Szent István király 2018

Szent István király 2018.

Bevezetés

A mai nap, számunkra Ünnepnap, kiemelkedő ünnepnap. Államalapító Szent Királyunkra, Szent István királyra, és a kezdetekre emlékezünk. Arra az útra, amelyen a Szent Király indította el nemzetünket, és amelyen nekünk is járnunk kell, ha biztonságban, békében és boldogságban akarunk élni itt, őseink vérével öntözött drága hazánkban.

Kirié litánia

Urunk Jézus! Bocsásd meg nemzetünk fennmaradása iránti közömbösségünket! Uram, irgalmazz!

Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy nem őriztük hitelesen keresztény hitünket. Krisztus kegyelmezz!
Urunk Jézus! Add kegyelmedet, hogy minden magyar hűen őrizze a Szent István-i örökséget. Uram, Irgalmazz! 

Evangélium után
Szent István királyunk Esztergomban született 969 körül. Géza és Sarolta fia. István 18-20 éves lehetett, amikor a magyar nép királya lett. Nagy, személyes értéke és kegyelmi ajándéka volt a keresztény hit. Apja Géza is valamennyire keresztény volt. István gyermekkorában megkapta a keresztség szentségét, és kiváló nevelője volt Szent Gellért személyében. Vajon milyen körülmények között alakult ki keresztény öntudata, és mi alapozta meg ezt?

Amikor fölszentelt királyként szembe kellett néznie a pogány Koppány lázadásával, hogyan jutott el addig a döntésig, hogy a keresztény magyar államiságot fegyverrel kell megvédenie? Ezek mind vallásos életének személyes titkai, ennek eredményét azonban világosan ismerjük. Kereszténnyé lett nemzetünk.

Azon az áron is megvédte a keresztény hitet, hogy eközben magyar vér folyt a csatában. Döntései karizmatikus kegyelmi ajándékot és kormányzási tehetséget mutattak. Döntenie kellett arról, hogy a keleti kereszténység vagy a nyugati kereszténység népeihez csatlakozzon-e? Anyja bizánci keresztény volt, az ország keleti és déli részén bizánci szertartású monostorok, templomok emelkedtek, bizánci missziós püspök tevékenykedett az országban.

Ő mégis II. Henrik leányát, Gizellát vette feleségül, kíséretében lovagok jöttek nyugatról nagy számban, és bencés szerzetesek alapítottak kolostorokat, amelyek közül Pannonhalma volt a legnevezetesebb, és maradt napjainkig.

II. Szilveszter pápától kért megerősítést és koronát. 1000-ben koronázták Magyarország királyává. A nyugati kereszténységhez való kötődése ellenére, mint uralkodó, pártfogolta a keleti keresztényeket is. Az ortodox egyház a közelmúltban vette fel őt szentjeinek sorába.

Esztergom már Géza fejedelem idején is a főváros volt, most István az egyházi és világi hatalom középpontjába tette. Kialakítja a nyugati szertartású egyházi élet alapjait, tíz püspökséget szervez, minden tíz falunak templomot kell építenie, ahová az egyes falvak lakosságának vasárnaponként el kellett mennie misére. Székesfehérvárott rendszeresen törvénynapokat tartott, ahol panaszosokat hallgatott meg, igazságot szolgáltatott.

Feleségével, Boldog Gizellával és fiával, Szent Imrével a magyar család első szent példáját adták.

Igazságos, békeszerető és szentéletű király volt, aki az Egyház törvényeit megtartotta, és népe javát kereste

Miután utolsó fiúgyermekét, Imrét is elvesztette, országát a Boldogságos szűz Mária oltalmába ajánlotta. 1038. augusztus 15-én halt meg, és Székesfehérvárott, az általa épített Nagyboldogasszony székesegyházban temették el.

A mai keresztény magyarság kulcskérdése ugyancsak a szilárd katolikus hívő magatartás kialakítása. Ma ehhez kevés segítséget nyújtanak a keresztény kultúra művészeti, irodalmi és tudományos eredményei. Ma már sehol nincs keresztény társadalom, ezek értékeit turisták nézik múzeumokban, képtárakban, templomokban. Megragadja őket ezeknek szépsége, elgondolkodnak annak az életnek a milyenségén, ahol ezek az alkotások létrejöttek, de a mai élet alakításához ezek nem sokban járulnak hozzá. A mai életet a televízió műsora táplálja, a számítógépek internet-hálózata, a jobb kereseti lehetőségek, és még sok minden ehhez hasonló.

Vajon mit mondana első szent Királyunk, ha most megjelenne közöttünk? Nem siránkozna. Nem csak a hűtleneket látja ugyanis, hanem látja a hűségeseket is. Látja nemzetében az ősi, keresztény hithez hűséges magyarjait. Látja hűséges fiainak és leányainak iránta tanúsított őszinte tiszteletét és háláját.

Hálásan megköszönné iránta érzett gyermeki tiszteletünket és hálánkat, és azt mondaná, csak azt szorgalmaztam, amit népemért kellett, és ezt a Gondviselő Isten segítségével tettem! Kövessétek életpéldámat! Amint én követtem Krisztust, úgy kövessétek Ti is! Váltsátok valóra tanítását! Éljetek békével minden rangú emberrel, az idegenekkel is!

Ragaszkodjatok ahhoz a hithez, amely az én koromban megmentette népünket attól, hogy eltűnjön a történelem zavaros színpadjáról. A hit segítette népünk beilleszkedését Európa keresztény népeinek nagy családjába, amely ezer éven keresztül biztosította népünk fennmaradását súlyos és végveszéllyel fenyegető helyzetekben!

Ott áll Buda várában István királyunk, tekintélyt, méltóságot, magabiztosságat és erőt sugárzó szobra. De ő nem akar bronzba öntött emlékmű maradni. Élni akar hívő magyarjaiban, akik apostoli buzgósággal azon fáradoznak, hogy az evangélium kenyere ne hiányozzék a magyar élet asztaláról, egyetlen magyarnak az életéből sem.

Ámen

Évközi 20. vasárnap. 2018

20. évközi vasárnap. 2018

Bevezetés

Az elmúlt vasárnapokon Jézus élet kenyeréről szóló példabeszédéből hallottunk szakaszokat. A mai szentmisénken is ennek a beszédnek a legkiemelkedőbb részét olvassuk fel. Ebben Jézus komoly hitbéli döntés elé állít és kijelenti, hogy saját testét és vérét, az élet kenyereként adja az eucharisztiában. Fogyasztása nélkülözhetetlen ahhoz, hogy életünk legyen és, hogy minél bőségesebben.

Kirié litánia

Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy az Eucharisztiát hittel is csak nehezen tudjuk elfogadni az Élet kenyerének. Uram irgalmazz!

Urunk Jézus! Add, hogy kellőképpen tudatosodjon bennünk, hogy ha nem esszük testedet és nem isszuk véredet, nem lesz élet bennünk. Krisztus kegyelmezz!

