Az élő kenyér és az örök élet

Az élő kenyér és az örök élet. Csütörtök

A kenyérszaporítás utáni mennyei kenyérről szóló jézusi beszédnek ahhoz a részéhez érkeztünk a mai evangéliumban, amelyben az Isten által adott élő kenyér és az örök élet kapcsolatáról van szó.

Jézus szavai szerint a mennyei kenyérrel való táplálkozás szükséges az örök élethez, azaz csak az juthat el az örök üdvösségre, aki él ezzel a kenyérrel, az üdvösség táplálékaként veszi magához és hisz abban, hogy Jézus valóságosan jelen van e kenyérben. Ebből az következik, hogy az Oltáriszentség az isteni gondoskodás csodálatos ajándéka számunkra, amely olyan ételt biztosít nekünk, amely nem csupán testi eledel, hanem lelkük tápláléka is.

Aki visszautasítja e mennyei kenyeret, azaz az Oltáriszentséget, az tulajdonképpen az örök életet és üdvösséget is visszautasítja. Az Eucharisztia, az élő kenyér nélkül nem élhetünk a földön és az örök élet sem lehet a miénk.

HIS

AzÉlet kenyere

Az élet kenyere

Az élet kenyeréről szóló beszéd mai részében Jézus arról tanít, hogy ő az élet kenyere. Ezt mondja: „Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem éhezik többé; és aki bennem hisz, nem szomjazik soha” (Jn 6,35).

Az örök élethez nem elegendő megismerni őt, hanem szükséges az is, hogy vele éljünk, belőle táplálkozzunk. Az üdvösség azoknak lesz osztályrésze, aki hiszi, hogy Jézus Krisztus valóban az Isten fia és a mennyei Atya küldötte.

Az üdvösség azé, aki hittel vallja, hogy az Oltáriszentségben valóságosan jelen van az Úr Jézus, és rendszeresen él azzal a csodálatos lehetőséggel, hogy az Úr Testével táplálja lelkét. Valahányszor magamhoz veszem az ő Testét a szentáldozásban, kifejezem a vele való egységemet, ugyanakkor jelenvaló válik az Egyházzal való egységem is, valamint hogy vállalom a közösséget mindazokkal, akik Krisztus Testével táplálkoznak.

Ezt követően Jézus a benne hívőkről és a hitetlenekről beszél. Jézus megismerése ugyan minden ember számára megadatik, de a hit nem. Az örök életre csak az juthat el, aki hisz Jézusban, s aki az ő Testével táplálkozik. És szeretetének jeleként magához veszi e kenyeret.

HIS

Boldog Gizella 2019

BOLDOG GIZELLA

Bajorországban, Regensburgban született a 980-as évek elején, Veszekedő (Civódó) Henrik bajor herceg-fejedelem lányaként. Kiváló nevelésben részesült, a család lelki vezetője Szent Wolfgang (Farkas) püspök volt. Testvérei közül II. Henrik tette naggyá az uralkodóházat, Brúnó regensburgi püspök volt, Brigitta nővére pedig a regensburgi kolostor feje volt.

Regensburg után Gandersheimben tanult tovább. Kitűnően megtanult latinul. 996-ban a magyar Géza fejedelem megkérte fia, István herceg számára Gizella kezét. Gizellának más álmai voltak ugyan, de engedve a rábeszélésnek, végül is igent mondott. István herceget meghívták Bajorországba, itt találkozott először Gizellával. Scheyern várában a német császári család jelenlétében világra szóló mennyegzőt tartottak. Gizella ezután népes kisérettel (lovagok, papok, mesteremberek) a magyar fejedelmi udvarba, Esztergomba költözött, és 1000-ben, Géza halála után István is megkapta a magyar koronát és Gizella is királynévá lett koronázva.

Egész életét a királyi család szolgálatára szentelte. Veszprém városát, királynéi városát felfejlesztette. Sajnos nem tudjuk, hogy hány gyermeket szült, de mindegyiket kiváló nevelésben részesítette. Erre Szent Imre példája is ékes bizonyíték. Veszprémben női szerzetes kolostort alapított. Egyházi felszereléseket készítettek. A koronázási paláston, valamint a XVIII. János pápának ajándékozott miseruhán valószínűleg személyesen is dolgozott.

