Kapisztrán Szent János

Kapisztrán Szent János

Ünnepe: október 23

A közép-olaszországi Capistrano községben született 1386-ban. Ügyvéd és Perugia kormányzója volt. 30 éves korában megözvegyülve belépett a ferences rendbe. Élethosszig jó barátja volt Sziénai Szent Bernardinnak (aki a ,,Jézus'' név tiszteletének apostola volt). Kapisztrán is lelkes terjesztője lett a Szent Név tiszteletének.

Utóbb pápai követ Európa-szerte, így először a huszita mozgalom visszatérítése során került kapcsolatba Magyarországgal. Őt bízta meg a pápa a török világhódító áradat ellen való keresztes védelmi hadjárat meghirdetésével (1453-tól). Ebben igazi támogatást csak a magyar néptől és a szentéletű Hunyadi János török verő hőstől kapott.

A két Jánost lelkes barátság köti össze, hadi téren Hunyadi műve, lelkileg Kapisztráné a nagy nándorfehérvári (ma belgrádi) diadal (1456. július 21--22.).

Emléke a déli harangszó, Angelusz (Úrangyala) és Urunk Színeváltozása ünnepe is (lásd augusztus 6.).

II. Mohamed Európa elleni nagy támadása összeomlott, Magyarországról is jó 70 évig távolmaradt még a török. Mindkét hőst a harcterek járványa vitte halálba még azon évben. Kapisztrán Szent János 1456. október 23-án halt meg. Sírja az akkor magyar szerémi Újlakon (Ilok) volt.

Rendtartományunk védőszentje volt a két magyar provincia egyesítése előtt.

A magyar honvédségnek is védőszentje volt 1945-ig.

Szent II. János Pál

Szent II. János Pál pápa

Totus tuus

Szent II. János Pál pápa született Wadowiceébenj, 1920. május 18-án. Meghalt Rómában, 2005. április 2. A katolikus egyház feje 1978-tól haláláig.

II. János Pált 1978. október 16-án választották pápává. Október 22-én, szabad ég alatt, a Szent Péter-bazilika előtti téren mutatta be székfoglaló szentmiséjét, melyen 117 bíborossal karöltve és mintegy negyedmillió emberrel imádkozott együtt. 264. volt az egyházfők sorában, 455 év óta az első nem olasz származású, és az összes addigi pápa között a legelső, aki egy szláv nép fia.

Pápai tevékenységét végigkísérte a népek és vallások közti egyetértés elősegítése, ennek jegyében bocsánatot kért az egyház múltbéli bűneiért. Erkölcsi tanításában konzervativizmus, valamint az emberi élet és méltóság melletti kiállás jellemezte. Társadalmi kérdésekben egyaránt kritizálta a „létező” szocializmust és a kapitalizmust. Szorgalmazta a keresztény gyökerek megemlítését az Európai Unió alkotmányában. A béke híve volt, többször felemelte szavát a háborúk ellen.

Több mint 100 utazást tett külföldre, nagyobb utat járt be, mint az összes addigi pápa. A világsajtó hamar elkeresztelte „utazó pápá”-nak. 1338 embert avatott boldoggá és 482-t szentté. Boldoggá avatta többek között Kalkuttai Teréz anyát 2003-ban; a magyar szentek közül ő avatta szentté Kingát, IV. Béla király egyik lányát 1999-ben, valamint Hedviget, Nagy Lajos leányát. 2004-ben pedig boldoggá avatta IV. Károlyt.

II. János Pál volt a harmadik leghosszabb ideig hivatalban lévő pápa Szent Péter és IX. Piusz után. Kétségtelenül ő a történelem eddigi legismertebb és legközkedveltebb pápája, ugyanakkor a legismertebb lengyel a világon.

Utóda, XVI. Benedek pápa 2011. május 1-jén boldoggá avatta és ünnepét október 22. napjában jelölte meg, majd 2013. július 5-én Ferenc pápa aláírta a szentté avatásához szükséges dokumentumot. Szentté avatására 2014. április 27-én, az Isteni irgalmasság vasárnapján került sor, XXIII. János pápával együtt

Évközi 29. vasárnap. 2018

Évközi 29. vasárnap. 2018

Bevezetés

A mai evangéliumi szakaszban harmadszor szól Jézus a közeli szenvedéséről. Ugyanebben az evangéliumi szakaszban Jézus élesen korholja az apostolok "első helyért" való törtetését. Milyen visszhangra találnak bennünk Jézus közeli szenvedéséről, és az első helyekről szóló szavai.

Kirié litánia

Bocsásd meg Urunk, hogy oly nehezen értjük meg szenvedésedről szóló szavaidat. Uram irgalmazz!

Bocsásd meg, hogy belátjuk az első helyek kereséséről mondott szavaidat, s mégsem követjük azokat. Krisztus kegyelmezz!

Bocsásd meg Urunk, hogy oly nehezen szolgálunk segítségre szoruló testvéreinknek. Uram irgalmazz.

Evangélium után

Minden ember különbözik a másiktól. Mások a munkaköreink. Mások a feladataink. Vannak közöttünk vezetők és vannak beosztottak. Vannak munkaadók és vannak munkavállalók. Egyeseknek az irányítás, a vezetés, rosszul hangzó szóval a parancsolás jutott osztályrészül, másoknak ezek végrehajtása, az engedelmesség. Vajon a kettő közül melyik a könnyebb?

Néhányan elismerésben és tiszteletben részesülnek és tekintélyek előttünk. Mások, átlagosan, szerényen és feltűnés nélkül élnek. Sokan viszont elismerésekre, jutalmakra és rangosabb munkakörökre áhítoznak. Földi előnyöket és főleg magasabb jövedelmet várnak tőlük.

Sokan betegesen és görcsösen vadásszák a ranglétrán való feljebbjutást. Akik viszont nem küzdenek ilyen kirívó, s meg nem engedhető módon az elsőbbségért, azok meg betegesen irigykednek törtető társaikra, megütköznek rajtuk és boszszankodnak miattuk.

A törtetés, és az emiatti irigység még Jézus tanítványainak a körét sem kímélte. Az egyházban éppúgy megtalálható, mint a politikai és gazdasági, munkahelyi és a hivatali körökben.