Urunk Jézus! Add, hogy úgy vegyük magunkhoz a lelkünket tápláló Eucharisztiát, mint a testünket tápláló mindennapi kenyeret. Uram irgalmazz!

Evangélium után

Az igazságok megközelítésére gyakran használunk hasonlatokat, s modelleket. A szentbeszédekben is. Az Úr Jézus mesterien használta a hasonlatokat. Máté evangélista megjegyezte: "példabeszédek nélkül nem szólt hozzájuk!” Az Úr Jézus különösen Isten országáról szóló tanítását igyekezett szemléletes hasonlatokkal érthetővé tenni: A mennyek országa hasonlít a mustármaghoz, - a kovászhoz, - a kereskedőhöz, - a tengerbe vetett hálóhoz.

Kafarnaumban viszont, ahol az élet kenyérről tanított egészen másképp járt el. Itt egyáltalán nem mondotta, hogy az élet kenyere "olyan, mint,” vagy "hasonló” ehhez, vagy ahhoz a dologhoz. Pedig Jézus az Eucharisztia, titkával kapcsolatban is megtalálhatta volna a hasonlati formát. Talán így: Ha eszitek az Emberfia testét és isszátok a vérét, ez "olyan, mint" ez vagy az a dolog.

A mai, evangéliumi szakaszban azonban Jézus egyáltalán nem használja a hasonlati formát, hanem egyszerűen kijelenti. A kenyér, amelyet adok, a testem a világ életéért".

"Erre vita támadt a zsidók között: hogyan adhatja ez a testét eledelül?”

Közel 1500 évvel később; az újkor hajnalán újból vita támadt, sajnos a keresztények között a jelenlét mikéntjét illetőleg, és különböző képen értelmezték Jézus szavait. A katolikus hittudósok komoly erőfeszítést tettek annak érdekében, hogy bölcseleti fogalmakkal valamiképpen megmagyarázzák Jézus jelenlétének mikéntjét. Természetesen nem sok eredménnyel. Hiszen az Ur Jézus maga sem vállalkozott arra, hogy pontos fogalmi meghatározást adjon jelenlétének módjáról. Azt azonban határozottan állította, hogy teste valóban étel és vére valóban ital. De ennek mikéntjéről hallgatott.

Vakmerőség lenne azzal áltatni magunkat, hogy majd mi, emberek kifürkésszük Isten gondolatait. Méltán jegyzi meg a neves atomtudós, Niels Bohr: "Nem a mi feladatunk előírni Istennek, hogyan működtesse a világot.” hozzáteszem a hit világát sem.

Teremtett, ajándékba kapott létünk, szinte előírja, hogy engedelmes elfogadás legyen az alapállásunk. Tudomásul kell vennünk, hogy Isten, földi létünk során, rejtőző Istenként van jelen az életünkben és el kell fogadnunk jelenlétének ezt a módját az Eucharisztiában is.

Ahhoz, hogy Isten úgy szerette a világot, hogy az Egyszülött Fiát adta oda érte, megvalósuljon, s keresztáldozata megjelenjen, valami földi, anyagi támaszpont is szükséges. A hozzánk leereszkedő Isten leszállópályát kér tőlünk. - Miként Betlehemben egy istállót, a Golgotán egy keresztet. - Ezért van az, hogy Jézus nem jöhet hozzánk a szentmisében, ha nem helyezzük oltárára a kenyeret és bort.

Balgaság lenne azt kérdeznünk, miért éppen a kenyeret és bort választotta szentségi köntösül? - Ha válaszolni akarunk erre a kérdésre, azzal kell kezdenünk, hogy Isten, éhező, szomjazó lénynek teremtette az embert. És ő maga akar ennek mind testi, mind lelki értelemben a kielégítője lenni. Talán ezért választotta a kenyeret és bort az Élet kenyere anyagául. "Az én testem ugyanis valóságos étel, s a vérem valóságos ital - mondja Jézus a mai evangéliumi szakaszban. Testének és vérének vételét nem szabad hétköznapi értelemben érteni. Ezt a testet, és ezt vért, nem olyannak kell gondolnunk testét, mint amellyel köztünk járt. A szentáldozás nem kannibalizmus!

Az Eucharisztia alapításakor a kezében tartott kenyérről mondta Jézus, hogy az ő teste, a kehelyben levő borról mondta, hogy az ő vére. Az apostolok közül senki sem kérdezte meg, hogy hogyan lehetséges ez? Hogy a kezedben tartott kenyér is a tested, és kehelyben lévő bor is a véred? Ugyanígy a szentmisében az oltárra helyezett kenyér is, és bor is, Jézus szavainak megismétlése után, megmarad kenyérnek és bornak, de ugyanakkor Jézus teste és vére.

Amikor magunkhoz vesszük Jézus testét, akkor az utolsó vacsora termében, kezében tartott, s az apostoloknak nyújtott kenyérre gondoljunk. Mert, Jézus szavai szerint,„ha nem esszük az Emberfia testét, és nem isszuk az ő vérét, nem lesz élet Bennünk!”

Újabb olyan jézusi gondolat, amelyhez misztikus mikroszkóp kell. Hiszen sokan nem eszik az ő testét, s sokan nem isszák az ő vérét, mégis élnek. Ezek szerint e szavait sem szabad hétköznapi, biológiai értelemben érteni.

Az élet szónak sokféle jelentése van. Sokféle élet van. Szellemi élet. Tudós élet. Sportélet. Hazafias és hazafiatlan élet. Szent és bűnöző élet. Hívő élet és hit nélküli élet.

Az Úr Jézus, minden bizonnyal a hívő életre, a hívők vallásos, kegyelmi életére gondolt, a tanítását megvalósítókéra, akiknek élete kovász, amely megízesíti e világ életét. Só, amely megóvja e világot a romlástól. Világosság a sötétben botorkáló emberek számára.

Az ilyen életeket élteti az Eucharisztia, teszi bőségesebbé. boldogabbá itt e földön.

Ámen.

Szent Beatrix szűz

Beatrix de Silva Ceutában született, Marokkóban, 1424-ben Gyermekkora óta különösen tisztelte a szeplőtelenül fogantatott Szűz Máriát.

Fiatal korában udvarhölgynek II. János kasztíliai király udvarába került. A királyi udvart elhagyva Toledo felé indult. Útközben megjelent neki Assisi Szent Ferenc és Páduai Szent Antal, akik lelkileg erősítettek és tudtára adták, hogy egy új szerzetesrend alapítója lesz. Toledoban a ciszterci nővérek fogadták be; köztük élt mintegy 40 évig.

Akkor a Szent Szűz bíztatására rendet alapított, melyet a Szűz Mária Szeplőtelen Fogantatásáról nevezett el. Feladatuknak tekintették a Szeplőtelen Szűz tiszteletének a terjesztését.

