Szent János evangélista

Szent János evangelista élete

A galileai Betániából származott. Apja Zebedeus halász volt, János bátyjával, Jakabbal apja mesterségét folytatta. Anyja, Szalómé Jézus követői közé tartozott. Keresztelő János fellépésekor a tanítványa lett, majd a Keresztelő tanúságtétele után Andrással együtt Jézushoz csatlakozott.

Az Úr a többi tizeneggyel együtt apostolává választotta. Jézus Péter és Jakab mellett őt is különös bizalmával tüntette ki. Ott volt Jézus színeváltozásánál, az utolsó vacsoránál az Úr mellett foglalt helyet, és az apostolok közül egyedül ő kísérte el Krisztust a Golgotára. A kereszt alatt Jézus az ő gondjára bízta édesanyját, Máriát. Jézus feltámadását követően az asszonyok híradása nyomán Péterrel együtt futott az üres sírhoz, hogy megbizonyosodjon a Mester feltámadásáról.

A Szentlélek eljövetele (Pünkösd) után a hagyomány szerint Szűz Mária haláláig Jeruzsálemben maradt, s ott a környéken és Szamáriában apostolkodott.

Pál apostol Péterrel és Jakabbal az egyház oszlopai közé sorolja. Pál halálát követően Epheszoszban működött. Ő nevelte a második apostolnemzedék több jelentős képviselőjét: Pápiász hierapoliszi, Polikárp szmirnai, Ignác antiókhiai püspököt. Domitianus császár Patmosz szigetére száműzte. Itt részesült azokban a látomásokban. amiket a Jelenések könyvében megírt. Nerva uralkodása alatt visszatért Epheszoszba, és már száz éves lehetett, mikor Traianus uralkodásának idején meghalt, az apostolok közül egyedül természetes halállal.

Szent István első vértanú

A kövek beszélnek"

Milyen szomorú szerep hárul a kövekre nemegyszer a történelem folyamán. Még a Szentírásban is sokszor csak dicstelen szerep jut nekik. A sátán is kezébe vette a köveket Júdea sivatagában, és arra csábította Jézust, hogy változtassa át azokat kenyerekké.

Az is megtörtént, hogy Jézus ellenségei köveket ragadtak és gyilkos szándékkal támadtak Isten küldöttjére. Még arra is hajlandók lettek volna, hogy halálra kövezzék a házasságtörő asszonyt.

Pedig az Isten egészen más szerepet szánt a köveknek. Emlékezzünk a virágvasárnapi bevonulásra, amikor Jézus ellenfelei megirigyelik a feléje kiáltott hozsannát! Kifogásukra ezt feleli: Ha ezek az emberek elhallgatnak, a kövek fognak megszólalni.

Vagy gondoljunk arra a jelenetre, amikor Péter vallomást tesz Jézus istenfiúi küldetéséről, mire Ő ezt válaszolja: Te Péter vagy és erre a sziklára építem egyházamat.

A kövek tehát ártatlanok, csak azok a kezek a bűnösek, amelyek gyilkos szándékkal dobálják István diakónus felé.

Nincs tragikusabb eseménye az emberi történetnek, mint amikor kövek repülnek az igazság, a szeretet hírnökei felé.

Megdöbbentő az emberi elvakultság, vallási vakbuzgóság, ami nem értékeli a lelkes erőfeszítést, amely előbbre viszi az emberiség életét. Beleragadnak, olykor önző érdekek miatt a tegnapok sarába, és az ehhez való makacs ragaszkodással útját állják a fejlődésnek.

Ez történt az evangélium indulásakor is. István diakónus azok közé tartozott, akik felismerték Jézus tanításának többletét a mózesi törvényhez hasonlítva. A régi rend hívei ebben áruló, ellenséges mozdulatot láttak és tehetetlenségükben erőszakkal akarták eldönteni az igazságot.

Már maga a tény, hogy igaz szavaira kövekkel válaszolnak, bizonyítja gyengeségüket. Lehet ugyan az igazság ellen kövekkel hadakozni, csak egyet nem lehet: győzelmet aratni fölötte.

István diakónust betemethették ugyan a kövek, de Jézus ügyét meg nem semmisíthették. Sőt azt kell mondanunk, a kövek bosszút álltak, amiért ilyen gyilkos szerepre kárhoztatták őket. Beépültek az Egyház alapzatába. Miként a kereszt is győzelmi jellé fényesedett, úgy a kövek is tündöklő drágakövekké változtak a hős vértanú szeretetének tüzében.

A Szentírás szerint az istenszeretőknek minden a javukra válik. Az Egyházra dobált kövek is. Eltemetik az Egyház életének hulladékait, és felöltöztetik a vértanúság szépségébe. A vértanúk, akik Jézus ügyéért áldozták életüket, kiemelkednek sírjukból és átadják sírjukat gyilkosaiknak. Hősi életükkel hirdetik az evangélium mindent felülmúló értékét.

Akiért, amiért életet áldoznak, az méltán kelti fel az emberek figyelmét. Minden vértanú odaállhat a betlehemi barlang mellé, mert az angyalok nemcsak Isten, de az ő dicsőségüket is hirdetik. Nincs nagyobb dicsőség, mint az igazság és szeretet ügyéért áldozni a drága életet.

Van még egy lényeges mozzanat István megkövezésében, amelyet nem hagyhatunk figyelmen kívül. A haldokló vértanú követi az Úr Jézus példáját és megbocsátó szeretettel imádkozik megkövezői-ért. Uram ne ródd fel nekik bűnül! Igaz, hogy a nagylelkű, megbocsátó szeretet a keresztények életében sem tudta mindig legyőzni a bosszú-vágyat. Mégis azt kell mondanunk: Egyházunk sohasem lehet hűtlen az evangélium alapelvéhez. Sohasem hirdethet bosszú hadjáratot, hogy megtorolja legkedvesebb gyermekeinek szenvedéseit, s halálát.

Gondoljunk csak Mindszenty bíborosra, akit cinikusan ma 64 éve tartóztattak le a kereszténység legszentebb kettős ünnepének másnapján. Amikor hosszú rabságából 56-ban kiszabadult, az ország népéhez intézett első szavai között ott voltak eme szavai is: "Szívemben nincs bosszúérzés és harag senkivel szemben sem!"

A bosszúállás nem erény, főleg nem keresztény erény! Nincs rajta Isten áldása.

Az István felé repülő köveken, a Mindszentyre szórt rágalmakon, sem volt áldás. Az áldás mindig azokra száll, akik a hős vértanúhoz hasonlóan megvallják Jézust az emberek előtt, akik megbocsátanak ellenségeiknek, miként Mindszenty bíboros úr is, és ezzel a krisztusi béke szent ügyét szolgálják, a békességet a földön minden jóakaratú embernek angyali éneket.

Ámen

Karácsony 2017

Karácsony 2017

Bevezetés

Jézus születésére emlékezünk. A betlehemei puszta világra szóló eseményére. Híre immár két évezrede lázban tartja az emberiség nagy többségét. Karácsonykor csillognak a szemek és egymás keblére borulnak az emberek. Fényárban úsznak a zsúfolásig megtelt templomok és a krisztushívők ajkáról örömmel száll az angyali ének: „Dicsősség a magasságban Istennek és békesség a földön a jóakaratú embereknek”.