Annak idején Zebedeus két fia, a két testvér, Jakab és János igyekezett Jézusnál előnyökhöz jutni többi tíz társával szemben. "Add nekünk" - mondották - "hogy egyikünk a jobb oldaladon, másikunk a bal oldaladon üljön dicsőséged országában".

Ma politikai pártok, sok esetben pedig munkatársak és csoportok versengenek egymással a hatalomért, az azzal járó előnyökért, s a jobb állásokért. Érvényesülésük érdekében megrágalmazzák egymást, a törvénytelenségektől és az emberi gonoszságoktól sem riadnak vissza. Az érvényesülni akarás az emberi élet egyik legmeghatározóbb mozgató rugója.

A mai evangéliumban az Úr Jézus figyelmeztet: "a ti körötökben ne úgy legyen, mint a világ nagyjainál, akik a népeken zsarnokoskodnak". Ha valaki közületek ki akar tűnni, legyen a szolgátok, és ha valaki közületek első akar lenni, legyen mindenkinek a szolgája".

Az Úr Jézus ezzel nem ítélte el a kitűnni akarást, az elsőnek lenni akarást sem! Tanítása szerint bárki megpályázhatja az első helyeket. De megbélyegzi azokat, akik hatalmukkal visszaélnek, zsarnokoskodnak.

Nem kell eleve elítélni minden elismerést, dicsőséget, rangot és címet. Miért ne érdemelhetné meg valaki az elismerést és miért ne járhatna ki neki az, ha rászolgált? Vannak emberi teljesítmények, amelyeket jutalmaznunk kell!

A kiváló emberek nem címekért és rangokért küzdöttek, hanem mindannyiunk érdekében. Éveken át fáradoztak a szegényekért és a többi elesettekért. Talán nem érdemlik meg az emberi elismerést, még akkor is, ha ez számukra némi előnyökkel is jár?

Másokért nem sajnáltak szabadidőt, kényelmet és olykor még pénzt sem, csakhogy megkönnyíthessék életüket és örömet szerezhessenek nekik. Áldozatos helytállásukért illő, hogy megkapják az emberi elismerést.

Ugyanakkor előfordul, hogy valaki egyáltalán nem tolakodott, mint a két testvér, Jakab és János, mégis előre toltuk őket. Olyan szükséges feladatokat bíztunk rájuk, amelyekre senki sem vállalkozott szívesen. Aztán becsületes helytállásukért kitüntettük őket.

A vértanúk életüket áldozták valamilyen jó ügyért. Nekik Krisztushoz hasonlóan és vele nemegyszer ki kellett inniuk a keserűség poharát és részesedniük kellett a szenvedések fürdőjében. Elismerésüket Jézus nem kifogásolja.

Az Úr Jézus nem az emberi méltóságot, címet, rangot és elismerést, hatalmat és tekintélyt állította elérendő célként követői számára. Mindezek elillannak, akárcsak a füst. Ami az emberek előtt kimagasló, nem biztos, hogy Isten előtt is az.

Ezért mondja Szent Pál apostol: "Szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom. Szétoszthatom mindenemet a nélkülözők közt, odaadhatom a testemet is égő áldozatul, ha szeretet nincs bennem, mit sem használ nekem". Lehet bármilyen beosztásom, magasabb, vagy alacsonyabb, ha szeretet, Jézus Krisztuséhoz hasonló, másokat szolgáló, másokért életet is odaadó szeretet nincs bennem, semmit sem érek.

Ma felénk hangzik az Úr Jézus szava: "Az Emberfia nem azért jött, hogy szolgáljanak neki, hanem azért, hogy ő szolgáljon és életét adja sokak üdvösségéért."

Hogy hogyan szolgált Jézus másoknak, és hogyan adta életét üdvösségünkért, nem feledhetjük sohasem. Példaként áll előttünk, a keserűpohár kiüresítése, és örök hála él érte a lelkünkben.

Igazi elismerést akkor érdemlünk majd mi is az emberek, de az Úr Isten részéről is, ha képességeinket, Tőle kapott adományainkat mások javára használjuk, másokat szolgálunk és Krisztus Urunk példáját követve életünket odaadjuk sokak, mieink és nemzetünk megmentéséért.

Ámen

Alkantarai Szent Péter

Alkantarai szent Péter ferences szerzetes

1499-ben, Alcántarában született. 1513-ban került a salamancai egyetemre.

1515-ben, amikor a humán tanulmányok végeztével megkezdhette volna a jogi, orvosi vagy teológiai tanulmányait, úgy döntött, hogy nem tanul tovább, hanem ferences lesz az obszervánsoknál. Be is lépett egy salamancai kolostorba, ahol a következő évben fogadalmat tett.

1524-ben pappá szentelték, 1525-ben házfőnök, gvárdián lett.

536-ig Péter több kolostorban is viselte ezt a tisztséget, s mellette missziós körutakat tartott. Főként a megfeszített Krisztusról prédikált, s Krisztus valóságos keresztjének megfelelő nagyságú kereszteket állított fel.

1537-ben a portugál király meghívására tanácsadónak Lisszabonba ment.

1538-ban haza kellett térnie, mert provinciálisává választották. Ekkor megpróbálta a fiatal korától élt szigorú fegyelmet regula-formába önteni, de tervezetét a káptalanon rendtársai elvetették.

III. Gyula viszont jóváhagyta a reformot, Pétert magát pedig -- hogy elejét vegye a rendfőnök akadékoskodásának -- a másik ág, a konventuálisok főnöke alá rendelte. A következő pápa, IV. Pál a jóváhagyást megtoldotta azzal, hogy Péter annyi kolostort alapíthat, amennyit csak akar.

1559-ben a pápa megbízottjaként látogatta a kolostorokat.

1562. október 18-án halt meg.

Példáját követve, legyünk mi is a megfeszített Krisztusnak hűséges követői.

A pesti ferences templomnak a védőszentje.És látogassuk a szinte mindenkor nyitott pesti ferences templomot.