Elhagyta a ciszterci monostort, s a királynő által felajánlott házba költözött 12 társnőjével. Itt kezdték meg szerzetesi életüket. Egy év múlva Beatrix érezte közeli halálát. Felkereste ferences gyóntatóját, áhítattal felvette az Egyház szentségeit. Majd beöltözött a rend ruhájába s letette a fogadalmakat. Így költözött át az örök hazába 66 éves korában.

Halála után 3 évvel VI. Sándor pápa 1511-ben a Szeplőtelen Fogantatás rendjét jóváhagyta. II. Gyula pápa újra jóváhagyta s a ferences rend obszerváns ága alá helyezte. A 20. század közepe táján spanyol és portugál nyelvterületen mintegy 3000 a nővérek száma.

Az alapító nővért XI. Piusz boldoggá, VI. Pál pedig 1976-ban szentté avatta.

Minthogy élete több vonatkozásban a Ferenc-rendhez kötődik és rendje is ferences rend, ezért méltán tiszteljük a ferences szentek között.

Az alapító anya ezeket tartja legfontosabbnak nővérei számára: Mindenkit szeressünk, igyekezzünk mindenkinek mindene lenni az ima, a munka, az áldozatok által.

Szent Ponciusz és Szent Hippolitusz

Szent Ponciánusz pápa és Szent Hippolitusz áldozópap vértanúk

Ponciánusz pápát és Hippolituszt Szardínia szigetére száműzték a római keresztényüldözések idején, ezért Ponciánusz lemondott tisztségéről, hogy a római egyház ne maradjon távollétében főpásztor nélkül. Mindketten a szigeten szenvedtek vértanúhalált. Holtestüket Fábián pápa idején (235-250) vitték vissza Rómába, a Kallixtus katakombába.

Urunk, Istenünk, Szent Ponciánusz pápa és Szent Hippolitusz áldozópap vértanúk áldott szenvedése növelje bennünk az irántad való szeretetet, és tegye mind szilárdabbá szívünkben a szent hitet. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen

A világegyház e napon ünnepli Szent Istvánt, Magyarország királyát és apostolát.

Óh, hol vagy magyarok tündöklő csillaga?

Ki voltál valaha országunk istápja!

Hol vagy István király? Téged néped kíván,

Gyászos öltözetben Te előtted sírván

Rólad emlékezvén csordulnak könnyei,

Búval harmatoznak szomorú mezei,

Lankadnak szűntelen vitézlő karjai,

Nem szűnnek iszonyú sírástól szemei.

Nagyboldogasszony 2018

Nagyboldogasszony 2018

Bevezető

Örvendezzünk mindnyájan az Úrban,

Nagyboldogasszonyt ünnepelve,

Akinek mennybevételén

Ujjonganak az angyalok,

És magasztalják Isten Fiát.

E szavakkal szólít fel bennünket örvendezésre a mai liturgia kezdőéneke. Hogy Máriát tisztelő hívő lelkek mindnyájan tiszta szívvel örvendezhessünk, vizsgáljuk meg lelkiismeretünket, és bánjuk meg Máriatiszteletünk lanyhulását.

Kirié litánia

Urunk Jézus! Te a Szentlélek közreműködésével Mária méhében öltöttél testet. Uram irgalmazz.

Urunk Jézus! Te a kereszten függve, Máriát adtad nékünk anyánkul. Krisztus kegyelmezz!

Urunk Jézus! Te Máriát magadhoz vetted örök dicsőségedbe. Uram irgalmaz!

Evangélium után

Ma az Egyház a Boldogságos Szűz Mária mennybemenetelét ünnepli, Azt a hitigazságot ünnepli ma az Egyház, hogy a Boldogságos Szűz Mária halála után nem úgy halt meg, mint akárki közülünk. Az ő testét nem érte romlás, hanem a mennyei dicsőségbe testestől-lelkestől felvétetett, s a mindenható Isten a mindenség királynéjává tette.

Ezt a kereszténység kezdeteitől vallott hitigazságot, mely tulajdonképpen az utolsó az eddig kihirdetett dogmák sorában: XII. Piusz pápa hirdette ki 1950-ben.

A keresztény hívek ősidők óta nagy tisztelettel és szeretettel tekintenek Jézus édesanyjára, Máriára. Nem kizárólag azért, mert Ő adta nekünk Jézust, midőn vállalta az emberek előtt igazolhatatlan anyaságát. Tiszteljük Máriát azért is, mert elsőnek élte meg azt az életet, amelyben "Istennek kedve telik.” Nem csupán a Kisdedet karjában hordozó Anyát köszöntjük, hanem azt az Asszonyt, aki elég erős ahhoz, hogy karjába vegye, Istenhez ölelje a bűnös világot.

Nem tudom, ki hogyan gon-dolkozik, de ha én egy édesanyára, szerető hitvesre gondolok, mindig ölelésre tárt karokkal képzelem magam elé. Máriát is így látom a mai ünnepen felénk fordulni. Vajon mit lehet válaszolnunk a kitáruló karok üzenetére? Nem kevesebbet, mint elindulni feléje.

Az evangélium Mária több útjáról is megemlékezik. - Az angyali üdvözlet után elmegy, hogy meglátogassa a szintén gyermeket váró Erzsébetet.

Aztán visszatér Názáretbe és feleségül megy Józsefhez. - A népszámlálásra Betlehembe utaznak és az istállóban világra hozza gyermekét.

A gyilkos Heródes elől Egyiptomba menekül.

Végre hosszú évek után visszatér Názáretbe és jó darabig nem utazik sehová. Mindig akkor és oda ment ahová Isten akarta. - Elkíséri Jézust képzeletben és ténylegesen akkor is, midőn megkezdi nyilvános működését. - Ott látjuk a kánai menyegzőn, - később Jeruzsálemben, - majd a kereszt alatt.

Sok utat tett meg Mária földi életében, és minden útján Jézust követte. Bárcsak mi is utánoznánk ebben. Mennyivel szebb, boldogabb lenne az életünk! Vezetheti-e gyermekeit rossz útra egy szerető édesanya? Ezért boldog az, aki megőrzi útját.

Az evangélium arról is beszámol, hogy a keresztfán utolsó szavaival Jézus Jánosra bízta édesanyját. Legnagyobb kincsét, Mária életét a szeretett tanítvány kezébe helyezte. S Máriát Jánoséba, és a miénkbe, a mi szeretetünkbe. Mi másra, ki másra bízhatnánk mi is drágának tartott életünket, mint Ő reá? - Hiszen az e napon elhunyt Szentkirályunk, Szent István is az Ő kezébe, oltalmazó szeretetébe helyezte népét mindörökre. Mert csak az Ő oltalmazó szeretetében érezhetjük magunkat biztonságban e földön.

Ámen

Szent Maximilián vérftanú

Szent Maximilian Kolbe áldozópap és vértanú

„Senkinek sincs nagyobb szeretete, mint aki életét adja barátaiért.” Kolbe atya is ezt tette: az egész életét átható Isten iránti szeretetből adta életét társa helyett. Rá emlékezünk liturgikus emléknapján, augusztus 14-én.