Minden azért van így, mert egykor történelmünk egén letörölhetetlenül fölragyogott az üdvözítő név: Jézus Krisztus. Most csecsemőként közeledik felénk: tehetetlenül, kiszolgáltatottan és szegényesen. Így jelezte, amit később hangosan hirdetett: nem hatalom, pénz és dicsőség teszi boldoggá az embert, hanem az Isten által hozott testvéri egyetértés, béke és szeretet. Ezért karácsonyi örömünk akkor lehet teljes és tartós, ha megengedjük, hogy a betlehemi Csillag üdvözítő fénye beragyogja szívünket.

Hogy beragyoghassa, vizsgáljuk meg lelkiismeretünket

Kirié litánia 

Jézus Krisztus, Téged elküldött az Atya, hogy gyógyítsd a megtört szívűeket. Uram irgalmazz nekünk!  

Jézus Krisztus, Te eljöttél hozzánk, hogy hívjad a bűnös embereket Krisztus kegyelmezz nekünk! 

Jézus Krisztus, Te az Atya jobbján ülsz, hogy értünk örökre közbenjárj Uram irgalmazz nekünk! 

Evangélium után

Karácsony ünnepén egészen sajátos ünnepi érzések élnek az emberi szívekben. Ma csaknem minden családban gyertyafényes karácsonyfák tündökölnek. Ma nem harácsolunk, hanem ajándékot osztogatunk. Ma békéről énekelünk és a jóság puha kendőjét terítjük szeretteinkre, mert érezzük, hogy karácsony valóban az év legszebb ünnepe.

Vajon miért ilyen szép ünnep a karácsony és miért öltözteti örökzöld köntösbe a szíveket? Vajon honnan indul el ez az ajándékozási láz, amely által mindenki megéli boldogító gazdagságát?

Honnan van az, hogy még azok a testvérek is, akik talán egész esztendőben elkerülik a templomot, most itt vannak közöttünk? Miért van az, hogy a közömbösség hamuja alatt is fölizzik a hit parazsa és elindulnak vele - lélekben - Betlehem felé?

A válasz igen egyszerű. 2000 évvel ezelőtt, különös vendég érkezett a földre. Egy Gyermek, rongyos istállóban, egy Szűznek ölén. Jézusban az Isten hajolt le hozzánk, hívás nélkül, de megrakodva a legnagyobb üzenettel: Ember! Szeretlek!

Karácsony azért nagy, azért szent és örök ünnepe e világnak, mert megtestesült az Isten szeretete. Azért önti el szívünket az ajándékozás láza, mert a bennünket megajándékozó Istent akarjuk utánozni, aki a legnagyobbal, szeretett Fiával ajándékozott meg bennünket. Úgy szeretette Isten e világot, hogy Egyszülött Fiát adta oda érte, hogy mindaz, aki benne hisz el ne vesszen, hanem örök élete legyen!

Mennyi ember születik naponta a földre! Egyre növekszik a földet beborító emberrengeteg. Vannak benne jelentéktelen, szürke emberkék, de akadnak magasba nyúló királyi tölgyek. Az elmúlás azonban mindegyiket megfosztja az élet, a hírnév, a dicsőség lombjaitól. Csak egyetlen örökzöld fája van az emberiségnek, és ez Jézus Krisztus!

Vajon mi ennek a magyarázata? Honnan a betlehemi barlang példátlan sikere? Miért van az, hogy sem a kegyetlen idő, sem barátainak gyávasága, sem ellenségeinek igyekezete nem tudja a feledés szikláját görgetni a betlehemi barlang elé? Hiába dobálják feléje a hazugságok felhőrongyait. A Betlehemi Kisded csillagának fénye kiolthatatlanul tündököl az emberiség égboltján.

Vajon ki ez a Gyermek? Az egyszerű ácsmester, József és Mária fia? Ki ez a Gyermek, akire már csecsemő korában véres kardok leselkednek, és földönfutóként menekül Egyiptomba? Ki ez a Gyermek, aki 12 éves korában megszégyenítette az írástudók bölcsességét? Ki ez a Gyermek, aki csak engedelmességével emelkedik ki a többi közül? Kicsoda Jézus?

Ha megkérdeznénk most kor-társainkat, sokan zavarba jönnének, és hirtelenjében nem tudnának, mit válaszoljanak. Egy szupersztár! - mondanák egyesek. Mondabeli hős, s legendás alak, dadognák mások. Bölcs tanító, vallásos zseni, forradalmár. Ezek a Jézust csak felszínesen ismerők válaszai.

De ma már az embereknek nem olyan brosúraszerű válaszokra van szükségük, amiket a felszínesen ismerők adnak, hanem olyanokra, amelyet egyedül az adhat, aki egyedül illetékes a kérdésre válaszolni.

Ezért az igazi, s helyes választ keresők, a Krisztus által alapított egyházhoz fordulnak, mert tudják, hogy csak tőle kaphatják meg a helyes választ, amely tömören így hangzik: Jézus az Isten Fia, a megígért Messiás!

Őt küldte az Isten, hogy szent embersége legyen az az út, amelyen elindulhatunk, nem a világűr meg-hódítására, hanem az Isten országa, a szeretet, az igazságosság és a béke országa felé!

Igaz, hogy Jézus Krisztus már több mint 2000 éve eljött a földre, de mi emberek, sokak szemében úgy tűnhet, hogy még el sem indultunk igazában ezen országba vezető úton.

S valóban! Csak nagyon keveset valósítottunk meg Jézus Krisztus tanításából. És igencsak sok olyasmit tettünk, ami éppen tagadása az ő tanításának.

És csak rövid ideig tart karácsony. Mi, mégis próbáljuk meg a lehetetlent, 365 napig tartóvá tenni a karácsonyt. Lehet, hogy ez nem is lehetetlen, hanem egy egyedülálló, történelem adta nagy lehetőség! Amellyel nem élni, jóvátehetetlen bűn lenne. Nem adhatjuk át sorsunk irányítását azoknak, akik igencsak megnyomorítottak már bennünket, a korábbi évtizedekben.

Nekünk, kötelességünk újra karácsonyivá, örömtelivé varázsolni honfitársaink életét is, hogy legyen már végre békesség e hazában minden családban, minden jóakaratú embernek!

Ámen.

Karácsony – Harang csendül...

I.

Harang csendül,

Ének zendül,

Messze zsong a hálaének

Az én kedves kis falumban

Karácsonykor

Magába száll minden lélek.

Minden ember

Szeretettel

Borul földre imádkozni,

Az én kedves kis falumban

A Messiás

Boldogságot szokott hozni.

A templomba

Hosszú sorba'

Indulnak el ifjak, vének,

Az én kedves kis falumban

Hálát adnak

A magasság Istenének.

Mintha itt lenn

A nagy Isten

Szent kegyelme súgna, szállna,

Az én kedves kis falumban

Minden szívben

Csak szeretet lakik máma.

II.

Bántja lelkem a nagy város

Durva zaja,

De jó volna ünnepelni

Odahaza.

De jó volna tiszta szívből

– Úgy mint régen –

Fohászkodni,

De jó volna megnyugodni.