Ámen

Szent Lukács

Szent Lukács evangélista

Szent Lukács Euzébiusz ókeresztényíró szerint a szíriai Antiochiából származik pogány görög nemzetiségű családból. Orvos volt, de széleskörű irodalmi műveltséggel is rendelkezett, ami egy kicsit a tanultságával járt együtt. Egész életén keresztül nőtlen maradt.

Körülbelül 40 körül tért meg, nem az első keresztények közt, mert az első keresztények csak a zsidók közt hirdették az evangéliumot. Később jöttek más keresztények Ciprusból, Cirenéből. Ezek már a görögökhöz is szóltak. Tíz évvel később Lukácsot már Szent Pál kíséretében találjuk. Tanítvány, barát és munkatárs volt.

Troaszban csatlakozott Szent Pálhoz, annak második missziós útjához. Egész Filippi városáig vele tartott. Valószínűleg itt maradhatott Filippiben 52 körül, hogy a fiatal egyházközséget segítse. Amikor Pál 57-ben ismét meglátogatta Filippit, Lukács megint csatlakozott hozzá, elkísérte egészen Jeruzsálemig. Itt, Jeruzsálemben Pált letartóztatták, és Cezareába vitték. Amikor az Apostolt Rómába szállították, Lukács oda is elkísérte.

Római tartózkodása alatt írta meg evangéliumát, egy előkelő ismerősének, Teofilnak ajánlva. Az evangélium megírásához mindennek alaposan utánajárt, ezért nagyon sok olyan eseményt és részletet is leír, ami máshol nem található.

Ott volt Rómában 60 körül Szent Pál kiszabadulásakor is. Ekkorra már megírta második nagy művét is, az Apostolok Cselekedeteit. Ebből ismerjük a születő Egyház életét Pál kiszabadulásáig. Ezt a könyvet is Teofilnak ajánlotta, ezt is elsősorban a pogányságból megtért keresztényeknek szánta.

Pál második fogsága idején is az Apostollal volt, ezt Pál örömmel írja Timóteusnak. A vesztőhelyre is elkísérte Lukács. Bizonyos, hogy a hűséges munkatárs jelenléte még nagyobb erőt adott Pálnak nehéz helyzetében.

Élete további alakulásáról nem sokat tudunk. Sokféle hagyomány van róla. Valószínűleg Délgörögországba ment, Achájába. Ott püspök volt élete végéig. Valószínűleg Patarában szenvedett vértanúhalált.

Lukács az orvosok védőszentje, de a festők is védőszentjüknek tisztelik. Sok, korai Szűz Mária festményt neki tulajdonítanak.

Antiochiai Szent Ignác

Antiochiai szent Ignác

Antiochiai szent Ignác valószínűleg Szíriában született az első század közepén. Antiochiában Euodiosz püspök után Szent Péter második utóda volt. Antiochiai a római birodalom keleti részének székhelye volt, pogánykeresztényekből alakult itt először hitközség. Volt itt egy zsidókeresztény csoport is. A konfliktusokat csak gyarapította a gnosztikusokkal való küzdelem is.

A Domitianusz császár üldözése ugyan lényegében a lázongó zsidók ellen irányult, azonban a feljelentések miatt sok keresztény került vád alá, mivel nem volt hajlandó hitét megtagadni. Ignácot is feljelentette valaki 110 és 115 között, elfogták és állhatatossága miatt vadállatok elé dobásra ítélték.

Megkötözve szigorú katonai őrizettel Rómába vitték. A hajó a kisázsiai kikötővárosokat érintette, így az ottani keresztények találkozhattak a fogoly Ignáccal. Útközben hét levelet írt a különböző egyházakhoz, ezekben tanított Krisztusról, az Egyház szervezetéről, keresztény életről. Sokat szenvedett a kisérő katonák önkényessége miatt.

Rómában az egyik állami ünnepen az amfiteátrumban a nézők szeme láttára tépték szét a vadállatok. Halálát bátran fogadta. Tertullián mondja: "A mártírok vére keresztények magva". Földi maradványait a keresztények Antiochiába vitték

Alacoque Szent Margit

ALACOQUE SZENT MARGIT MÁRIA

Alacoque Szent Margit Mária 1647. július 22-én született Franciaországban az Alacoque-család gyermekeként. A hét gyermekük közül Margit volt az ötödik. Nyolcéves korában, 1655-ben elvesztette édesapját, Édesanyja ekkor Margitot klarissza nővéreknél helyezte el. A nővéreknél kapta meg elemi kiképzését. Súlyos beteg lett. Ezért el kellett hagynia a zárdát, de a Szűzanya közbenjárásával felgyógyult.

16-17 éves koráig sok szenvedés kínozta. 1667 táján ismét felébredt benne a szerzetesi élet iránti vágy. 1671. augusztus 25-én Paray-le-Monial-ban Sarlós Boldogasszony rendjébe, a vizitációs nővérek közé lépett, újonc lett. Nevét Mária-Margitra változtatta. Fogadalmát 1672. november 6-án tehette le. Megfogadta, hogy teljesen az Üdvözítőnek szenteli életét.

Nehéz tíz esztendő következett ezután. Egészsége megromlott, állandó fájdalmai voltak, környezete is gyanakodva nézte. Élete utolsó szakaszában ujoncmesternő és a főnöknő asszisztense lett. 1690. október 17-én hunyt el.

1864-ben boldoggá, 1920. május 13-án pedig szentté avatták.

Tudod!
 Nekünk Jézus Szívét nagyon kell tisztelnünk!
 Minden hónap első péntekjén lehetőleg áldozzál!

Avilai Nagy Szent Teréz

Avilai (Nagy) Szent Teréz

Avilában, Spanyolországban született 1515. március 28-án, tizenegyedik gyermekként.Teréz korán megtanult imádkozni, hitéért lelkesedni és nagyon korán elkezdett olvasni. Tudásvágyát nehezen lehetett kielégíteni. Kedvenc olvasmányai a szentek élete volt. Gyermekes lelkesedéssel előbb vértanú, majd remete szeretett volna lenni. Ezután lovagregényeket próbált írni, majd szépségével kezdett túl sokat foglalkozni.