Kolbe atya 1894. január 8-án született a lengyelországi Zduńska Wolában szegény vallásos szülők gyermekeként. A keresztségben a Rajmund nevet kapta.

A család szűkös anyagi helyzete miatt csak a legidősebb fiú járhatott iskolába, ezért Rajmund megkísérelte, hogy otthon mindent megtanuljon, amit testvére, Ferenc hazahozott az iskolából.

Egyszer édesanyja gyógyszerért küldte, s a patikus ámulva tapasztalta, milyen biztonsággal igazodik el a latin szavak között. Hosszasan elbeszélgetett vele, és fölismerte tehetségét. Felajánlotta, hogy latinórákat ad neki hetente. A fiú majd kiugrott a bőréből örömében. Csakhamar túlszárnyalta testvérét a tudásban.

Tizenhárom éves korában lépett be a minoriták kolostorába, tanulmányait Lvivben (Lemberg, Lwów), majd 1911-től Rómában folytatta. Teológiai és filozófiai doktorátust szerzett. Kitűnt áldozatosságával, felebaráti szeretetével és a Szűzanya iránti tiszteletével. 1918. április 28-án szentelték pappá.

Már növendék korában egy missziós folyóiratról álmodott. Amint krakkói tanár lett, kérvényt nyújtott be feletteseihez, hogy újságot adhasson ki. Az engedélyt megkapta azzal a feltétellel, hogy a forrásokat magának kell előteremtenie. Ajtóról ajtóra járva kéregetett, és egy év múlva, 1927-ben a nyomda üzemelt.

A kolostorban azonban rossz szemmel nézték tevékenységét, és munkatársaival együtt áthelyezték a félig romos grodnói kolostorba. Így indokolták a döntést: „Nem felel meg alapítónk szándékának, hogy újságot szerkesszünk és terjesszünk. A mi dolgunk az imádság és a gyóntatás. Feladatunk a lelkipásztorkodás, a misszió és a prédikálás.” Kolbe atya így válaszolt: „Éppen ezért kell nekem így dolgoznom, hiszen a 20., és nem a 13. században élünk.”

1930-ban Japánba küldték misszionáriusnak. Megromlott egészsége miatt 1936-ban visszatért hazájába. 1940-ben a németek kiürítették Niepokalanówot (a „Szeplőtelen” városát), ahol elöljáróként szolgált, Kolbe atyát az auschwitzi haláltáborba vitték. Itt önként jelentkezett egy halálra ítélt családapa helyett az éhségbunkerbe. Imáival és áldásával kísérte társait, akik közül ő maradt életben legtovább. 1941. augusztus 14-én, Nagyboldogasszony vigíliáján injekcióval megölték.

Harminc évvel később, 1971. október 17-én Boldog VI. Pál pápa boldoggá, Szent II. János Pál pápa pedig 1982. október 10-én szentté avatta.

Ámen.

Boldog XI. Ince pápa

Boldog XI. Ince pápa

Ince pápa nagylelkűsége, tisztasága, lelkiismeretessége, egyszerűsége négyszáz év távlatából is ragyog. A török elleni küzdelemben sok érdeme volt, mind Bécs, mind Buda felszabadításában. Ezeket a győzelmeket a Szűzanyának köszönte meg.

Az itáliai Comóban született 1611. május 19-én. Családi nevén Odescalchi Benedeknek hívták. Először a katonai pályát választotta, de az Egyház szolgálatában kötelezte el magát, 31 éves korában már bíboros. Ferrarai legátusként a "szegények atyja"-ként emlegették.

1650-től novarai püspök. 1676-ban választották pápává.

Kitűnt nagylelkűségével, jámborságával, tisztaságával, lelkiismeretességével, egyszerűségével. Hazánk egyik legnagyobb jótevője, a török iga alól való felszabadítás mozgatója és lelke. Élete fő céljának a keresztény Európa, de főként Magyarország megmentését tekintette.

Míg erre hatalmas összegeket költött, maga a legszegényebben élt. Buda visszafoglalásának napját, (1686.) szeptember 2-át az egész katolikus világra kiterjedően Szent István magyar király ünnepévé rendelte.

Szobra ott áll a budai várban a Hess András téren e felirattal: „XI. Ince pápa / Magyarország megmentője / emlékének / a hálás nemzet 1686-1936.”

Szentéletű főpap volt, aki erélyesen küzdött az egyháziak világiassága ellen, kereste a protestánsokkal való kibékülés lehetőségét, rendszeresítette a hitterjesztést a pogányok között. A magyar hála és kegyelet megemlékezéseként szobra ott áll a budai várban.

Szenvedés megjövendölése

Elmélkedés

Máté evangéliumában három olyan jelenetet találunk, amikor Jézus a rá váró szenvedéseket jövendöli meg és haláláról beszél. Érdemes odafigyelnünk a tanítványok ezekre adott reakcióira.

Az első jövendöléskor (vö. Mt 16,21-23) Péter apostol határozottan tiltakozik: „Isten ments, Uram! Ez nem történhet veled!” (Mt 16,22).

A második ilyen rövid beszédet a mai evangéliumban olvassuk: „Az Emberfiát az emberek kezébe fogják adni. Megölik őt, de harmadnapra feltámad.” Bár itt Jézus a feltámadást is megemlíti, mégis szomorúság tölti el tanítványait szavai hallatán.

A szenvedések harmadik jövendölését (vö. Mt 20,17-19) követően a tanítványok arról kezdenek egymás közt tanakodni, hogy ki a nagyobb közülük, amely beszédtéma azt jelzi, hogy nem igazán értették meg Mesterük szavainak jelentését és jelentőségét.

Az apostolok tehát nem értik, hogy miként egyeztethető össze a szenvedés és a halál azzal a messiási képpel, ami az ő elképzeléseikben élt. Ők dicsőséggel eljövő és hatalommal uralkodó Messiást vártak, akinek országában ők is jelentős szerepet kaphatnak. A szenvedés gondolatával való megbarátkozás és a halál elfogadása hosszas folyamat esetükben, miként nekünk is időre van szükségünk ehhez akár másokra, szeretteinkre vonatkozóan gondolunk erre, akár saját sorunkkal kapcsolatban.

H.I.S.

Évközi 19. vasárnap. 2018

Évközi 19. vasárnap. 2018.

Bevezető

A mai, évközi 19. vasárnap evangéliumában, miként a nagy zenei művekben, úgy Jézus nagy művének, az Eucharisztiának a létrehozásakor is, immár harmadszor halljuk az alapmotívumot, mely szerint Ő az Élet Kenyere. Mennyire mélyül el bennünk ennek a tudata?

Kirié Litánia

Jézus Krisztus, téged elküldött az Atya, hogy gyógyítsd a töredelmes szívűeket. Uram, irgalmazz!

Jézus Krisztus, te eljöttél, hogy magadhoz hívd a bűnösöket. Krisztus kegyelmezz!

Jézus Krisztus, te az Atya jobbján ülsz, hogy közbenjárj értünk. Uram irgalmazz!