De jó volna, mindent,

Elfeledni,

De jó volna játszadozó

Gyermek lenni.

Igaz hittel, gyermek szívvel

A világgal

Kibékülni,

Szeretetben üdvözülni.

III.

Ha ez a szép rege

Igaz hitté válna,

Óh, de nagy boldogság

Szállna a világra.

Ez a gyarló ember

Ember lenne újra,

Talizmánja lenne

A szomorú útra.

Golgota nem volna

Ez a földi élet,

Egy erő hatná át

A nagy mindenséget.

Nem volna más vallás,

Nem volna csak ennyi:

Imádni az Istent

És egymást szeretni…

Karácsonyi rege

Ha valóra válna,

Igazi boldogság

Szállna a világra.

Advent 4. vasárnapja. 2017

Advent 4. vasárnapja. 2017

Bevezetés

A mai evangélium Jézus születésének elbeszélésével már ünnepi hangulatot vételez elő. Figyelmünket a legnagyobb titokra irányítja, arra hogy Jézusban beteljesedett Izajás próféta szava, mert Ő az Emmanuel, a velünk lévő Isten. Oh, mily boldog lenne életünk, ha e szavak mélyen lelkünkbe vésődnének, és e szerint élnénk életünket.

Kirié litánia

Jézus Krisztus! Akire évezredek óta várt az emberiség. Töröld el vétkeinket. Uram irgalmazz!

Jézus Krisztus! Aki eljöttél közénk, hogy békét adj e világnak, békíts ki Magaddal s magunkkal! Krisztus kegyelmezz!

Jézus Krisztus! Add, hogy ma este őszinte igaz szeretettel ünnepeljük szent születésedet! Uram irgalmazz!

Evangélium után

A Forum Romanumról való az a hatalmas márványoszlop, amelynek a tetején a Santa Maria Maggiore bazilika előtt Szűz Mária bronzszobra látható. Az oszlopon ez a felirat olvasható: Büszke vagyok, hogy azt hordozom, aki a Megváltót hordozta!

Az angyali üdvözlet történetének most, karácsony közelében fontos mondanivalója van.

Amikor Gábor arkangyal köszönti Máriát, ez a köszöntés tükrözi Mária méltóságát. "Örvendj Mária, kegyelemmel vagy teljes!" Az angyal nem akárkit választott ki Izrael szűz leányai közül. A köszöntés először is azt hirdeti, hogy Mária mennyire kiváltságos helyen van Isten színe előtt. Kegyelemmel, szeretetre méltósággal teljes. És erre nem szoktunk felfigyelni. A Magasságbeli ingyenes ajándékai teljesen elhalmozzák Máriát.. Mária Isten szeretetének határtalan gazdagságában él, ez tölti be szívét."

Az Úr van Teveled." Ezek a szavak a messiási kor eljövetelének hírnökei. Az Ószövetség hívei ezeket a szavakat a messiási korra vonatkoztatták. Amikor az angyal Máriát köszönti és a próféta szavait fűzi hozzá: "az Úr van Teveled," ezzel azt jelzi, hogy a régen várt korszak most megérkezett.

Arra sem szoktunk felfigyelni, hogy Mária az angyali jelenés alatt, mindvégig használja értelmét. Mária, litániánk szavaival okos Szűz. Azt olvastuk az evangéliumban, hogy nem volt könnyen hívő, gondolkodóba esett: „Hogyan történhet meg ez?

Az angyal ez után megadja a magyarázatát, hogy mi az oka a nagy örömnek és mi Mária különleges kiválasztásának a célja.

Az égi hírnök hírül adja a Magasságbeli Fiának a születését, aki egyben Dávid fia. „A Szentlélek száll rád, és a Magasságbeli ereje megárnyékoz téged, ezért a Szentet is, aki tőled születik, Isten Fiának fogják hívni."

„Legyen nekem a te igéd szerint” – válaszolja Szűz Mária Gábor angyal köszöntésére. Szavait legtöbbször úgy értelmezzük, mint kényszerű belenyugvást Isten terveibe.

Szent Bernát szerint azonban Mária szavait kérő imádságként is, kérésként is felfoghatjuk: „Legyen nekem a te igéd szerint.”

Vigye véghez bennem az örök Ige mindazt, amit ma jövendöltél nekem. Vegyen testet testemből az Ige, aki kezdettől fogva Istennél volt, és aki maga Isten volt. Ne csak fülem számára legyen felfogható, hanem szemem számára is legyen látható, kezemmel tapintható, hogy karomban ringassam.

Ne csupán leírt, néma betű, hanem testembe írt élő, megtestesült Ige legyen. Vegyen lakást bennem a világ életéért.

Mária válasza a hitből élő, Istennek engedelmes ember örök és egyetlen válasza: Íme, az Úr eszköze vagyok, építsen belőlem otthont magának! Ezért történelemforgató ez az igen. Benne egyszerre van jelen Isten örök döntése, kiválasztása, kegyelme, ugyanakkor az emberi hozzájárulás, a „konszenzus, az egyetértés: igen arra, amit Isten akar.

A piciny názáreti ház, ahol Mária lakott, így lesz szimbolikusan az Egyház előképe, amelyben minden kétség, bizonytalanság ellenére olyan emberek laknak, akik hinni tudnak Istenüknek: „Boldog, aki hisz annak beteljesülésében, amit az Úr mondott neki” (Lk 1,45).

Pár óra múlva felcsendül majd a Lukács evangélium szomorkás, keserű mondata: „nem volt hely számukra a szálláson” (2,7), ezért kellett Jézusnak egy istállóban megszületnie. Annak ellenéére, hogy mint az üdvtörténelem legszebb háza (temploma) méhében hordozta a Messiást.

Az ő törékeny, jelentéktelen, figyelemre nem méltatott teste, „igen”-je lesz igazi sátra a köztünk testet öltött Igének.

Vessünk még egy pillantást az angyali üzenetre igent mondó Máriára. És példájából merítsünk erőt, és legyünk mi is, keresztények büszkék arra, hogy mi is Krisztus-hordozók lehetünk e világban.

Ámen.

"Az Úr közel van."

Magnificat

Magnificat

A tegnapi evangélium a gyermeket váró Erzsébet és Mária találkozásának első pillanatait írta le. E jelenetet folytatja a mai részlet, amelyben Mária hálát ad Istennek az ő irgalmasságáért. Hálaadó imájában benne van személyes köszönete azért, hogy anya lehet, gyermeket hozhat a világra, ugyanakkor az egész emberiség nevében mond köszönetet a mindenható Istennek, hogy hamarosan a világba lép a Megváltó.

Sokan vártak ennek az ígéretnek a megvalósulására, mindannyiuk nevében ad hálát a názáreti leány.

Miben mutatkozik meg Isten irgalma, amiről Mária beszél? Akik ebben a világban hatalommal rendelkeznek, azoknak át kell adniuk helyüket, mert mostantól Isten uralma fog megvalósulni. Nem a földi uralkodók és vezetők irányítják az eseményeket, hanem minden Isten terve szerint fog történni.