István halála után az utódok nem sokra becsülték az özvegy királynét, előbb Veszprémben tartották fogva, és csak III. Henrik seregei tudták 1045-ben az országból kiszabadítani. Passauban élt ezután, és állítólag 1060-ban (más forrás szerint 115 éves korában, tehát 1110-ben) halt meg. Hazai hagyomány úgy tudja, hogy Veszprémben hunyt el. Halála után nemsokára már szentként tisztelték, 1911-ben kezdődött azonban csak el a szentté avatási eljárás. Passaui sírja a magyarok zarándokhelye.

Jézusi jel

Jézusi jel

A csodálatos kenyérszaporítást követően a jelenlévők jelet kérnek Jézustól. Milyen jelre gondolnak? Könnyen kitalálhatjuk ezt abból, hogy felidézik az ószövetségi időkből, Mózes korából azt, amikor a pusztában Isten mannával táplálta a választott népet. Jézus korában elterjedt volt az a gondolat, hogy az eljövendő Messiás megismétli majd az egykori manna-csodát és kenyérrel táplálja a népet. Az embereknek rögtön ez juthatott eszébe, amikor a megszaporított kenyérből sok ezren jóllaktak, s ezért kérnek Jézustól újabb jelet, mégpedig olyan jelet, amivel egyértelműen bizonyítja, hogy személyében eljött a Messiás.

Ilyen jelet Jézus nem akar mutatni, hanem inkább azzal folytatja tanítását, hogy ő az élet kenyere az emberek számára. Olyan kijelentés ez, amely hitünk lényeges tartalmát világítja meg. Keresztény emberként hiszünk abban, hogy Jézus valóságosan jelen van az átváltoztatott kenyérben, az Oltáriszentségben. Hiszünk abban, hogy az átváltoztatás csodája a szentmisében történik. Hiszünk abban, hogy a szentáldozáskor Krisztus testét, az örök élet kenyerét vesszük magunkhoz. Hiszünk abban, hogy a szentáldozás hatása az Úrral való lelki egyesülés. Hiszünk abban, hogy eggyé válunk, közösséget alkotunk mindazokkal, akik ugyanabból a Szent Kenyérből, Krisztus testéből részesülnek. A szentmise megőriz minket a krisztusi hitben.

HIS

Mit tegyünk

Mit tegyünk

A csodálatos kenyérszaporítás után az emberek keresni kezdik Jézust. Ő persze jól látja, hogy nem az Isten országáról szóló tanítása miatt keresik, hanem a látványos csoda miatt. Ekkor a mennyei kenyérről tanítja őket, ami azt eredményezte, hogy egészen komoly kérdést intéznek hozzá: „Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgot cselekedjünk?” A kérdés azt jelzi, hogy ugyan nem nagyon értették meg az Úr szavait a mennyei kenyérről, de legalább megérezték, hogy valamit tenniük kell, amivel elnyerik Isten tetszését. Talán valamilyen áldozatra gondoltak, vagy önkéntes böjt vállalására, esetleg valamilyen fogadalmi imára, ami kifejezi vallásosságukban való megújulásukat.

Jézus válaszát bizonyos értelemben figyelmeztetésnek vehetjük: nem a vallásosság külső cselekedetei a fontosak, hanem az emberi szív szándéka, amely a hitben fejeződik ki. Ezt mondja Jézus: „Istennek az tetszik, ha hisztek abban, akit küldött.”

Jézus a mennyei Atya küldötte, akinek megtestesülésével, világra jövetelével az üdvtörténet új korszaka kezdődött el. Ő ajándékozza nekünk az üdvösséget, ezért kell benne hinnünk, hozzá csatlakoznunk, hozzá hasonlóvá válnunk. Érdemes Jézus megváltó kereszthalálának fényében felülvizsgálnom múltamat. Érdemes az ő feltámadásának fényében élni jelen életemet. És érdemes az örök élet reményében terveznem jövőmet.

Húsvét 3. vasárnapja. 2019

Húsvét 3. vasárnapja. 2019.

Bevezetés

A mai evangélium szerint, az apostolok úgy találkoznak a föltámadt Krisztussal a Tibériás-tó partján, hogy először meg sem ismerik. Csak a csodálatos halfogás után ismerik fel. A csoda hatására az apostolok számára nyilvánvaló lesz: Jézus nélkül ezen túl semmit sem tudnak eredményesen tenni, még halászni sem. És mi? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket! Mi sem tudunk Jézus nélkül semmit sem tenni.