Tizenhat éves korában édesapja ágostonos apácákra bízta nevelését. Itt újra magára talált. Betegen hazakerült. Felgyógyulva titokban elhagyta otthonát és 1533. november 2-án apja beleegyezését is megszerezve karmelita apáca lett. Rendi neve: "A Jézusról nevezett Teréz".

Sokat betegeskedett. Egyre többször jelentkezett életében a szemlélődő imádság kegyelme. Gyóntatója parancsára kezdte leírni lelki élményeit.

Már életében szentként kezdték tisztelni, de a féltékenység sokakat ellene fordított. Látomásban az Úr parancsot adott neki, hogy elvonultabb élettel folytassa lelki útját. 1562. augusztus 24-én Avilában 12 társával megalapították a Szent József-kolostort. Itt az eredeti karmelita szabály szerint éltek, "sarutlanok" lettek. Keresztes Szent Jánossal sikeresen reformálta meg rendjüket, az eredeti szigorú szabályok szellemében. Sok rendházat alapított, kiterjedt levelezést folytatott.

1582. október 4-én halt meg, azon a napon, amelyen XIII. Gergely pápa naptárreformja megkezdődött, ezért ünnepeljük október 15-én (mert 4-én a naptárreform miatt 15-ét írtak!). Holtteste épségben maradt, Albában őrzik, a tiszteletére emelt gyönyörű bazilikában. 1614-ben boldoggá avatták, 1622-ben pedig XV. Gergely pápa szentté avatta. VI. Pál pápa 1970-ben egyháztanítói címet adott neki.
Spanyolország második védőszentje. Jelmondata volt: "Szenvedni vagy meghalni!"

Templomszentelési évforduló

Évközi 28. vasárnap. 2018

(Templomszentelési évforduló)

Bevezetés

A Zsoltáros szavaival:

Örvendeztem, amikor azt mondták nekem:

„Az Úr házába fölmegyünk.”

T. Ma templomunk felszentelésének 84. évfordulóját ünnepeljük. Én már 4 éves voltam akkor, amikor ez történt.

Mit tudunk erről az eseményről?

Hogyan tekintünk templomépítő eleinkre?

Hogyan tekintünk templomunkra?

És egyáltalán a templomokra?

Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.

Kirié litánia

Megkülönböztetett tisztelettel tekintünk-e mi templomainkra? Uram irgalmazz!

Milyen gyakran szoktunk mi betérni nyitott templomokba? Krisztus kegyelmezz!

Részt veszünk-e templomunk állandó szentségimádásán? Uram irgalmazz!

Evangélium után

Pasaréten a ferencesek 1925-ben telepedtek le, hogy gondoskodjanak azoknak a híveknek lelki ellátásáról, akik a Budapest-Margit körúti ferences plébániatemplomtól messze fekvő városrészben laktak. Mivel kicsiny rendházuk és kápolnájuk hamarosan szűknek bizonyult, új templom és kolostor építését határozták el.

A nagy területű Országúti ferences plébánia eredményesebb lelkipásztori ellátására a rend a pasaréti villanegyedbe beilleszkedő templom építését határozta el az 1930-as években. Rimanóczy Gyula építész terve szerint készült el a modern stílusú, műemlék templom (503 m2), amelyet Serédi Jusztinian bíboros szentelt fel 1934. október 14-én.

A következő évtizedekben jeles művészek alkotásai gazdagították a templombelsőt.

A Hammond orgona helyébe, 2001 és 2004 között épült meg a templom jelenlegi széphangzású orgonája.

A II. Vatikáni Zsinat liturgikus reformjának bevezetésekor került sor, 1981 és 1982 között, a templom felújítására és az új liturgikus tér kialakítására.

A templom, felszentelésének 60. évfordulóján, 1994-ben emelkedett a templom önálló plébániai rangra.

Kedves Testvérek!

Hálával gondolunk most azokra, akik építették, felújították, szépítették, és ma is szépítik ezt a szép műemlék templomot. Az ő Istenbe vetett hitük, áldozatos munkájuk és jövőbe vetett bizalmuk ékes bizonyítéka ez a szépen megépített, és szépülő műemlék templomunk.

Tudjuk, hogy a templom Isten háza és a mennyország kapuja, az imádság háza, ahol egyre szorosabban köthetjük magunkat Istenhez. Szeressük templomunkat, egyházközségünket, az Egyházat. Ragaszkodjunk hozzá, mert “nem lehet senkinek Isten az atyja, akinek nem anyja az Egyház” mondja Szent Ágoston.

Valamikor templom előtt elhaladva keresztet vetettünk magunkra. Vagy kalapot emeltünk. És ma? Legalább vegyük észre és legyen tudatos bennünk, hogy szent hely előtt haladunk el.

Mi tudjuk, hogy a templom szent hely, Isten háza, de mi katolikus keresztények azt is valljuk, hogy a templom az a szent hely ahol Jézus Krisztus örök áldozata jelenné válik számunkra, és ahol ezzel az áldozattal mi keresztény emberek egyesülhetünk. Ahol saját egyéni áldozatunkat Jézus áldozatához kapcsolhatjuk, és ezáltal a mi áldozatunk is megszentelődik, értékessé válik.

A templom felszentelésének emlékezete „mindannyiunk számára fölhívás a megszentelődésre.

SZENT PÁL APOSTOL azt mondja, hogy amikor Jézus áldozatával lélekben egyesülünk, akkor mi is templommá válunk. "Nem tudjátok, hogy ti Isten temploma vagytok, és Isten Lelke lakik bennetek?" (1.Kor 3,16)

Szent Péter apostol pedig e szavakkal buzdít, hogy ti magatok is, mint élő kövek épüljetek lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokat mutassatok be, amelyek kedvesek Istennek, Jézus Krisztus által.

Távolságtartó Testvéreim! Közeledjünk egymáshoz, S mint élő kövek épüljünk hát lelki templommá, Isten házává, Isten, élő, erős, és legyőzhetetlen Egyházává.

És mondjuk a Zsoltárossal: Csak egyet kérek az Úrtól, azért esedezem: hogy lakhassam az Úr házában életemnek minden napján; hogy nézhessem az Úrnak szépségét és gyönyörködhessem az ő templomában.