A megváltás az irgalmas Isten ajándéka minden embernek. Nem csupán egyeseknek, nem a gazdagoknak, nem a bölcseknek, hanem mindenkinek. Isten irgalma felemeli a szegényeket, a hatalommal nem rendelkezőket, a kicsinyeket, az alázatosakat, mert bennük nincs gőg, amely eltávolít Istentől. Az irgalom ajándékát, a megváltás ajándékát azok fogják igazán értékelni, akik rábízzák magukat Istenre.

Megvan-e bennünk a bizalom? Megvan-e bennünk az irgalmasságot elfogadó alázat?

Legyen nekem

Legyen nekem a te igéd szerint – válaszolja Szűz Mária Gábor angyal köszöntésére. Szavait legtöbbször úgy értelmezzük, mint belenyugvást Isten terveibe. Szent Bernát szerint azonban Mária szavait kérő imádságként is felfoghatjuk: Legyen nekem a te igéd szerint.

Vigye véghez bennem az örök Ige mindazt, amit ma jövendöltél nekem. Vegyen testet testemből az Ige, aki kezdettől fogva Istennél volt, és aki maga Isten volt. Ne csak fülem számára legyen felfogható, hanem szemem számára is látható, kezemmel tapintható, hogy karomban ringassam.

Ne csupán leírt, néma betű, hanem testembe írt élő, megtestesült Ige legyen. Vegyen lakást bennem a világ életéért. 

(Adoremus 2005.)

Keresztelő születése

Keresztelő születése

Keresztelő János születésének és Jézus születésének hírüladásáról olvasunk ma és holnap. A két esemény leírása egészen hasonló Lukács evangélista művében. A párhuzamos leírással Lukács azt szeretné kiemelni, hogy a két gyermeknek különleges szerepe van az üdvtörténetben, ugyanakkor Jézus személye jelentősebb Jánosnál. János születése csodának tekinthető, hiszen szülei, Zakariás és Erzsébet már idősek és nem számíthattak arra, hogy az ő életkorukban még gyermekük születhet.

Jézus születése még ennél is nagyobb csoda, ez már valódi csoda, hiszen ő földi apa nélkül, a Szentlélek közreműködésének köszönhetően fogan meg anyja, Mária méhében. Mit tanít nekünk Keresztelő János születésének hírüladása? Az evangélista nagyon tudatosan írja le az eseményeket. A történet azzal indul, hogy Zakariás szolgálatot teljesít a jeruzsálemi templomban, s az egyik szertartás során angyaltól értesül arról, hogy neki és feleségének gyermeke fog születni.

Hitetlenül fogadja a hírt, emiatt megnémul. Szája csak a gyermek születésekor, azaz a hír beteljesülésekor nyílik meg.

Az egész leírás előkészíti Jézus születésének hírüladását, azaz a csodás dolgokat olvasva mintegy felkészítjük a lelkünket arra, hogy hittel fogadjuk a továbbiakban a még nagyobb csodát, azt, hogy egy szűz leánytól fog megszületni Isten Fia.

HIS

Advent 3. vasárnapja 2017

Advent 3. vasárnapja 2017

Bevezetés

Hűséges lélekkel várjuk karácsony ünnepét. öröm van a szívünkben az elvégzett előkészület miatt. Örömteli szívvel várjuk, hogy örömet szerezzünk szeretteinknek is és minden embernek az ünnepen. És igyekszünk, miként Keresztelő Szent János is a mai evangéliumban, tanúságot is tenni arról, akinek közénk való eljövetelét ünnepeljük.

Kirié litánia

Jézus Krisztus! Aki után sóvárogtak az Ószövetség szentjei, add, hogy mi is úgy sóvárogjunk közeli eljöveteled után, miként ők. Uram, irgalmazz!

Jézus Krisztus! Add, hogy útegyengetéssel, bűnbánattal és imával készüljünk eljöveteledre. Krisztus, kegyelmezz

Jézus Krisztus! Add kegyelmedet, hogy még buzgóbban készüljünk megtestesülésed szent titkának méltó megünneplésére, mint eddig. Uram, irgalmazz!

Evangélium után

A mai evangéliumi szakasz szerint, mai kifejezést használva, igazoltatás történt. Nem rendőrök, hanem a zsidó nép vezetői igazoltatják Keresztelő Jánost. A vallás és a szertartások igaz gyakorlásának a papok és leviták voltak az őrei. Valószínűleg hivatalosan küldték ki őket Jánoshoz, Zakariás fiához, hogy vizsgálják meg személyét és különleges működését a pusztában. A vizsgálódó kérdések középpontjában ez állt: "Ki vagy te?" „Ki vagy te?” „Miért keresztelsz?” „Mit mondasz önmagadról?”

Az ezekre adott rövid válaszai után mondja ki a lényegest: „A pusztában kiáltó hangja vagyok, egyengessétek az Úr útját!”

E válasza prófétai jövendölésre utaló s egészen különös. Egészen szokatlan küldetéstudata van nem csak neki, de népének is, amely azt vallja magáról, hogy az élő Isten szövetséget kötött velük.

A kor hangulatára jellemző, hogy Isten valamilyen megjelenését várták körükben, amely szabadulást hoz számukra. Arról azonban az emberek nem sokat tudtak, hogy hogyan fog ez megvalósulni.

Azt sem tudták maguknak megfogalmazni, hogy az életükkel kapcsolatos elégedetlenségüknek mi az igazi oka. A zsidó népnek nagy szenvedést okozott, hogy elvesztették nemzeti önállóságukat, országuk a római birodalom egyik tartománya lett. Ezért Istentől elsősorban nemzeti önállóságuk visszaállítását remélték.

Ezért amikor a Jeruzsálemből érkezett papok, igazoltatják Keresztelőt, amikor felteszik neki a kérdést: "Ki vagy te?", először is azt a feltételezést utasítja el, hogy ő a Messiás, tehát, hogy ő hozna a választott nép számára szabadulást.

Akik ugyanis ezt a kérdést intézték hozzá, hallották őt Isten hírnökeként beszélni, aki bűnbánatra szólítja fel az embereket. Látták, hogy a lélek tisztulása után vágyakozókat bemeríti a Jordán folyó vizébe, és sokat beszél Isten eljövendő országáról. Ezért gondoltak arra, hogy ő lehet a Messiás, a Szabadító, a Megváltó.

János azonban elutasítja a feltételezést.  "Nem én vagyok a Messiás".

A válasz nem elégíti ki a kérdezőket, így tovább érdeklődnek. "Ki vagy te tehát?" A válasz egészen különleges. Ő a pusztában kiáltó szó, akinek az a feladata, hogy előkészítse a Megváltó eljövetelét.

Keresztelő Szent János tehát az Úr pusztában kiáltó szavának, az Úr szócsövének tekintette magát. Tanúságot tett Jézus Krisztusról. Tudta, hogy Jézus az Isten Báránya, aki Istentől jött, hogy elvegye a világ bűneit. Életével bizonyította, hogy Krisztus a Messiás.

De elmondható ez rólunk is? - Az természetesen kicsit furcsa lenne, ha szüntelenül azt bizonygatnánk, hogy Isten hangja és szócsöve vagyunk. Magatartásunk viszont el kell, hogy elárulja azt, hogy ki és mi mozgatja tetteinket. De elárulja-e azt, hogy Istenről tanúskodik életünk?