Evangélium után

A nagyobb lélegzetvételű zeneművekben gyakran tapasztaljuk a témák visszatérését különféle változások kíséretében. Az emberi fül különös gyönyörűségét találja a ráismerésben. Mindezt azért említem, mert a mai vasárnap, mint már említettem, harmadszor halljuk Jézus eucharisztikus beszédét Szent János evangélista megfogalmazásában.

Arról is értesülünk belőle, hogy Jézus merész szava saját testének kenyeréről kevés megértésre talált hallgatóságánál. Szinte úgy tűnik, mintha Jézus elbeszélne hallgatói feje fölött és lemondana a megértés igényéről.

Visszatérve a zenei hasonlathoz, azt mondhatnánk, hogy Jézus olyan „muzsikát” kínál, amit hallgatói nem értenek. A könnyűzene kedvelői nemegyszer kikapcsolják rádiójukat, ha Bach, Beethoven vagy Mozart muzsikája szólal meg benne. Valahogy így cselekedtek Jézus hallgatói is, amikor megbotránkoztak szavain.

Az Úr Jézus nem bizonygatott és nem védekezett. De kijelenését sem enyhítette, nem vonta vissza olcsó népszerűséget keresve. Inkább figyelmeztette a hitetlenkedőket: "Ne zúgolódjatok egymás között. Senki sem jöhet hozzám, ha az Atya, aki küldött, nem vonzza"

A hit a jó Isten ajándéka, kegyelem, amellyel egyedül Isten rendelkezik, és amelyet Ő osztogat kinek-kinek tetszése szerint.

Nem tudom észrevettük-e, hogy az Úr Jézus óvakodott a hitetlenkedők elmarasztalásától, kizárásától vagy megvetésétől, gúnyolásától és ostorozásától.

Nem tett úgy, mint sokfelé és többször a magabiztos "jámborok". Vajon hogyan szoktunk beszélni mi templomba járók, a templomból elmaradozó "gyenge hitűekről", az elváltakról, az újraházasodottakról, a csak polgári házasságban élőkről? Úgy-e mint Jézus? Minden embert megillető tisztelettel és szeretettel-e?

E kitérő után, kérdezem: Ki nem tapasztalja, hogy a názáretiekéhez valami hasonlót tapasztalunk napjainkban is. A mai embernél is kevés megértésre találnak Jézus szavai. Vajon mi ennek a szomorú jelenségnek a magyarázata?

Visszatérve az Úr Jézus már idézett, s a kérdésre választ adó szavaira: az, hogy: „Senki sem jöhet hozzám, ha az Atya, aki engem küldött, nem vonzza.„

Ez a kijelentés könnyen fölébresztheti bennünk a kételyt Isten igazságosságát illetően. Miért van az, hogy egyeseket kiválaszt, magához ölel a hit és szeretet karjaival, másokat meg kiejt a kezéből.

Balgaság lenne belebocsátkozni a kiválasztás, az előrerendelés titkának a fejtegetésébe.

Mivel Isten minden ember üdvösségét akarja, inkább arról elmélkedjünk, hogy miféle emberben rejlő okok gátolják az isteni vonzás érvényesülését? Ha ugyanis az ember kiszakad az Isten vonzóköréből, súlyos károkat szenved, tragikus állapotba jut.

Sajnos az ember mindig is rendelkezett olyan eszközökkel, amelyekkel kiszakíthatja magát az Atya vonzóköréből. S lelki súlytalanság állapotába juthat, amely komoly veszélyt rejt az ember számára.

Ha valaki leblokkolja lelkét Istennek a vonzó hatása elől, s bezárkózik a hittagadás konok állapotába, azzal szemben az Úr Isten nem alkalmaz szabadságát semmibevevő erőszakot. Aki azonban nem zárkózik el, annak ezer és ezer lehetősége nyílik Isten vonzásának, szeretetének megtapasztalására.

Akik nem találják meg az Istent, elsősorban magukra vessenek. A mágnes sem tud hatást gyakorolni akármilyen anyagra. Isten sem „tudja” magához vonzani azokat, akik elzárkóznak előle. Ha valaki belemerül a testi és anyagi dolgokba, elfordul az igazságtól, akaratát megbénítják a szenvedélyek, az ne csodálkozzon azon, ha közömbös marad a lelki, isteni vonzások iránt.

Azt se hagyjuk figyelmen kívül, hogy az isteni vonzásokat a legrafináltabb módszerekkel igyekeznek hatástalanítani, a tudat és közvéleményformáló ateista médiumok.

Visszatérve az evangéliumi jelenethez. Miért ez az éles vita a zsidók és Jézus között? Először is nem Jézus és a zsidók között folyik ez a vita, - hiszen Jézus is zsidó volt, - hanem a zsinagógai zsidó emberek és Jézus, azaz zsidók között. A Jézussal vitatkozók magatartása érthető és menthető.

A vita középpontján Jézus személye áll: Földi, vagy mennyei természetű ember-e Jézus? A hallgatóság csak a földi apáról beszél, Jézus válaszul többször is a Mennyei Atyát említi. Jézus isteni természetét és mennyei eredetét a vitatkozó hallgatóság nem képes felismerni, és összhangba hozni. Századok múltak el, míg a keresztény dogmatika összhangba hozta Jézus isten és ember-voltát. Azt, hogy Jézus Krisztus valóságos Isten és valóságos ember.

Egy másik kérdés: Jézus „élő kenyérnek” mondja magát, s ezzel beszédesen előkészíti az eucharisztia alapítását.

De ezt sem érthette hallgatósága. A keresztény közösség is csak az Oltáriszentség alapítása után.

Azt is jó tudnunk, hogy amikor Jézus azt mondja, hogy ő az élet kenyere. Ez nem csak az Oltáriszentségre vonatkozik, hanem arra is, hogy Jézus úgy tartozik hozzánk, mint a mindennapi kenyér az életünkhez.

Ámen

Szent Klára

Szent Klára

Assisi Szent Klára 1193 körül született, 1253-ban halt meg, és halála után két évvel avatták szentté. Olaszországban nagyon népszerű, ő Assisi város védőszentje, és sírja híres gyógyító hatalmáról. Franciaországban is gyógyító tudást tulajdonítanak az ún. Klára-forrásoknak.

Az Érdy-kódex kilenc olyan mozzanatot tár fel életéből, amelyek mind isteni kiválasztottságát és szentségét tükrözik. Ezek: a Klára édesanyjához szózatot intéző kereszt; a fiatal korától önként vállalt Istennek tetsző élet, jámborság és önsanyargatás; a szüzesség megtartása. Szerzetesi élet vállalása, elvonulás a világtól; példamutatás más nemesasszonyoknak; szüntelen imádságai, melyekkel sebet éget a Sátánba ; a szerzetesi regulák szigorú megtartása; jósága és önzetlensége ; csodatételei, a kenyérszaporítás csodája. Halála óráján pedig maga Szűz Mária jött el ápolni a nagybeteg Klárát, és az ő angyalai kíséretében távozott el lelke a mennyországba.