Templom csöndes mélyén, oltár-rejteken,

Hófehéren Jézus titkon ott pihen.

Körülötte éj van, egyedül virraszt:

Mint az égi harmat, hull a szent malaszt.

Látja dúsak házát, kunyhóban szegényt,

Szétsugároz vigaszt, enyhülést, reményt.

Tekintete balzsam, ha a szív sebes:

A magános éjben szíveket keres.

Látja aki árva, aki elhagyott,

Börtönében látja a szegény rabot.

S ha a fáradt ember kínban elmerül:

Azt susogja néki: "Nem vagy egyedül!"

Ámen 

Jézus hatalma

Jézus hatalma

Az evangéliumi jelenet egy csodával kezdődik. Valójában kettős csoda történik: Jézus kiűzi az emberből az ördögöt és megszünteti az illető némaságát.

Az evangélista azonban nem részletezi a csodát, hanem rögtön rátér Jézus ellenfeleinek vádjára: „az ördögök fejedelmének segítségével űzi ki az ördögöket”, mások pedig égi jelet követelnek tőle.

Jézus válaszát figyelemre méltó kifejezés vezeti be: „belelátott gondolataikba.”

E gondolatolvasó képesség egyrészt azt jelentheti, hogy akkor is ismerte Jézus ellenfelei gondolatait, nézeteit, amikor azt nem mondták ki szavakkal.

Másrészt azt is jelenti, hogy jól ismerte szándékaikat, azaz hogy miért fogalmaznak meg ilyen vádakat vele szemben, miért kérnek tőle különleges égi jelet.

Harmadrészt, azt is jelenti, hogy Istent nem lehet becsapni, nem lehet megtéveszteni, mert mindig felismeri az emberi rosszindulatból fakadó fondorlatokat, és minden helyzetben ismeri az igazságot.

Jézus válaszában, védekezésében az érvelés logikus és egyszerű. Az ördögök fejedelmének hatalma van a neki alárendelt ördögök felett. Megoszlás vagy lázadás bármikor előfordulhat, de ez a fennálló viszonyok, kapcsolatok megszűnéséhez vezet, tehát önmagában ellentmondás az, hogy az ördögök fejedelme segítené Jézust abban, hogy más ördögöket kiűzzön emberekből. Az ördögök fejedelme amúgy sem adna hatalmat ahhoz, hogy azt az ő uralma ellen fordítsák.

A váddal ellentétben Jézus isteni erejének birtokában szabadítja meg az embereket a gonosz hatalmától.

H.I.S.

.

Szent XXIII. János

Korunk szentjére, XXIII. János pápára emlékezünk október 11-én. Hosszú csendes, szolgáló évek után került Szent Péter székébe, és felismerve az idők jeleit elindította az Egyház megújulását.

XXIII. János pápa Angelo Giuseppe Roncalli néven született Olaszországban, a Bergamo melletti Sotto il Montéban 1881. november 25-én. Bergamóban és Rómában tanult. 1904-ben doktorált, és ugyanebben az évben augusztus 10-én szentelték pappá. Püspöki titkár volt, és tanított a bergamói szemináriumban, majd az I. világháborúban tábori lelkészként szolgált. Ezt követően különböző feladatokat látott el Rómában, leginkább a missziók területén.

1925-ben címzetes érsekké nevezték ki és püspökké szentelték. Diplomáciai szolgálatát Bulgáriában kezdte, apostoli vizitátorként. 1944 decemberében Franciaország apostoli nunciusává nevezték ki. 1952-től a Szentszék állandó megfigyelője lett az UNESCO-nál.

1953-ban bíborossá kreálták, és velencei pátriárka lett. 1958. október 28-án pápává választották. 1959. január 25-én a Falakon kívüli Szent Pál-bazilikában kihirdette a II. vatikáni zsinat összehívását. A gyűlést 1962. október 11-én nyitotta meg a világ püspökeinek részvételével.

Az agiornomento pápája volt.

XXIII. János 1963. június 3-án halt meg. II. János Pál pápa 2000. szeptember 3-án avatta boldoggá. Emléknapját október 11-ére (a II. vatikáni zsinat megnyitásának évfordulójára) helyezték. Ferenc pápa 2014. április 27-én, az isteni irgalmasság vasárnapján avatta szentté XXIII. Jánost II. János Pál pápával együtt.

Kérjük égi segítségét a ma is sokat küzdő Egyház számára.

Ámen

Miatyánk. 2018

Miatyánk

A keresztény világ legismertebb imádsága az imént hallott Miatyánk.

A világ szinte minden nyelvére lefordították Két változata található a Szentírásban, a hosszabb, amit imádkozni szoktunk, Mátétól és a rövidebb Lukácstól, amit most olvastunk.

A két változat a lényegét tekintve azonos, de vannak eltérések. Ez természetes jelenség, valahányszor egy eseményről több szemtanú számol be.

A tanítványok azon kérésére, hogy taníts meg minket imádkozni, Jézus ezzel az imával teljesítette kérésüket.

A Miatyánk szerkezetileg hét kérés köré van felépítve, amelyekben a hívő fordul a Mennyei Atyához. Az első három Isten jogainak és hatalmának a világban való érvényesüléséért fohászkodik

"szenteltessék meg a Te neved,

jöjjön el a Te országod,

legyen meg a Te akaratod").

A másik négy pedig az ember legfontosabbnak tartott szükségletét adja elő

"mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma,

bocsásd meg vétkeinket,...

ne vígy minket a kísértésbe...

szabadíts meg a gonosztól").[7]

Nemcsak az apostolok érezték szükségét annak, hogy Jézus tanítsa meg őket imádkozni, hanem mi is. Tudjuk, hogy életünkben, mindennapjainkban időt kell szánnunk az elcsendesedésre, az imádkozásra, az Istenre figyelésre.

Néhány egyszerű szó, néhány apró kérés, amelyekre Jézus tanít minket, alkalmas arra, hogy kapcsolatba kerüljünk Istennel.

A Miatyánkot csak akkor tudjuk őszintén imádkozni, ha életünkben már legalább egyszer rácsodálkoztunk arra, hogy a mennyei Atya gyermekei vagyunk. Vajon meglátszik-e életünkön, viselkedésünkön, hogy Isten gyermekei vagyunk? Tudunk-e gyermeki bizalommal hozzá fordulni?