S nem arról-e, hogy már az identitás nélküli embertipust tükrözi?

Napjaink "új hatalmasai" helyrehozhatatlanul meg akarják semmisíteni az emberek identitását, e cél érdekében akarják megsemmisíteni a családot, Egyházat, nemzetet, mutatott rá a minap konferencia beszédében a Parlament Elnöke. Ezek hiányában ugyanis senki nem képes megvédeni az érdekeit, így könnyebben alávethető és kifosztható.

Megkeresztelkedésünk alkalmával mi nem identitás nélküliekké, hanem keresztényekké, az Úr előfutárai lettünk. De sajnos ez alig látszik meg rajtunk, s életünkön. Mi többnyire csak önmagunkkal törődünk. Pedig senki sem élhet csak önmagának egy olyan emberi közösségben, amelyben oly sok a bajbajutott ember.

Ha a tengeren SOS jeleket ad le egy bajbajutott hajó, minden közelében tartózkodó hajónak segítségére kell sietnie. Ha ezt nem teszi, jogosan állítják nemzetközi bíróság elé a hajó kapitányát.

Nem kell ahhoz különleges, hatodik érzékszerv, hogy meghalljuk a ma magyar földön leadott SOS jeleket. – Miként a tengeren minden SOS jelet hallónak kötelessége segítségére sietni a bajbajutottaknak, ugyanígy kötelessége minden kereszténynek, nekünk is, segítséget nyújtani a bajbajutott, tévelygő embertársainknak.

Krisztus nem azt kérdezi majd az ítélet napján, hogy milyen vallásúak voltunk, hanem, hogy szerettük-e az embereket, segítettünk-e a bajbajutottaknak. Segítettük-e a tévelygőket, a homályban, a sötétben botorkálókat eljutni az igazságra, s eljutni a világosságra. Hogy milyen útkészítők, milyen előhírnökök voltunk kortársaink számára?

Miként Keresztelő Szent János élete, úgy a mi életünk is legyen Krisztusra mutató! Legyünk előhírnökei annak a Jézus Krisztusnak, aki örömhírt, békességet hoz minden jóakaratú embernek.

Ámen.

János és Jézus

Az evangéliumban Jézus azokról szól, akik nem hagyják, hogy lelkük mélyén – ott, ahol minden ember szívében megszületik a visszavonhatatlan szabad elhatározás – megérintse őket Isten üzenete. Ők a közömbösök, de azok is ők, akik számára a vallás csupán külső máz, előírások gyűjteménye. Számukra mindig akad egy megfelelő érv arra, hogy ne kelljen végérvényesen dönteniük.

Keresztelő Jánosról azt mondják, hogy túl szigorú, Jézusról, hogy túl engedékeny. Miközben szívüket önmaguknak őrzik meg, környezetük előtt egyre jobban bezárkóznak.

Adja meg mindnyájunknak az advent a szív gyógyulását, hogy be tudjuk fogadni az Érkezőt.

Keresztes Szent János

KERESZTES SZENT JÁNOS

1542 táján született Fontiverosban (Spanyolország). Apja korán meghalt, anyja nehezen tudta nevelni.

Szakmát nem tudott tanulni, gyenge és ügyetlen volt. Tanulni szeretett volna, erre adottsága is volt. Az elemi ismeretek megtanulására szegények intézetébe került, Itt sokat és átszellemülten ministrált, ami megtetszett egy gazdag úrnak. Ez a gazdag úr alkalmazta a 13 éves gyereket, aki aztán szerény fizetéséből így tudott már tanulni.

Szorgalmasan dolgozott, tanult és vezekelt. Egyre világosabban megérlelődött benne a gondolat, hogy szerzetes lesz. Karmelita szerzetes lett 1563-ban, itt is kitartóan tanult, majd a Rend parancsára Salamancába ment tanulni: hittudományt és bölcseletet. 1567-ben pappá szentelték - megint csak parancsra, ő erre méltatlannak érezte magát -.

Misztikus élményekben gazdag életet élt. Sokat szenvedett betegség, megnemértés miatt.

Avilai Szent Teréz munkatársa volt, 1568-ban elsőnek csatlakozott a megreformált, sarutlan rendhez, vagyis az új-lazaságokat tagadó, szegény és kemény életet vállalta. Nagyon kemény vezekléssel és imával éltek ezek a sarutlanok. Ekkor vette fel új szerzetesi nevét: Keresztes…, vagyis Keresztről nevezett…

A sarus karmeliták testi erőszakkal akarták a reformokról lebeszélni, elfogták, bezárták, lelkileg gyötörték, meg is vesszőzték. Misézni sem engedték, ezért megszökött a rabságból. A sarutlan karmelita apácák a klauzúrájukban rejtették el. Jóakarói segítségével aztán Andalúziába mehetett egyik rendházukba. Itt sem akarták elfogadni, de ő minden szenvedést örömmel vállalt. Életében igen sok jelét adta az életszentségnek és bölcsességnek, a lelki életről szóló könyvei bizonyítják mély lelki élettapasztalatát.

Súlyos beteg lett, városi rendházba kellett mennie ápolásra, ő Ubedát választotta, mert az ottani perjel  nagyon szigorú volt. Halála 1591. december 14-én csendes és nyugodt elmúlás volt, sírjához azonnal megindult a zarándoklás, a nép szentnek tartotta.

Írásait a spanyol irodalom remekműveiként tartják számon

Szent Lúcia

SZENT LÚCIA

Életéről igen keveset tudunk, Szicíliában, Siracusa városában született, a 3. század vége felé, ősi, előkelő római patrícius családba.

Apja halála után súlyosan beteg édesanyjával élt itt, aki már férjet is kiszemelt Lucának. Édesanyja gyógyulása érdekében elzarándokoltak Castaneába Szent Ágota vértanú sírjához. Mélységes hite kiesdette édesanyja gyógyulását.

Az anya a csodálatos gyógyulás után már nem erőltette lánya házasságát pedig egy nagyon magabiztos vőlegény jelölttel állapodott meg korábban. A sértődött, és a nagyon remélt vagyonból kimaradó vőlegény azonban csalódottságában feljelentette Luciát Pascasius helytartónál, kereszténysége miatt.

A helytartó beidézte a lányt és áldozatot követelt tőle az istenek oltárán. Luca ezt megtagadta. Többféle kínzással próbálták jobb belátásra bírni", halálra ítéltek, de minden hatástalan volt, nem tudták kivégezni. Végül karddal szúrták át a nyakát. Meghalt 303-ban.

Halála előtt még meg tudott áldozni. Vértanúsága Diocletianus alatt történt, Siracusa városában.

Épségben maradt testét később Velencébe vitték. Régtől fogva tisztelt szent, a misekánonban is szerepel a neve.

Advent 2. vasárnapja 2017

Advent 2. vasárnapja. 2017

Bevezetés

Minden évben, advent második vasárnapjának evangéliumában Keresztelő Szent János, Izaiás prófétától vett szavakkal, arra buzdít bennünket, hogy „Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit! A völgyeket töltsétek fel, a hegyeket, halmokat hordjátok el, ami görbe, legyen egyenessé, a göröngyös változzék sima úttá”. A nagy „Előfutár”, más létsíkba lépve, azt kéri tőlünk, hogy készítsünk utat, lelki értelemben, Jézus és köztünk, illetve a meglevő utat gondozzuk. A lelkiismeretvizsgálatkor azt kérdezzük meg magunktól, hogy a Jézushoz vezető utunkon mik a hegyek, mik az akadályok? Mik a völgyek, mik a hiányok? Mik azok, amik görbévé teszik utunkat?