A korabeli legendairodalom legvalószínűbb forrása Tommaso da Celano életrajza, amit Szent Ferenc kérésére készített Szent Kláráról. Minden olyan mozzanat szerepel benne, amelyeket az Érdy-kódex is bemutat. Ugyanakkor Celano életrajza olyan adatokat is tartalmaz, amelyek csak egy-egy utalásban vannak jelen a Karthauzi Névtelen művében. A szövegben sok helyen így vezeti be mondanivalóját: „úgy olvastatik róla”, ez mindenképpen a legenda pontos idézésére utal. Celano és a Karthauzi Névtelen legtöbbször ugyanazokat az erényeket emeli ki a műben, én két fontos dolgot mégis kiemelnék: Tommaso da Celano a szolgálatra, mások kiszolgálására helyezi a hangsúlyt, nála ez kapja talán a legfontosabb szerepet, míg a Karthauzi Névtelen a szüzesség megtartását emeli ki.

A Klára nevének magyarázata és életének, erényeinek párhuzama, tehát a tisztaság és ragyogó ártatlanság a legfontosabb motívum, amely az egész legendát végigkíséri, ezt tartja a Karthauzi a legkövetendőbb példának.

Szent Lőrinc

Szent Lőrinc diakónus

Szent Lőrinc példája a szolgálat példája. Egészen Isten szolgálta a vértanúságig. Én is szeretném egészen Istennek adni magamat. Egészen Őt szolgálni szavaimmal, tetteimmel.

Valeriánus császár keresztényüldözése idején, II. Sixtus pápa tanítványa és kiváló tulajdonságai miatt, fiatal kora ellenére fődiakónus volt. Mint ilyen a pápa oldalán segédkezett a szent áldozat bemutatásánál, az egyházi javakat őrizte, és a szegényeket gondozta.

Amikor Sixtus pápát elfogták, szomorúan kérdezte: "Atyám, hová mész fiad nélkül?" De a pápa megvigasztalta, hogy néhány nap múlva követni fogja, de addig szét kell osztania az Egyház javait a szegények között, hogy a pogányok kezére ne kerüljön. Feladatát elvégezte.

Közben megtudták, hogy ő a vagyon őrzője és elfogták. Amikor az Egyház vagyonát követelték, elővezette a betegeket és a szegényeket. Kegyetlenül megkínozták. A fogságban vakokat gyógyított meg, a megtérteket megkeresztelte. Végül a prefektus parancsára tüzes rostélyra fektették, és elevenen elégették 258. augusztus 10-én. Sírja fölé Nagy Konstantin császár bazilikát emelt, mely egyike Róma hét fő templomának.

Edit Stein

A Keresztről nevezett Szent Terézia Benedikta

Edit Stein 1891. október 12-én született Breslauban „zsidó származású porosz állampolgár”-ként. Tanulmányait szülővárosában, majd Göttingenben végezte, ahol Husserl tanítványa, később Freiburgban tanársegédje volt.

Egész életében szenvedélyesen kereste az igazságot, míg végre Avilai Szent Teréz önéletrajzát olvasva megtalálta azt. 1922. január 1-jén megkeresztelkedett, 1933. október 14-én pedig belépett a kölni Karmelbe, ahol a Keresztről nevezett Terézia Benedikta nevet kapta.

A Karmelben is folytathatta tudományos munkáját. 1938-ban a nácik elől a hollandiai Echt karmelita kolostorába mentették át elöljárói. 1942. augusztus 2-án Auschwitzba hurcolták, ahol augusztus 9-én megölték. Vértanúként halt meg népéért és hitéért, egészen elégő áldozatként.

II. János Pál pápa 1987. május 1-jén boldoggá, 1998. október 11-én szentté avatta, 2000-ben pedig Európa társvédőszentjévé tette meg.

Edith Stein a huszadik század egyik legjelentősebb filozófusnője. Alakja mégsem tudományos vagy tanári munkája miatt vált századunk egyik jelképévé, hanem sorsa miatt.

Vízen járás

Máté evangélista nagyon szemléletesen írja le Jézus vízen járásának történetét, amelyet talán akkor tudunk a legjobban megélni, átélni, ha képzeletben mi is beülünk az apostolok hajójába. Ellenszélben evezni a túlsó part felé meglehetősen fárasztó, össze kell szednünk minden erőnket. Ráadásul már éjszaka van, és egy amúgy is fárasztó nap van mögöttünk. Ne felejtsük el, hogy a vízen járás éppen a csodálatos kenyérszaporítás (vö. Mt 14,13-21) napjának estéjén történt, napközben tehát a kenyerek szétosztásával és a maradék összegyűjtésével volt elég tennivalója minden apostolnak. Egy rendkívül fárasztó éjszakai evezés során bizony mi is felkiáltanánk rémületünkben, ha valakit meglátnánk a víz tetején felénk közeledni. Az apostolokhoz hasonlóan mi is könnyen pánikba esnénk és aligha ismernénk fel az Urat. Ekkor halljuk meg az ő szavát: „Bátorság! Én vagyok! Ne féljetek!” Elképzelhetjük, hogy nem volt teljes mértékben megnyugtató az apostolok számára ez a kijelentés. Péter bizonyosságot is akar szerezni arról, hogy valóban Jézus közeledik a hajóhoz, ezért szinte vakmerő kéréssel áll elő, ő is tudjon járni a vízen. Erre képes is mindaddig, amíg nem kezd el kételkedni, akkor azonban már szükség van az Úr megmentő, szabadító erejére. 
Ez a csoda is azt mutatja, hogy Jézus úr a természet erői felett, ő valóban Isten. Istenségét azoknak tárja fel, akik az Egyház hajójában utaznak és nem hagyják el e közösséget. 
H.I.S.

Szent Domonkos

Szent Domonkos

A prédikáló testvérek rendjének alapítója Kasztíliában született 1170 körül. Missziós és tanítói tevékenysége során, a tévtanok elleni küzdelemben mindvégig a szegénységet és az alázatosságot követte. Legendák tanúsága szerint tőle ered a rózsafüzér imádság.

1198-ban szentelték pappá és püspöke felvette a szerzetesi fegyelemben élő kanonokok sorába.

Diego püspököt megindította a kunok helyzete: Domonkossal együtt Rómába ment, és azt kérte III. Ince pápától, hogy adjon mindkettőjüknek felhatalmazást a kunok közötti misszionálásra.

A pápa azonban nem keletre, a kunokhoz, hanem Dél-Franciaországba küldte őket – ahol ebben az időben az eretnek katarok és az albigensek gyengítették az Egyházat –, hogy reformálják meg a papságot, és vezessék vissza a katolikus hitre az eretnekeket.

Időközben egyre többen csatlakoztak Domonkoshoz. 1215-ben a toulouse-i püspök Domonkost és társait egyházmegyei prédikátoroknak nevezte ki.

