, hogy megad mindent, amire lelkünk épülése érdekében szükségünk
van.
Aki hiszi, hogy Isten az ő jóságos Atyja,
bizalommal fordulhat hozzá kéréseinek teljesítéséért. A gyermek bizalma ez
atyja iránt. Mindazok a kérések, amelyek az Úr által tanított imában, a
Miatyánkban megfogalmazódnak, Isten jóságának köszönhetően teljesülnek
életünkben. A kitartóan végzett imádság és kérés mögött természetesen nem
követelőző lelkület húzódik meg. És nem számíthatunk arra sem, hogy Isten
minden kérésünket feltétlenül teljesíti. Ehelyett kettős bizalom él bennünk.
Egyrészt reméljük, hogy meghallgat minket, másrészt bízunk abban, hogy a
javunkra váló kérések teljesülnek.
Isten mindig többet ad nekünk, mint amit
mi kérünk tőle. A legértékesebbet szeretné mindannyiunknak megadni: az
üdvösséget. Kérjük imáinkban a magunk és szeretteink számára az üdvösséget. Ez
a legértékesebb kérés.