Kirie litánia

Urunk Jézus Krisztus! Bocsásd meg, hogy a Hozzád vezető utunkon sokszor nem eltávolítottuk, hanem akaratlanul is halmoztuk az akadályokat. Uram irgalmazz!

Urunk Jézus Krisztus! Bocsásd meg, hogy a Hozzád vezető utunkon sokszor inkább mélyítettük a szakadékot, mint feltöltöttük volna azokat. Krisztus kegyelemezz!

Urunk Jézus Krisztus! Bocsásd meg, hogy nem járunk mindig az egyenesuton. Uram irgalmazz!

Irgalmazzon

Evangélium után

Tudjuk, hogy a 70 éves babiloni fogságból hazatérő választott nép csak sivatagon át tudott visszajutni hazájába. A sivatagi szél azonban járhatatlanná tette az ösvényeket. Hegymagasságúra torlaszolta a homokdombokat, kimélyítette a szakadékos völgyeket.

Ezért a nép vezetői követeket küldtek a pusztai beduinokhoz, hogy útmunkásokat toborozzanak. A követek hangos kiáltozással gyűjtöttek útkészítőket. A csoportvezetők dirigáltak: „Minden hegyet hordjatok le, minden völgyet töltsetek fel. Ami görbe, legyen egyenessé!”

Ebből a helyzetből egy más létsíkba átlépve, a próféta a jövőbe nézve meglátja és meg is jövendöli, hogy az Úr egyszer majd, miként a babiloni fogságból, úgy a bűn rabságából is kivezeti népét. Eljön, megváltja népét, s magát az egész emberiséget. Ezen eljövetelekor is utat kell készíteni számára. Természetesen ekkor nem fizikai, hanem lelki értelemben.

Zakariás főpap, nem önmagától, hanem isteni sugallatra mondotta fia születésekor: „Te pedig, gyermek, a Magasságbeli prófétája leszel: Az Úr előtt haladsz, hogy előkészítsd útját, S az üdvösség ismeretére tanítsad népét, mely a bűnök bocsánatában van." És azzá is lett! Mint a Magasságbeli prófétája szólítja fel az embereket, hogy építsék azt az utat, melyen megérkezhet hozzájuk az Úr.

A mai evangéliumi szakaszban ezért van az útépítésnek profetikus lelki tartalma. Ezért kell foglalkoznunk ma a lelki útépítéssel. Ki tagadhatná, hogy jelenlegi világunkban hiányoznak, illetve tönkrementek azok az utak, amelyek biztosítanák az embernek Istennel való összeköttetését.

Számos olyan keresztényellenes szerveződés, s mozgalom van, amely a kezében lévő médiumok által azt sulykolja az emberek tudatába, hogy kereszténység utáni korban élünk és nem azt, hogy egy évtizedeken át legtökéletesebbnek hirdetett, hosszú időre berendezkedett társadalmi rendszer utáni korban!

S helyébe micsoda fantaszta ideológiákat agyalnak ki, és erőltetnek az emberekre. Még a Bibliát is átírják. A gender elmélet nem tud mit kezdenek Isten nemével. Sem a Biblia azon mondásával, hogy Isten férfinak és nőnek teremtette az embert.

Megtévesztő okoskodásukkal, érveikkel, s erőszakkal gyűrik ideológiailag maguk alá a népeket. Ennek érdekében mi mindent elkövetnek, hogy szétrombolják a népeket összetartó kohéziós erőket: Házasságot, családot, vallási közösségeket, hogy szétrombolják az Istenhez vezető utakat.

Ezért is időszerű Keresztelő Szent János figyelmeztetése, amellyel az Úrhoz vezető útépítésére biztatja egykori és mai hallgatóit

Különös útépítés volt az ő munkája. Csakúgy, mint a többi előkészítőé. Igaz, az útépítők hasonlata szerint, ők, a próféták is utat építettek, és ezen a földön. De nem földi utakat, hanem Istennel összekötő utakat. Nem a puszta földre alapoztak ők, hanem az emberi lelkekre. Gondolatvilágukban a puszta sem az a kietlen vidék volt, amelyet Keleten ma is meg lehet találni, hanem az emberi lelkekben levő sivatag, az emberi közömbösség, hitetlenség, kiégettség sivataga.

Készítsétek az Úr útját! Hangzik a próféták kiáltása Keresztelő Szent János ajkán. Megtérést hirdet. A bennünk levő, vétkes cselekedetekből és szokásokból épült halmok és dombok elhordását. A szavaink és tetteink közötti mély szakadékok, völgyek eltüntetését.

Ezek is, az őszinte jobbá lenni akarás is hozzátartoznak a mi karácsonyi előkészületünkhöz. Különösen is egy olyan korban, amelyik nem tud befelé, lelke mélyére nézni, Csak fülsiketítő zajban tud élni, bábeli nyelvzavarban, s egymás meg nem értésében.

Egy olyan korban, amikor a társadalom minden egészséges védekezése és tiltakozása ellenére is kérkedik a bűn. S arra törekszik, hogy az emberek lelkiismeretét eltompítsa és összemossa a bűnt és az erényt.

A karácsonyi előkészülethez hozzátartozik a lélek megtisztítása is. Lelki, erkölcsi megtisztulás nélkül lehetetlen karácsonyt ünnepelni, s lehetetlen népünk erkölcsi megújhodása, megszabadulása abból a mély erkölcsi és szociális válságból, völgyből, amelybe a korábbi évtizedek felelőtlen vezetői taszították.

Hogy ezt elérhessük, mind-annyiunknak saját életünkben kell elkezdeni az erkölcsi megújhodást, az Úr eljövetelét akadályozó dombok, hegyek, és völgyek eltávolítását. És akkor, a Próféta szavait idézve: „Meglásd! Meglásd! Akkor eljő, eljő majd Emmanuel.”

Amen.

Szeplőtelen

Szeplőtelen Fogantatás. 2017.

Hogy a mai ünnep jelentőségét megérthessük, gondoljunk vissza az emberiség őstörténetére! A bűnbeesésről szóló szomorú költeményben nemcsak a lázadó emberről beszél a biblia szerzője. A bűn tragédiája végén nem hull le életünk színpadára a befejezés függönye. A nagy Rendező, az irgalmas Isten ígéretet tesz a folytatásra, amelynek főszereplője nem a bukott asszony lesz, hanem a kegyelemben tündöklő Mária. Isten őt szánt arra, hogy benne és általa fölemelje az egész emberiséget. Benne ragyogjon föl mindaz a szépség, amivel Isten meg akarja ajándékozni az emberiséget, föl akarja ékesíteni a föld minden asszonyát.

Isten Máriában, Jézus édesanyjában mutatta meg, hogy milyennek gondolta és milyennek akarja látni az igazi asszonyt. Ezért kiemelte a bűn törvénye alól és megajándékozta az isteni élettel.