Kirié litánia

Urunk! Aki Péter apostoltól nem a hitét kéred, hanem szeretetét, úgy tőlünk is. Legyünk mi is Krisztusszeretők. Uram irgalmazz!

Urunk! Aki Péter apostolra bíztad, mint jó Pásztorra nyájadat. Legyünk mi is jópásztora azoknak, akiket ránk bíztál. Krisztus kegyelmezz!

Urunk! Add, hogy akik Benned hiszünk, mind egy nyáj legyünk! Uram irgalmazz!

Evangélium után

Aki figyelmes lélekkel hallgatta a szentmise kezdő könyörgését és az evangéliumot, az észrevehette, hogy a kettő között némi ellentét van. A könyörgésben ugyanis így imádkoztunk, "Istenünk, te úgy akartad, hogy néped szüntelen vigadozzék." Az evangéliumban pedig azt hallhattuk, hogy a lehangolódott apostolok egyáltalán nem vigadoznak, hanem inkább szomorkodnak.

Három szereplőre érdemes odafigyelnünk a mai evangéliumban: Jézusra, aki irányítja az eseményeket, Jánosra, aki „szeretett tanítványként” van megnevezve, s aki elsőként ismeri fel ez alkalommal az Urat, valamint Péterre, akinek elsőségét az apostolok között ez a jelenet is hangsúlyozza.

Elsőként Jézus személyére figyeljünk, aki feltámadása után több alkalommal megjelent az apostoloknak, a tanítványoknak, illetve az asszonyoknak. De mintha ők még a többszöri jelenések és találkozások során sem értették volna meg, hogy új feladatot, küldetést kapnak. Péter halászni indul, mintha a Jézus-esemény lezárult volna, s ott kellene folytatnia életét, ahol három évvel korábban abbahagyta, mielőtt Jézus meghívta. Visszatér eredeti mesterségéhez a halászathoz, és apostoltársai követik őt ebben. Bizonyos értelemben érthető csalódottságuk és gondolkozásuk, s most azt keresik, hogy mivel folytassák életüket. Jézus pontosan erre a kérdésre ad választ nekik e jelenése alkalmával.

A feltámadt Jézus megjelenik és csodát tesz, az eredménytelen halászat után mégis rengeteg halat fognak annak köszönhetően, hogy engedelmeskednek Jézusnak. Közbeavatkozásával Jézus egyértelművé teszi számukra, hogy emberi munkájukat és erőfeszítésüket ő tudja eredményessé tenni.

A jelenet során és ezt követően a Péterrel való párbeszédben is Jézus úgy áll előttünk, mint aki irányítja Egyházát és küldötteit, az apostolokat. A feltámadt Krisztus jelenléte minden korban megtapasztalható az Egyház életében, napjainkban is.

Másodszor János személyét emeljük ki. Evangélistaként ő írja le az eseményt. Művében nem szokta név szerint megnevezni önmagát, inkább „szeretett tanítványként” említi saját személyét, ő az, „akit Jézus szeretett.” János azért fontos szereplője az esetnek, mert elsőként ő ismeri fel, hogy Jézus az. Felfigyel a hallal teli hálóra. Rögtön észreveszi, hogy nem várt dolog történt. Azonnal csodaként értékeli az esetet, és jelet lát a történtekben.

Ez a jel nyitja meg szemét, hogy felismerje az Urat. Felismeréséről nem hallgat, hanem megosztja azt társaival, mindenekelőtt Péterrel, hogy az ő szemük is megnyíljon a feltámadt Úr felismerésére.

János abban példa számunkra, hogy vegyük észre a jeleket, a Jézus jelenlétéről tanúskodó jeleket! Az evangélium terjedése, annak elfogadása az emberek részéről, a hit buzgó kifejezése és még számtalan jel arról tanúskodik, hogy Jézus nem hagyja el övéit, nem hagyja el az Egyházat, hanem szüntelenül velünk van. Segítsünk másokat is abban, hogy eljussanak e felismerésre!

Harmadszor pedig Péter apostol áll előttünk, aki Jézus háromszori kérdésére háromszor vallja meg szeretetét az Úr iránt. János evangélista kihasználja, hogy a görög nyelvben (eredetileg ezen a nyelven írta művét) több szó van a szeretetre, amelyek annak mértékét is kifejezik. Nyelvészeti dolgokba nem érdemes belemennünk, de azt érdemes megjegyeznünk, hogy Jézus több szeretetet kíván Pétertől, mint a többiektől. Mert akire többet bíznak, attól többet is kérnek. Akire nagyobb feladat vár, annak jobban ki kell mutatnia Jézus iránti hűségét. Aki a vezető szerepet kapja, annak jobban meg kell vallania szeretetét.