Püspöke Domonkost magával vitte kísérőnek a IV. lateráni zsinatra, ahol az a határozat született, hogy fokozni kell a prédikációs tevékenységet és a papság szellemi felkészítését. Domonkos a pápa szolgálatára ajánlotta magát és a prédikátorok rendjét, amelyet alapítani készült.

1216-ban III. Honóriusztól megkapták a pápai jóváhagyást.

Az 1221. évi általános káptalan után Domonkos, visszatérve Bolognába súlyos betegségbe esett. E szavakkal fordult a körülötte összegyűlt testvérekhez: „Hármas örökséget hagyok rátok: a szeretetet, az alázatosságot és a szegénységet. Ha valaki ezt az örökséget tőlem átveszi, társam lesz a mennyek országának öröklésében.”

A pápa 1234. július 3-án szentté avatta Domonkost

Kérjük rendi testvérei és magunk számára égi segítségét.

Színeváltozás ünnepe

Színeváltozás ünnepe.

Ma, augusztus 6-án, Urunk színeváltozásának ünnepét ünnepli az egyház. A liturgikus év folyamán kétszer is felolvastatja az egyház Urunk színeváltozásáról szóló evangéliumi szakaszokat.

Egyszer nagyböjt 2-ik vasárnapján, Urunk szenvedésére, kereszthalálára s feltámadására emlékeztető s húsvét méltó megünneplésére felkészítő időszakban, nagyböjt folyamán.

Másodszor pedig minden augusztus 6-án.

Erről az ünnepről csak igen kevesen tudják azt, hogy több mint félezer évvel ezelőtt, III. Kallixtus pápa rendelte el mindenütt való meg-ünneplését, csakúgy, mint a déli harangszót is, az 1456 évi nándorfehérvári győzelem hírének hallatára.

Miért rendelte el a Szentatya ezt az ünnepet, egész világon megünneplő ünnepként?

Azért, mert miként annak idején, a Táborhegyen a színeváltozással akart az Úr Jézus valamit megmutatni, megsejtetni istenségéből, úgy Nándorfehérváron, a korabeli keresztények hite szerint, a keresztények iszlám felett aratott győzelmével, az Úr Jézus megmutatott valamit istenségéből, isteni hatalmából a benne hívőknek.

Miként az Úr Jézus színeváltozása az apostolokat, úgy a nándorfehérvári győzelem Jézus Krisztus követőit, a keresztényeket megerősítette a Jézus Krisztusban való hitükben.

Oh, bárcsak a ma élők hitét is megerősítené a nándorfehérvári győzelemre emlékeztető déli harangszó, s Urunk színeváltozásának ünnepe! És a jóakaratú emberek bölcs összefogásával megakadályozná, Európa, s benne hazánk iszlámmá tételét.

Ámen

Ne feledjük, hogy ezen a napon, 1945-ben reggel 8 óra 15 perckor történt a világtörténelem egyik legszörnyűbb tette Hirosimában, egy pillanat alatt 140 ezer halottal, több tizezer sugárkárosulttal..

Évközi 18. vasárnap 2018

18. évközi vasárnap. 2018

Bevezető

A mai évközi 18. vasárnap evangéliuma, mint általában a jánosi evangélium, teli van nem betűszerinti értelemben veendő szavakkal, mondatokkal. Mint például: Élet kenyere, nem éhezik, nem szomjazik. Kétkedve hallgatjuk e szavakat vagy rátalálva mélyebb tartalmi jelentésükre, elfogadjuk hittel és beépítjük azokat életünkbe? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket

Kirié Litánia

Jézus Krisztus, Bocsásd meg nekünk, hogy János evangéliumát, gyakran kétkedve hallgatjuk. Uram irgalmazz!

Jézus Krisztus, Bocsásd meg, hogy mély értelmű szavaid misztikus értelmezését csak nehezen fogadjuk el. Krisztus kegyelmezz!

Jézus Krisztus, Add, hogy Te légy számunkra, tanításoddal és életpéldáddal az Élet kenyere. Uram, irgalmazz!

Evangélium után

A mai evangéliumi szakaszban azok az emberek keresték az Úr Jézust, akik jóformán még le sem nyelték a csodálatosan megszaporított kenyeret. Íze még ott volt a szájukban. De már újból ott vannak Jézusnál. Viszont minden bizonnyal nem az ingyenétkezés, nem az újbóli jólakattatás vágya, a testi éhségük csillapítása vitte őket Jézushoz, hanem egy másfajta, lelkük Jézus tanításával töltekezni akaró vágya.

Mert nemcsak kenyérrel él az ember. Nemcsak testi éhség van az emberben, hanem lelki is.

A csodálatos kenyérszaporítás élményében részesült embereknek szóló jézusi figyelmeztetés, hogy ne olyan eledelért fáradozzanak, amely megromlik, hanem olyanért, amely megmarad az örök életre, s melyet az Emberfia ad nektek, az e szavait ma hallóknak is szól.

Úr Jézus ugyanis azért jött e földre, hogy az emberekben ne csak felébressze, a lelki kenyér: az igazság, a szeretet, a tiszta, bűntelen élet utáni vágyat, hanem hogy ki is elégítse azt.

Isten ugyanis úgy teremtette az embert, hogy ne érje be az anyagi javakkal. Látjuk, milyen világválságot okozott az a szemlélet, amely azt hirdeti, hogy az anyagi javaktól függ az emberek boldogsága. Több mint tévednek, akik azt vallják, hogy az alul képzett társadalmi rétegeknek pedig elég csak a kenyér és a cirkusz.

Megbukott, ez a szemlélet. És egyre többen fogadják el Jézus már idézett szavait: "Ne veszendőt ételért fáradozzatok, hanem olyanért, amely az örök életre megmarad.”

De mi ez az örök életre megmaradó eledel. Nem mi! Jézus nem betűszerinti értelemben, de kenyérnek, az élet Kenyerének nevezte magát. Nem olyannak, amelyre mindenféle finomságot szoktunk kenni, de kenyérnek.

Valóban vakmerő szavak ezek, de igazak. De hát mit akar mondani ezzel Jézus? Nem kétséges, az ember számára nagy értéket jelent egy másik ember. Helyesen írja a költő hitvesének: "Az vagy nekem, mi testnek a kenyér."

A gyermekek számára, a szüleik rájuk pazarolt áldozatos szeretete, a legdrágább kenyér.

Az ajándékozás csúcsa, önmagunk elajándékozása. Legszebb példa erre a jegyesek oltár előtti, egymásnak örökre szóló odaajándékozása.

A pap számára a jó Istennek egy életre történő odaajándékozása.

Aki ismeri Jézus életét, nem kételkedik az evangélista vallomásában, amely szerint szerette övéit, mindvégig szerette őket. Ezért érthető, ha Ő is a legtöbbet akarta nekünk adni. Nem csupán tanítását, csodáinak emlékezetét, kegyelmeinek kincsestárát, hanem önmagát.

