Szent Ferenc
atyánk
Örvendezve szólok pár
mondatot rendalapítónkról, Szent Ferenc atyánkról.
Kora gyermekkorom óta
megragadott az ő élete, lelkülete és szelleme. Az élők sorából már elköltözött,
áldott jó rendi testvéreim, akik a lelkipásztorkodásban, gyermekekkel és felnőttekkel,
fiatalokkal és idősekkel, gazdagokkal és szegényekkel, egészségesekkel és
betegekkel, olyan nagy szeretettel és együttérzéssel foglalkoztak, sugározták
felém Szent Ferenc szellemét.
Umbria dalos kedvű
trubadúrjának életéből mit emeljek ki?
A Bibliában azt olvashatjuk,
hogy az Úr Isten azt mondta az első emberpárnak: néktek adom a földet és
mindazt, ami rajta van. Hajtsátok uralmatok alá. Uralkodjatok felette!
Ha Szent Ferenc életét
nézem, és Naphimnuszát olvasom, mit tapasztalok, mit látok? Ő nem uralkodni
akart a teremtett világ alkotásain, hanem testvérként akarta őket mind magához
ölelni.
Fivérének mondotta a Napot,
nővérének a Holdat, öccsének, bátyjának, húgának a teremtett világ szépségeit,
a tiszta vizű forrásokat a csobogó patakokat. A szelet, a tüzet, a mezők
liliomait, az ég madarait. A föld élőlényeit, a ragadozó farkast is. Mindent és
mindenkit. Felszólította őket, hogy vele együtt dicsőítsék az Urat, az irgalom
Atyját.
Őt minden Isten dicsőítésére
hangolta. Nem ok nélkül idézte tegnap a világ az állatok világnapján az ő nemes
alakját.
Egy másik gondolat: édesapjának
posztókereskedéséből kiosztotta a posztót a ruhátlan szegényeknek. Ezért
édesapja a püspök elé vezette, hogy az megbüntesse. Ekkor ledobta magáról
apjától kapott díszes ruháit, mondván: többé nem mondom atyámnak Bernardone Pétert,
hanem csak a Mennyei Atyát. Mezítelen testére a püspök ráterítette a palástját.
Már nem haza, hanem a koldusok közé ment. Leült közéjük, s a koldusok kenyerét
ette.
Mennyi, és mi van bennünk
Szent Ferenc eme szegénység és szegények szeretetéből?
Mindenéről lemondva,
Krisztus tanítását követve élte az evangéliumi életet szegénységben.
Hatalmas keresztet rajzolt
ruhájára, és mint il futto di Dio, Isten bolondja rótta Umbria útjait, városainak
és falvainak utcáját, hogy Isten dicsőítésére szólítsa és buzdítsa kora
közömböseit és hitetlenjeit. Fájt neki, hogy az emberek nem szeretik eléggé az
Istent.
Fájt neki, hogy kora
kereszténysége elszakadt az evangéliumok tanításától. Fájt neki, hogy oly sok
volt korában a szegény és a koldus és olyan sok az Istent, Krisztust, Egyházat
elhagyó, támadó eretnek.
Nekünk fáj-e, hogy
napjainkban oly sok a szegény, és oly sok az Isten és Egyház ellen lázító,
hitehagyott eretnek népvezér?
Krisztus képében járt köztünk, s egyre többeket
vonzott magához evangéliumi életével.
Bárcsak a mi életünk is
Szent Ferenc atyánk életéhez hasonló evangéliumi élet lenne, amellyel egyre
többeket tudnánk Krisztushoz vezetni.
Ámen