Ámen

Márta és Mária

Márta és Mária

A mai evangéliumi részletben szereplő Márta és Mária annak a Lázárnak a testvérei, akit Jézus feltámasztott a halálból, erről azonban az evangélista nem tesz említést, miként a falut sem nevezi meg, pedig ismeretes lehetett számára, hogy a helyszín a Jeruzsálem közelében fekvő Betánia. Lukácsnak az lehetett a célja ezen részletek mellőzésével, hogy az elbeszélés általános érvényességét hangsúlyozza, tehát ezért nem fontos számára az, hogy konkrétan kikkel történt az eset.

A korabeli felfogás szerint a nők alacsonyabb társadalmi rétegbe tartoztak, Jézus viszont helytelennek tartja ezt a nézetet. Egy zsidó rabbi számára tilos volt Isten titkairól asszonyoknak beszélni, ahogyan pogányoknak is. A nők nem olvashatták a mózesi törvényt, a zsidó vallás alapszabályát, nem vehettek részt a zsinagógai istentiszteleten, nem látogathatták a rabbik iskoláit. Mai szóhasználattal mindezt hátrányos megkülönböztetésnek mondanánk, amit Jézus helytelennek tart.

Márta és Mária két magatartásformát jelképez, egyikük a szolgáló, cselekvő szeretet mintája, másikuk az Isten szavára figyelő, szemlélődő életforma mintaképe. Mindkettőre, azaz a munkára és Isten szavának hallgatására is kellő időt kell szánnunk, egyiket sem hanyagolhatjuk el. Munkánkra, kötelességeinkre hivatkozva nem hanyagolhatjuk el az imádságot, de az imádságra, az Istenre figyelésre hivatkozva sem mulaszthatjuk el kötelességeink teljesítését.

H.I.S.

Magyarok Nagyasszonya

Magyarok Nagyasszonya

Bevezetés

Ma, október 8-án, mi hívő magyarok, Magyarok Nagyasszonyát ünnepeljük. XIII. Leó pápa a magyar nemzet ezeréves fennállásának ünneplése, a milléneum alkalmából engedélyezte ezt az ünnepet, évről-évre megünneplő ünnepként az ezeréves fennállásáért hálás magyar népnek 1896-banVizsgáljuk meg lelkiismeretünket! Megünnepeljük e még őt? És hogyan?

Evangélium után

A Magyarok Nagyasszonyának tisztelete a kereszténnyé válásunk kezdetéig nyúlik vissza. Szent István király a Magyarok Nagy-asszonyának ajánlotta országunkat. A Hardwick legenda szerint így imádkozott: "Ég királynője, a jelenvilág újjászervezője, végső könyörgésemben a szent egyházat a püspökökkel és papokkal, az országot a néppel és az urakkal a Te oltalmadra bízom, nékik utolsó istenhozzádot mondva lelkemet a te kezedbe ajánlom."

Az ő példáját követte a Szűzanya tiszteletében ezer éven át történelmünk szinte valamennyi magyarja. Jó lenne, ha a ma élő magyarok is követnénk példájukat. Sajnos sokan nem is ismerik Mária-tiszteletünket, vagy elfelejtik lassan, teljesen.

Amióta elkezdődött Európa, s benne hazánk elkereszténytelenítse, rohamosan gyengül nemzetünk fiai-ban és leányaiban Nagyasszonyunk tisztelete.

Ezek után is merjük még Mária országának mondani hazánkat?

Ne higgyük, hogy a Máriától, az őt megillető tiszteletet megtagadó s keresztény mivoltát is megtagadó népnek Mária továbbra is hathatós Patrónája marad. S főleg ne higgyük azt, hogy Mária majd helyettünk is cselekedni fog. Nem! Ő mindig azt mondja az Őt tisztelőknek, amit a kánaáni menyegzőn mondott: Tegyétek azt, amit fiam mond!

És ebben van a mi reményünk. Mert ha nem is az egész ország, de még számosan ebben az országban, igaz tisztelői Máriának, s azt teszik, amit Fia Jézus Krisztus mond. S ezért kell fáradoznunk, s imádkoznunk, hogy ha már nem is minden honfitársunk, de mégis egyre többen, tegyük azt, amit Mária Fia, Jézus Krisztus mond, s akkor hazánk, újra Mária országa lesz, Mária pedig hathatós Édesanyja, Nagyasszonya igaz magyar fiaknak,

Nagyasszonyunk, hazánk reménye,

Bús nemzeted zokogva esd,

Minden reményünk csak Te vagy,

Szent Szűz, anyánk, ó, el ne hagyj!

Amen

Évközi 27. vasárnap. 2018

Évközi 27. vasárnap. 2018

Bevezetés

Szabad-e a férjnek elbocsátania a feleségét? tették fel Jézusnak azok a farizeusok, akik próbára akarták őt tenni. Mi valamennyi házasságra érvényesnek tartjuk Jézus eme szavait?„Amit Isten egybekötött, ember szét ne válassza!” Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.

Kirié litánia

Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy a házastársakban nem kellően tudatos, hogy részesei Isten teremtő hatalmának. Uram irgalmazz!

Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy a hitvestársak sokszor nem tekintik egymást egyenrangúaknak. Krisztus kegyelmezz!

Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy a házastársak nem fordítanak kellő időt a gyermekeikkel való foglalkozásra. Uram irgalmazz!

Evangélium után

A házasság a világ legszebb, de egyben legnehezebb „műfaja”. Itt senki sem lehet elbizakodott, mert ha egy házasság „működik”, az kegyelmi állapot.

Lehetetlen megilletődés nélkül hallgatni a házassági szertartásban az "esküt": "Isten engem úgy segéljen, Nagyasszonyunk, a szeplőtelen Szűz Mária, Istennek minden szentjei, hogy a jelenlevő N-t szeretem, szeretetből magamhoz veszem feleségül (hozzámegyek feleségül), és hogy őt el nem hagyom holtomiglan, holtáiglan, semminemű viszontagságában. Isten engem úgy segéljen!"