Mária éppen úgy, mint valamennyien, a természet rendje szerint született. Hogy szeplőtelenül fogantatott erről szülei, Szent Anna és Szent Joakim sem, tudtak semmit sem.

A szeplőtelen fogantatás azt jelenti, hogy ő volt az első, aki részesült a megváltás kegyelmében. Nála nem a keresztség szentsége törölte el az áteredő bűnt, hanem Isten kivételt tett vele. Ő e nélkül fogantatott, e nélkül született. Ezért mondja a Magnifikatban: Nagy dolgokat tett velem az Úr! Ha valaki, hát akkor ő igazán elmondhatta Pál apostollal: Isten kegyelméből vagyok az, aki vagyok.

Mindezek hallatára fölvetődhet a kérdés: miért tett Isten kivételt Máriával? A válasz igen egyszerű: mert testét a megtestesült Ige jászolává tette. Mária minden nagyságát nem érdemének, hanem Isten kegyelmének köszönheti. Prohászka Ottokár püspöktől idézem a következő szavakat:„Aki Istent fogan és hord kilenc hónapig a szíve alatt, az csak tiszta, szeplőtelen és kegyelemmel teljes lehet.”

Nekünk, keresztényeknek, akik krisztushordozók vagyunk e világban, arra kell törekednünk, hogy bűn nélküliek, szeplőtelenek és tiszták legyünk, és nap, mint nap gyarapodjunk a kegyelmekben, hogy kegyelmekben gazdagok, kegyelemteljesek legyünk Karácsony ünneplésekor.

Amen.

Szent Ambrus

SZENT AMBRUS

Trierben született 340 körül, családja Rómából származott. Rómában tanult, diplomáciai pályára készült, majd Sirmiumban (Sremska Mitrovica) volt hivatalnok.

374-ben Milánóban működött, mint a város prefektusa, és egy püspökválasztás során a katolikusok és ariánusok csaknem véres zavargásba keveredtek. Ambrus a rend fenntartására katonákkal sietett a helyszínre. Ekkor a nép, egy gyermek bekiabálására, közfelkiáltással püspökké választotta, pedig akkor még csak hittanuló volt.

Megkeresztelkedett, pappá szentelték, és egy hét múlva december 7-én fel is szentelték Milánó püspökévé.

Püspöki feladatait nagyon jól látta el, mindenki iránt gyakorolta a felebaráti szeretetet, népe pásztora és tanítója volt. Az ariánusok ellen küzdött, könyveket írt, kiváló szónok volt, és küzdött a pogányság maradványai ellen is.

Beszédeit tömegek hallgatták, tanulmányozására Ágoston Afrikából Milánóba utazott. A szónoklatok hatása alatt Ágoston megtért, megkeresztelkedett, új életet kezdett.

Hatalmas tudása, kiváló politikai érzéke, rendíthetetlen hite a legjelentősebb egyházatyák közé emelte. Mindig a legfontosabbnak tartotta a püspöki feladatait, de ebben gyakran gátolta a politikában rá váró feladatok megoldása.

Meghalt 397. ápr. 4-én Milánóban és ott van eltemetve.

Gyógyítás és kenyérszaporítás

A mai evangélium első részében a betegeket gyógyító Jézusról olvasunk. Sokatmondó, ahogyan felmegy a hegyre és leül. Szokásait ismerve arra következtethetünk ebből, hogy tanítani készül a népet. A helyzet azonban változik. Úgy tűnik, hogy az emberek nem elsősorban az isteni tanítás hallgatásának vágyával érkeznek, hanem azért, hogy betegeik számára gyógyulást kérjenek. A mi Urunk ezt felismeri és külön kérés nélkül is meggyógyítja a különféle bajokban szenvedőket.

A mai részlet második felében a csodálatos kenyérszaporításról olvasunk. Vegyük észre a két rész közötti időbeli ugrást! A kenyérszaporítás csodáját ugyanis Jézus azzal vezeti be, hogy azért akar enni adni a népnek, mert „már harmadnapja kitartanak mellette” (Mt 15,32). Mi történt ebben a három napban? Joggal feltételezzük, hogy tanított, illetve tovább folytatta a gyógyításokat. Ezt követően történik meg a csoda: a mindössze hét kenyérből és néhány apró halból Jézus jóllakatja a népet, amelynek száma akár néhány ezer is lehetett.

A két részletesen lejegyzett és a külön nem említett tevékenységek, azaz a gyógyítások és a kenyérszaporítás, illetve a tanítás összekötő kapcsa, hogy mindezek a messiási idők jelei, és éppen ezért olvassuk most, az adventi időben, amikor a Messiás, a Megváltó jövetelére készülünk. Felismerjük-e az idők jeleit? Meghalljuk-e az Úr szavában a bűnbánatra indító figyelmeztetést? Felismerjük-e cselekedeteiben az irgalmas Isten.

HIS

Boldog a szem

Boldog a szem

Az új beszédstílus után új látásmód keresésére ösztönöznek bennünket Jézus szavai a mai napon: „Boldog a szem, amely látja, amit ti láttok. Mondom nektek, sok próféta és király szerette volna látni, amit ti láttok, de nem látta” (Lk 10,23-24).

A láthatatlan, rejtőzködő Isten meg akarja magát mutatni nekünk. Ezért jön el közénk látható, emberi testben, születik meg gyermekként. Egykori kortársai közül sokan találkozhattak vele személyesen, láthatták őt szemtől szemben. Láthatták gyermekként, majd később felnőtt férfiként, amikor nyilvános helyeken tanította az embereket. Láthatták cselekedeteit, csodáit, amelyek istenségéről tanúskodtak. Ez a látás azonban nem volt elég mindenki számára ahhoz, hogy Jézusban felismerje az Isten Fiát. Szavaiban nem mindenki hallotta meg az üdvösségre vezető isteni igazságot. Csodáiban nem ismerte fel mindenki az isteni jeleket. Gyógyításaiban nem látta meg minden ember az isteni irgalom jelenlétét.

Akik azonban megkapták a hit ajándékát, főként egyszerű emberek, másként tekintettek Jézusra. Szemükről lehullott a hitetlenség homálya. Meglátták, hogy nem egy közülük való ember jár-kel közöttük, aki csupán szemüket akarja elkápráztatni emberileg megmagyarázhatatlan cselekedetekkel, hanem Isten jött el a világba, hogy láthatóvá tegye jóságát és szeretetét az emberek között.

Valóban boldogok voltak ők, akik testi szemükkel láthatták Jézust és a hit által láthatták személyében a közénk jött Istent. Ha igaz hit él szívünkben, az Isten-látás élménye vár ránk karácsony ünnepén.

HIS

Advent 1. vasárnap. 2017

Advent 1. vasárnapja 2017

Bevezetés

A mai, advent első vasárnapjával, új liturgikus évet kezdünk. Az átlag keresztény számára advent a várakozás és a karácsonyi előkészületek ideje. A háziasszonyok lázasan szorgoskodnak. Sokan bevásárlások után rohangálnak. Mások pedig a karácsonyi szünidőre, vagy távoli rokonok meglátogatására készülődnek. És mi mire? Urunk Jézus Krisztus születésének méltó megünneplésére? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.

