2018. október 6., szombat

Évközi 27. vasárnap. 2018


Évközi 27. vasárnap. 2018

Bevezetés
Szabad-e a férjnek elbocsátania a feleségét? tették fel Jézusnak azok a farizeusok, akik próbára akarták őt tenni. Mi valamennyi házasságra érvényesnek tartjuk Jézus eme szavait?„Amit Isten egybekötött, ember szét ne válassza!” Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.

Kirié litánia
Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy a házastársakban nem kellően tudatos, hogy részesei Isten teremtő hatalmának. Uram irgalmazz!
Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy a hitvestársak sokszor nem tekintik egymást egyenrangúaknak. Krisztus kegyelmezz!
Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy a házastársak nem fordítanak kellő időt a gyermekeikkel való foglalkozásra. Uram irgalmazz!

Evangélium után
A házasság a világ legszebb, de egyben legnehezebb „műfaja”. Itt senki sem lehet elbizakodott, mert ha egy házasság „működik”, az kegyelmi állapot.
Lehetetlen megilletődés nélkül hallgatni a házassági szertartásban az "esküt": "Isten engem úgy segéljen, Nagyasszonyunk, a szeplőtelen Szűz Mária, Istennek minden szentjei, hogy a jelenlevő N-t szeretem, szeretetből magamhoz veszem feleségül (hozzámegyek feleségül), és hogy őt el nem hagyom holtomiglan, holtáiglan, semminemű viszontagságában. Isten engem úgy segéljen!"
Akik ezt az esküt mondják, úgy érzik ott az oltár előtt, hogy ez a szó híven kifejezi, ami lelküket akkor eltölti. S mégis, aki föleszmél, szinte megborzong, mikor az állhatatlan ember-ajakról, az idő ingatag gyermekétől hallja az örökkévalóságnak ezt a beszédjét, melyet voltaképpen mégis az Egyház diktál, és a házasulók csak utána mondanak. Az ifjú házasok az első idők mámora után úgy hallják tulajdon szavukat "holtomiglan, holtáiglan", mint távoli zárcsikordulást: becsukódott egy ajtó és vele az egyéni szabadság és új életalakító lehetőség; holtomiglan, holtáiglan...
Ezt a vegyes, szorongó hangulatot használja föl a magát toleránsnak hirdető, de kegyetlenül intoleráns, embertelen ideológia a válás melletti érvelésében, és követeli az egyneműek szexuális együttélését, házasságként való elismerését.
Hosszúra nyúló életemben nem gondoltam volna, hogy megérem mindezt, azt, amikor semmibe fogják venni az emberek a Biblia eme szavait: „Az Úristen férfinak és nőnek teremtette az embert, és azt a parancsot adtak nekik, hogy szaporodjatok és sokasodjatok!” És ezt a tiltó parancsot: „Amit Isten egybekötött, ember szét ne válassza.”
És az ember figyelembe sem vette, illetve veszi az Úr szavait.
Hazánkban a polgári házasságot 1894-ben iktatták törvénybe, s engedték meg a válást. Száz évvel ezelőtt a válások száma körülbelül 2-3%-os volt. Napjainkban a válások száma meg húszszorozódott, azaz mintegy 54%-a házasságoknak válással végződik. Évente 45 ezer válást mondanak ki a válóperes bíróságok.
Politológusok szerint, 2050-re jó esetben nyolcmilliós lesz a magyar népesség, ahol minden második ember ötven év feletti, minden harmadik nyugdíjas lesz.
És ennek nem az elváltak és újraházasodottak és nem is csak a válások az okai. Hanem az, ami a válásoknak, és a demográfiai problémáknak is az oka. Ezeket nem részletezem.
Sok újraházasodott vallásosabb életet él, mint előző házasságában. Sok esetben az újraházasodottak mintaszerűen, s vallásosan nevelik gyermekeiket. Együtt járnak a templomba. Gyermekeik szentségekhez járulnak, ők pedig nem járulhatnak. Még gyermekük elsőáldozásakor sem.
Az Egyház nem hagyja magukra őket. Sokat fáradozik értük. Ferenc pápa különösen is merész gondolataival. Kap is érte tüzet, vizet a konzervatívok részéről.
Az újraházasodottak nem bűnösök, hanem Jézus Krisztusban testvéreink.
Viszont le kell szögeznünk, azzal, hogy valamit az állami törvények megengednek, még nem lesz erkölcsös, s főleg nem jelenti azt, hogy élni is kell azzal.
Aki Jézus követője akar lenni, annak nem a megengedő állami törvényeket kell, hogy kövesse, még kevésbé a társadalmi szokásokat, mint a divatos. élettársi viszonyt, hanem az isteni törvényt, mely tiltja a válást, tiltja az élettársi kapcsolatot, tiltja a magzati élet kioltását, tiltja az egyneműek együttélését.
Napjainkra a család intézménye súlyos beteg lett. Gyógykezelésével nekünk is foglalkoznunk kell. Nem fölösleges, ha megvizsgáljuk saját házasságunk és családunk állapotát is.
Annak ellenére, hogy a család, a házasság a világ legszebb, de egyben legnehezebb „műfaja”, a harmonikusan működő házasságokban is vannak időközönkét problémák.
Gyakran hangoztatott probléma, hogy a jegyesi állapothoz viszonyítva a házastársam megváltozott. De kérdezem: nem a fordítottja történt-e? Nem Te változtál e meg? És ha megváltozott, miért csodálkozol? Élővel kötöttél házasságot, nem pedig márványszoborral. Tempora mutantur, et nos mutamur in illis. Az idők változnak és benne mi is változunk.
A házastársak jól tudják, hogy a problémák megoldása nem a válás, hanem problémák megbeszélése.
Az is igaz, hogy a szerelem nem egy pillanatra szóló adottság, hanem örökre szóló választás. És, hogy őt el nem hagyom, holtomiglan, holtáiglan, semmiféle bajában. – Mondották egykor.
Sőt, a bajban közösen imádkoznak egymásért ehhez hasonló szavakkal.

Uram, segíts nekünk,
mindig emlékezzünk arra a napra,
amikor megismerkedtünk,
és megszerettük egymást!
Segíts mindig meglátni
a jót a társamban
és segíts, hogy közösen tudjuk
megoldani gondjainkat.
Segíts kimondani
egymás iránti érzéseinket,
és tudjunk bocsánatot
kérni egymástól.
Uram kezedbe adjuk házasságunkat!
Ámen