Akik ezt az esküt mondják, úgy érzik ott az oltár előtt, hogy ez a szó híven kifejezi, ami lelküket akkor eltölti. S mégis, aki föleszmél, szinte megborzong, mikor az állhatatlan ember-ajakról, az idő ingatag gyermekétől hallja az örökkévalóságnak ezt a beszédjét, melyet voltaképpen mégis az Egyház diktál, és a házasulók csak utána mondanak. Az ifjú házasok az első idők mámora után úgy hallják tulajdon szavukat "holtomiglan, holtáiglan", mint távoli zárcsikordulást: becsukódott egy ajtó és vele az egyéni szabadság és új életalakító lehetőség; holtomiglan, holtáiglan...

Ezt a vegyes, szorongó hangulatot használja föl a magát toleránsnak hirdető, de kegyetlenül intoleráns, embertelen ideológia a válás melletti érvelésében, és követeli az egyneműek szexuális együttélését, házasságként való elismerését.

Hosszúra nyúló életemben nem gondoltam volna, hogy megérem mindezt, azt, amikor semmibe fogják venni az emberek a Biblia eme szavait: „Az Úristen férfinak és nőnek teremtette az embert, és azt a parancsot adtak nekik, hogy szaporodjatok és sokasodjatok!” És ezt a tiltó parancsot: „Amit Isten egybekötött, ember szét ne válassza.”

És az ember figyelembe sem vette, illetve veszi az Úr szavait.

Hazánkban a polgári házasságot 1894-ben iktatták törvénybe, s engedték meg a válást. Száz évvel ezelőtt a válások száma körülbelül 2-3%-os volt. Napjainkban a válások száma meg húszszorozódott, azaz mintegy 54%-a házasságoknak válással végződik. Évente 45 ezer válást mondanak ki a válóperes bíróságok.

Politológusok szerint, 2050-re jó esetben nyolcmilliós lesz a magyar népesség, ahol minden második ember ötven év feletti, minden harmadik nyugdíjas lesz.

És ennek nem az elváltak és újraházasodottak és nem is csak a válások az okai. Hanem az, ami a válásoknak, és a demográfiai problémáknak is az oka. Ezeket nem részletezem.

Sok újraházasodott vallásosabb életet él, mint előző házasságában. Sok esetben az újraházasodottak mintaszerűen, s vallásosan nevelik gyermekeiket. Együtt járnak a templomba. Gyermekeik szentségekhez járulnak, ők pedig nem járulhatnak. Még gyermekük elsőáldozásakor sem.

Az Egyház nem hagyja magukra őket. Sokat fáradozik értük. Ferenc pápa különösen is merész gondolataival. Kap is érte tüzet, vizet a konzervatívok részéről.

Az újraházasodottak nem bűnösök, hanem Jézus Krisztusban testvéreink.

Viszont le kell szögeznünk, azzal, hogy valamit az állami törvények megengednek, még nem lesz erkölcsös, s főleg nem jelenti azt, hogy élni is kell azzal.

Aki Jézus követője akar lenni, annak nem a megengedő állami törvényeket kell, hogy kövesse, még kevésbé a társadalmi szokásokat, mint a divatos. élettársi viszonyt, hanem az isteni törvényt, mely tiltja a válást, tiltja az élettársi kapcsolatot, tiltja a magzati élet kioltását, tiltja az egyneműek együttélését.

Napjainkra a család intézménye súlyos beteg lett. Gyógykezelésével nekünk is foglalkoznunk kell. Nem fölösleges, ha megvizsgáljuk saját házasságunk és családunk állapotát is.

Annak ellenére, hogy a család, a házasság a világ legszebb, de egyben legnehezebb „műfaja”, a harmonikusan működő házasságokban is vannak időközönkét problémák.

Gyakran hangoztatott probléma, hogy a jegyesi állapothoz viszonyítva a házastársam megváltozott. De kérdezem: nem a fordítottja történt-e? Nem Te változtál e meg? És ha megváltozott, miért csodálkozol? Élővel kötöttél házasságot, nem pedig márványszoborral. Tempora mutantur, et nos mutamur in illis. Az idők változnak és benne mi is változunk.

A házastársak jól tudják, hogy a problémák megoldása nem a válás, hanem problémák megbeszélése.

Az is igaz, hogy a szerelem nem egy pillanatra szóló adottság, hanem örökre szóló választás. És, hogy őt el nem hagyom, holtomiglan, holtáiglan, semmiféle bajában. – Mondották egykor.

Sőt, a bajban közösen imádkoznak egymásért ehhez hasonló szavakkal.

Uram, segíts nekünk,

mindig emlékezzünk arra a napra,

amikor megismerkedtünk,

és megszerettük egymást!

Segíts mindig meglátni

a jót a társamban

és segíts, hogy közösen tudjuk

megoldani gondjainkat.

Segíts kimondani

egymás iránti érzéseinket,

és tudjunk bocsánatot

kérni egymástól.

Uram kezedbe adjuk házasságunkat!

Ámen

A hitetlenség következményei

A hitetlenség következményei

Az evangéliumok hitelesen mutatják be Jézus tanító útjának sikereit és eredményeit, de nem hallgatnak arról sem, hogy egyes helyeken visszautasítással találkozik.

Ilyen lehetett Korozain, Betszaida vagy Kafarnaum városa, amelyeknek a lakosai hiába látták a csodákat, mégsem hittek. A hitetlenségnek és az elutasításnak pedig következménye lesz, az tudniillik, hogy az utolsó ítéletkor örökre elpusztulnak a városok lakói. Lehetőségük volt nekik is arra, hogy felismerjék Jézusban az Üdvözítőt és megtérjenek, de ők nem ezt választották, ezért még azok a pogányok is hamarabb juthatnak el az üdvösségre, akiknek sokkal kevesebb lehetőségük volt.

Felismerem-e Jézusban üdvösségem szerzőjét?

Assisi Szent Ferenc

Assisi szent Ferenc

2017. október 4.