Isteni tekintetével végigjárta az emberi történet keresztútját, és világosan látta, hogy a megváltás művét, az evangélium ügyét csak szeretettel, szeretetből fakadó lelkesedéssel lehet győzelemre vinni.

Ennek a szeretetnek azonban táplálékra van szüksége. Ez pedig nem más, mint Jézus velünk maradó szeretete az Eucharisztiában. Csak az eucharisztikus Jézussal kialakult bensőséges kapcsolat adja meg azt az erőt, hogy az evangélium tanítása szerint alakítsuk életünket.

Gyakran megtörténik, hogy elcsüggedünk és kilátástalannak látjuk. a kereszténység s nemzetünk jövőjét. A démoni erők folytonosan támadják. Látszólag védtelenül állunk a támadások tüzében. Mégsem szabad elvesztenünk a reményt, mert a démoni erőkkel szembeni harcunkban „tudni mégis, hogy felettünk / Pajzsul áll Isten kegyelme".

Lehet, hogy kevés a pap és a szerzetes, megfogyatkozott a gyakorló keresztények száma. Mindez azonban nem ok a csüggedésre. Annak idején elég volt tizenkét apostol, hogy Krisztus világosságát fölragyogtassák a pogány világban. Vajon miért? Mert Krisztus szeretete űzte őket. Ez a szeretet halhatatlan, és ma is kigyújtja fényeit a kiválasztott lelkekben.

Éhes világban élünk. Sokan hamis eszmék és életromboló erkölcsök moslékját öntik az éhező nép vályúiba. Nem csoda, ha a jóérzésűek megundorodnak tőle. Jézus kenyeret kínál, az igazi élet kenyerét: Önmagát. Minél többen elfogadjuk Őt, annál szebb és boldogabb lesz az életünk

Ámen.

Vanney Szent János

Vianney Szent János

Édesanyja Isten szolgálatára nevelte, de a francia forradalom, majd az anyagi nehézségek lehetetlenné tették taníttatását. Földműves munkát végzet, de hő vágya volt, hogy pap lehessen.

19 éves korában sikerült iskolába kerülnie, de igen sokat küzdött a tanulással. A szemináriumban a fogyatékos latin tudása miatt nehezen végezte tanulmányait. 29. éves korában pappá szentelték, káplán lett, majd Ars plébánosa.

A vallástalan falut néhány év alatt megváltoztatta, híre bejárta az egész országot. Nagyra értékelték őt, mint gyóntatót, a hívek mindenfelől sereglettek hozzá, és tanácsait szent tisztelettel fogadták.

Súlyos kísértések és testi fájdalmak gyötörték, mégis mindig mindenkinek szeretettel állt szolgálatára. Az eucharisztikus Jézus volt életének középpontja. 74 éves korában halt meg 1859. augusztus 4-én.

XI. Pius pápa avatta szentté 1925-ben, és tette meg a plébánosok és lelkipásztorok védőszentjévé.

Jézus visszautasítása

Jézus názáreti visszautasítása

Jézus názáreti visszautasításáról olvasunk a mai evangéliumban. Útja során tanítványai kíséretében az Úr megérkezik abba a városba, ahol ifjúkorában nevelkedett, s ahol az emberek azt gondolják, hogy jól ismerik őt. A názáretiek első csodálkozása annak szól, hogy Jézus olyan bölcsességgel tanít, és olyan csodákat tesz, amire egyáltalán nem számítottak. A csodálkozást megbotránkozás követi, azaz elutasítják őt. Máté evangélista keserűen jegyzi meg a rövid történet végén, hogy az Úr éppen saját városában nem tudott sok csodát tenni, mert hitetlenek voltak.

A hitetlenség említése azt szolgálja, hogy bemutassa a názáretiek és Jézus közti tényleges elkülönülést. Bár a magyar szövegből nem derül ki, de a tanítás helyszínét az evangélista így jelöli meg: az ő, mármint a názáretiek zsinagógájában történt mindez, mintha Jézusnak nem sok köze volna ehhez az épülethez, pedig korábban többször is járhatott itt.

Az elkülönülés, az eltávolodás bemutatása az evangélista részéről nem véletlenszerű és nem is öncélú. Evangéliumának megírásakor Máté már jól látja, hogy az első keresztény közösség megkülönbözteti magát a zsidó közösségtől, önállóvá válik, felismeri azt, hogy a Mester új közösséget hozott létre tanítványaiból és követőiből, mindazokból, akik nem elutasítják, hanem hittel elfogadják, hogy ő az Isten Fia.

Ámen

Porciunkula

Porciunkula ünnepe – augusztus 2.

Az Assisi Porciunkula (Angyalos Boldogasszony) kápolnának III. Honorius pápa 1216-ban adott búcsúkiváltságot, ami addig csak a római és jeruzsálemi bazilikákat illették.

Aki ezen a napon (augusztus 2.) elvégzi szentgyónását, áldozik, a pápa szándékára imádságot ajánl fel (Hiszek egy, Mi Atyánk, Üdvözlégy, Dicsőség), és szívében elhatárolódik a bűntől, a világ bármely ferences templomában teljes búcsúban részesülhet XV. Gergely pápa 1622. július 4-én kelt határozata alapján.

Fölséges és dicsőséges Isten,

ragyogd be szívem sötétségét,

és adj nekem igaz hitet, biztos reményt és tökéletes szeretetet,

érzéket és értelmet, Uram,

hogy megtegyem a te szent és igaz parancsodat. Amen.

(Szent Ferenc atyánk imája)

Ligouri Szent Alfonz

Ligouri szent Alfonz püspök és egyháztanító

1696-ban született nápolyi nemes családból. Az ügyvédi pályára lépett. Egy perrel kapcsolatban tévedésre jött rá, és ez meggyőzte a világi dolgok hiábavalóságáról.

A papi pályára lépett, hivatása lett a nép nagyarányú, rendszeres és korszerű lelki gondozása. A bűnösök és lanyha keresztények is tömegesen tértek meg hatására. A népmissziók szolgálatára társulatot szervezett. XIV. Benedek pápa - látva áldozatos működésüket - jóváhagyta, és Redemptorista szervezet néven terjedt el.

Később engedelmességből elfogadta a püspöki kinevezést. Egyház-megyéjében minden plébánián missziót tartott, megszüntette az egyházi visszaéléseket: sokat tett a papság életszentségének és képzettségének érdekében. 79 éves korában visszamehetett szerzetébe, és azt vezette, még ágyhoz kötötten is. 94 éves korában halt meg.

1839-ben szentté, 1871-ben egyháztanítóvá avatták. Írásai 60 kötetet tesznek ki Ma is népszerűek az Oltáriszentség és Szűz Mária dicsőítésére írt imái.

Méltán imádkozzuk a Zsoltáros szavával a szentmise Kezdőénekében:

Szólásra nyitotta ajkát az Egyházban,

a bölcsesség és értelem lelkével

töltötte be őt az Úr,

a dicsőség ruháját adta reá!