Kirié litánia

Urunk! Bocsásd meg, hogy adventet a karácsonyi ajándékok beszerzési idejének tekintjük. Uram, irgalmazz!

Urunk! Bocsásd meg, hogy karácsonyt még mindig profán tartalmú ünnepnek tekintjük. Krisztus kegyelmezz!

Urunk! Bocsásd meg, hogy még mi hívők sem szoktunk arra gondolni, hogy miért is lett Szent Fiad emberré. Uram irgalmazz!

Evangélium után

A hívő ember számára advent tartalmi jelentése több rétegű. Felidézi az Ószövetséget, amelyben Isten választott népe várakozott a megígért Messiás, szabadító eljövetelére. Keresztény hitünk tanítása szerint ez a várakozási idő Krisztus születésével már beteljesedett, befejeződött.

Isten azonban Krisztus által újabb ígéretet tett az emberiségnek. Megígérte, hogy a világ végén újra eljön. Hogy ez mikor következik be, azt, az Írás szavai szerint, senki sem tudja, még az ég angyalai sem.

A keresztény ember számára, ellentétben a szekták követőivel, nem a világ vége pontos dátumának az ismerete a fontos, hanem az okos, éber várakozás. A hívő ember a helyes várakozásra való figyelmeztetést hallja ki az imént hallott példabeszédből is.

Az Úr ékezésére való várás, a Krisztus jövetelére való felkészülés, a Krisztus által hangoztatott virrasztás ugyanis nem tétlen virrasztást jelent. Nem semmittevést! Hanem felelősségvállalást jelenünkért és jövőnkért!

Krisztus napjára várni, virrasztva várni, nem azt jelenti, hogy elvonulunk e világból, kivonjuk magunkat a társadalom életének alakításából. Nem törődünk a körülöttünk alakuló, formálódó jövővel, s abba nem szólunk bele, abban nem veszünk aktívan részt. Az ilyen semmittevő, jó és rossz között különbséget tenni nem tudó és nem is akaró magatartásúak, unos-untalan azt hangoztatják, hogy milyen rosszak a körülményeink, milyen rossz az emberek közérzete!

Mindnyájunknak tennünk kell és nem is akármit, s akármennyit.  Mindnyájunknak megvan a saját kötelességünk is! És ezt tegyük is meg mindannyian, s tőlünk telhetőleg remekül! Mindnyájunknak önzetlenül kell fáradoznunk saját életünk, társadalmunk, hazánk krisztusibb, boldogabb jövőjéért. Tennünk, hogy jobb legyen népünk élete. Hogy nemzetünk érdekeit szem előtt tartó, hiteles vezetői legyenek e népnek.

E szerint egy házigazdának el kellett utaznia. Távozása előtt összehívta szolgáit. Rájuk bízta egész vagyonát. Szétosztotta a feladatokat, mindegyiknek kijelölte szerepét. A kapuőrnek, a portásnak lelkére kötötte, éberen vigyázzon és virrasztva várja hazatértét.

Nem nehéz megfejtenünk e példabeszédet. Magától kínálkozik az értelmezés. A házigazda magát Jézust jelenti, a szolgák pedig mi vagyunk. Nemcsak az apostolai, - Jézus szavait idézve - „nemcsak nektek mondom, hanem mindenkinek”, ma tehát nekünk, tehát mi vagyunk a szolgák.

Feladatunk tehát nem a tétlenség, hanem a ránk bízott feladatok, a földi életünk megszervezése, állapotbéli kötelességeink teljesítése.

A diák tanuljon és készüljön föl felnőttkori feladatára. A házasok gondoskodjanak családjuk jólétéről. A dolgozók építsék a hazát. A politikusok vezessék a rájuk bízottakat. Az orvos, a mérnök, a bíró, a pap tartsa színvonalon magát saját szakterületén.

Az Úr Jézus tehát nem a tétlen várakozást kívánja, hanem az aktív munkálkodást. Visszatérése időpontjának nyitva hagyásával, ezért az állandó várakozást és éberséget erősen a lelkükre kötötte. És mindenkinek, minden krisztushívőnek mondta, hogy folytassák művét, amíg újra el nem jön.

Itt nemcsak a papok és szerzetesek küldetéséről van szó, hanem minden keresztény hivatásáról és feladatáról az egyházban: Megismétlem a már idézett jézusi szavakat: "Amit nektek mondok, mindenkinek mondom; "Legyetek éberek!” Ezzel valamennyiünket felszólított, hogy keresztény tanúságtételünk által tartsuk ébren a világban az Ő művét, Isten országának az építését!

Ma sokszor úgy tűnik, mintha már a hívő keresztényeken is úrrá lett volna a közömbösség, a belefáradás. Kiiktatódik életükből az Úr eljövetele napjának a várása, az Ő művének az éberen tartása. A hiteles tanúságtétel. Az éberség. A virrasztás.

Ma az embert az önzés jellemzi. Sokakat hidegen hagy mások kára, a társadalom válságos állapota, a töménytelen sok szenvedés. Hiányzik az emberekből az együvétar-tozás érzése, az együttérzés, a szolidaritás. S ami a legszomorúbb, hogy ma jobban, mint tegnap, s holnap még jobban fog hiányozni, mint ma. Az Isten nem az önzés, hanem a szeretet Istene. Mert szereti az embert. Ezért lett emberré Egyszülöttje azon a nevezetes első karácsonyon. Aki példát adott nekünk az egymásért életet odaadó szeretetre, a szolidaritásra.

Adventben Isten szava ébresztgetni kíván bennünket: Vigyázzatok! Legyetek éberek! És éljetek a benneteket körülvevő nagy kísértések ellenére is hiteles keresztény életet! Mert Ő eljön abban az órában, amelyikben nem is gondoljátok.

Ámen

Ég és föld elmúlnak

„Ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak” (Lk 21,33) – mondja Jézus az evangéliumban.

Arra vonatkozhat ez a kijelentés, hogy ebben a világban minden kor embere számára érvényes és időszerű a krisztusi tanítás. Jézus tanításának hallgatására és megtartására azért van szükségünk, mert ezek az örök élet igéi számunkra. Aki megszívleli mindazt, amit Jézus mond, és annak megvalósítására törekszik, az örök élet és a mennyei Atya felé vezető úton jár.

Vannak olyan emberek, akik nem hallgatják szívesen Jézust, és letérnek erről az útról. A tanítás elfogadása vagy elutasítása, illetve annak megvalósítása vagy elvetése döntő fontosságú számunkra az üdvösség elnyerése szempontjából.

Amikor a csodálatos kenyérszaporítást követően Jézus az örök élet kenyeréről beszél Kafarnaumban, a beszéd után sokan elhagyják, nem követik őt többé. Ekkor megkérdezi tanítványait, hogy ők is el akarják-e hagyni? Péter apostol a következőket válaszolja: „hová mennénk, Uram? Az örök élet igéi te nálad vannak” (Jn 6,68).

Mit tanít nekünk Péter vallomása? Szükségünk van arra, hogy naponta táplálkozzunk az örök élet kenyerével és az örök élet tanításával. A szentmisén lehetőleg minden alkalommal járuljunk szentáldozáshoz, és olvassuk rendszeresen az evangéliumot! Hová jutnánk nélkülük?

HIS