Bevezetés

A mai nap Szent Ferenc Atyánkra, Isten szegénykéjére emlékezünk, aki egészen az Istennek akart élni, egészen a szegény Jézust akarta követni. Megtalálta azt a sajátos hívatást, amelyre az Isten hívta őt. Kövessük Ferencet az egyszerűségben, az Isten, ember és természet iránti szeretetben.

Kirié litánia

Urunk! Bocsásd meg, hogy mi csak megcsodáljuk, de nem követjük igaz szívvel Ferenc atyánk életét. Uram irgalmazz!

Urunk! Add, hogy kövessük Őt a szegények és koldusok szeretettében és segítésében.

Urunk! Add, hogy mi is testvérünkként és nővérünkért szeressük a teremtett világ lényeit. Uram irgalmazz!

Evangélium után

Szent Ferenc 1182-ben született, a gyönyörű szép olasz városkában, Assisiben. Édesapja gazdag posztókereskedő volt. Örökösének, vagyona megsokszorozójának álmodta fiát. Maga mellé vette az üzletbe.

Ferenc azonban inkább fényes lovagi jövőjét tervezgette. A bolt zárása után esténként szórakozott. Nótaszó, lantpengetés, tréfák töltötték ki életét. Vidám, víg életet élt, de kicsapongót sohasem

Korában városháborúk dúltak szerte Itáliában, így Assisi és Perugia közötti is. A háborúban, 1202-ben az assisiek vereséget szenvedtek. Ferenc fogságba került. A fogság ideje alatt, Ferenc tartotta a lelket a társaiban.

Amikor szabadult, súlyos beteg lett. Rádöbbent arra, hogy az emberi életben minden mulandó, többé nem élhet úgy, mint eddig. Felgyógyulva még megpróbálkozott egyszer lovagi terveinek megvalósításával, ám hamarosan Spolettóban látomása volt, az Úr jelent meg neki. S azt kérdezte tőle: „Ki a nagyobb? Az úr, vagy a szolga?” Ferenc egyszavas válasza ez volt: „Az Úr!” És jött a Ferencet mélyen megérintő, s elgondolkodtató válasz: „És Te mégis a szolgát szolgálod!” És ettől a pillanattól kezdve kezdett egyre jobban az Úrnak szolgálni. Egyre többet, és elmélyültebben imádkozni, elmélkedni. Betegeket ápolt, szegényeknek alamizsnát osztott.

Egy újabb látomásban Ferenc azt kérdezte az Úrtól: Mit akarsz, hogy tegyek? Az Úr válasza ez volt: Menj és építsd újjá házamat, hiszen látod, omladozik, roskadozik.

Ferenc szó szerint vette, s nekilátott a környékbeli roskadozó kápolnák kijavításához, a Szent Damján templom rendbe hozásához. Hogy legyen miből rendbe hozni, ennek érdekében eladott néhány vég posztót édesapja készletéből.

Máskor posztót osztott ki a rongyos, ruhátlan szegényeknek. Mindez nem tetszett édesapjának. Megharagudott rá. És visszakövetelte tőle a posztók árát. De hiába.

Ezért a püspök elé hurcolta, kérve a püspököt, hogy ő parancsoljon rá, hogy adja vissza a posztók árát. Ferenc ekkor ledobta édesapja lába elé magáról a tőle kapott díszes ruháját, mondván: Többé nem mondom Bernardone Pétert atyámnak, hanem csak a Mennyei atyát.

Mezítelen testét a püspök takarta be püspöki palástjával. Jelezve ezzel, jelképesen, hogy az Egyház oltalmába veszi ezt az önmagát egészen Istennek átadó, s életét a Gondviselésre bízó, az élet elesettjeit segítő fiatalembert.

És nem haza, hanem a magányba és az élet elesettjei közé ment. Mint Isten bolondja, dalos kedvű trubadúrja járta Umbria utcáit, s hirdette az evangéliumot, megtérésre, s Isten és emberszeretetre buzdította az embereket.

T. Mi más a mi feladatunk is, mint dalos kedvvel hangolni az embereket Isten és emberszeretetre.

Ámen.

Jézus követése

Jézus követése

A szenvedéséhez és megdicsőüléséhez vezető úton Jézus olyanokkal találkozik, akik szívesen csatlakoznának hozzá ezen az úton. De bizonyára sem azt nem tudják, hová indul Jézus, sem azt, hogy mit jelent majd számukra a követés. Mindhárom jelölt lelkes.

Az első akkor torpan meg, amikor Jézus szavaiból megérti, hogy nem kényelmes élet vár rá.

A második szívesebben teljesítené evilági kötelességeit.

A harmadik számára a családjától való elszakadás jelent nehézséget.

Ők megállnak az úton, Jézus pedig tovább megy. Vajon én meddig megyek vele?  Felérek-e a Golgotára, ahol meghal értem és minden ember üdvösségéért a kereszten? S ott leszek-e az üres sírnál, hogy feltámadásának tanúja legyek?

Szent Örzőangyalók

Szent Őrzőangyalok

Ünnepe: október 2

A Tridenti zsinat rendeletéből a Katekizmus tanítja: gondos szülő védő vezetőt biztosít az útra gyermeke mellé, a mennyei Atya is ezt teszi a veszedelmek ellen.

Szent Bernát tanítja: tiszteletet kell adnunk a jelenlétükért, odaadást a jóakaratukért, bizalmat az őrzésért.

A Római Katekizmus az angyalokról azt mondja: az angyalok szellemi teremtmények, szünet nélkül dicsőítik Istent, és szolgálják az üdvözítő tervét, körülveszik Krisztust, akit üdvözítő küldetésében szolgálnak.

Az ünnep hódolat Istennel szemben, aki szeretetből angyalát rendelt mellénk szolgálatunkra és védelmünkre.

Az ünnep ezen kívül erősíti és elmélyíti bennünk őrangyalunk iránti tiszteletünket és hálánkat.

Tiszteletük növeli bennünk önmagunk és társaink lelkének megbecsülését is, hiszen Isten is egy tiszta, szent angyal által őrizteti azt.

Fohászkodjunk most Őrangyalunkhoz Csaba atya imájával.

Őrangyalom, szívből kérlek,

Bűntől, bajtól őrizzél meg!

Életemben légy vezérem,

Halálomkor állj mellettem!

Ámen