Péter vallomása ösztönözzön bennünket arra, hogy megerősítsük és bátran megvalljuk szeretetünket az Úr iránt! Péter háromszor tagadta meg Jézust, pedig előre figyelmeztetést kapott. Most lehetőséget kap arra, hogy hibáját jóvátegye. Mi is új lehetőséget kapunk Jézustól, hogy bűneinket jóvátegyük, hibáinkat kijavítsuk, és új úton induljunk el.

A feltámadt Krisztussal való találkozás segítsen bennünket is feladatunk, hivatásunk felismerésében és teljesítésében!

Ámen

Egyetemes könyörgések

Pap: Forduljunk, testvéreim, Urunkhoz, Istenünkhez, és kérjük, hallgassa meg könyörgésünket!

1.      Áldd meg Urunk SzentPéter apostol utódját, Ferenc pápánkat, hogy a jó pásztor szeretetével legeltesse Krisztus nyáját.

Hallgass meg Urunk!

Kérünk téged, hallgass meg minket!

2.      Add Urunk, hogy a Krisztusban hívők mindnyájan elismerjék Szent Péter utódjának legfőbb pásztori küldetését!

Hallgass meg Urunk!

Kérünk Téged hallgass meg minket

3.      Áldd meg, Urunk, az édesanyákat, akik úgy fogadtak minket, mint ajándékodat!

Hallgass meg Urunk

Kérünk téged, hallgass meg minket!

4.      Őrizd meg szívünkben, Urunk, az édesanyánk iránti tiszteletet és szeretetet!

Hallgass meg Urunk!

Kérünk téged, hallgass meg minket!

5.      Add, Urunk, hogy a földi életből már eltávozott édesanyák gondoskodó szeretetét mindig közöttünk érezzük

Hallgass meg Urunk!

Kérünk téged, hallgass meg minket!

Pap: Úr Jézus, te a názáreti ház falai között a gyermeki szeretet példaképe voltál. Add kegyelmedet, hogy mindnyájan példádat kövessük: édesanyánkat mindennél többre becsüljük, szívből szeressük. Aki élsz és szeretsz mind-örökkön örökké.

Ámen.

Fülöp és Jakab

Fülöp és Jakab

A két apostol, Jézus feltámadásának tanúja, akik szavaikkal és életükkel tanúsították Jézus feltámadását, az Atya szeretetét. Példájuk minket is arra indít, hogy tanúságot tegyünk Húsvét öröméről.

Fülöp Betszaidában született. Eredetileg Keresztelő Szent János tanítványa volt. Az elsők között hívta meg őt Jézus apostollá. Az apostolok felsorolásában mindig az ötödik helyen említi őt a Szentírás. Vértanúhalált szenvedett: Hieropoliszban keresztre feszítették.

Jakab az Úr unokatestvére, Alfeus fia. Ő az egyik szentírási úgynevezett "katolikus levél" szerzője. Jeruzsálem első püspöke, aki az apostoli zsinaton a pogányságból megtért keresztények érdekeit képviselte. Kemény életet élt, és sok zsidót térített a hitre. 62-ben szenvedett vértanúságot.

Szent Fülöp és Szent Jakab

Szent Fülöp és Szent Jakab

Szent Fülöp és Szent Jakab apostolok ünnepének evangéliuma az utolsó vacsora termébe hív minket. Jézus arról beszél, hogy egyedül általa ismerhetjük meg az Atyát és általa juthatunk el hozzá. Az apostolok szinte teljesen szótlanul hallgatják Mesterük búcsúbeszédét, de ezt hallva Fülöp a következőt kéri: „Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és ez elég nekünk.” A kérés úgy hangzik, mintha nem is hallotta volna meg az Úr korábbi szavait, ezért Jézus újra elmondja, hogy aki őt látja, az tulajdonképpen az Atyát látja. Aztán hozzáteszi: „én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem.” Az Atya és Fiú szeretetközösségére és cselekvési egységére utalnak ezek a szavak, amelyeket igaz kinyilatkoztatásnak kell tartanunk.

A kijelentésben visszacsengenek azok a szavak, amelyeket János evangélista írásának kezdetén olvashatunk: „Istent soha nem látta senki, az Egyszülött Fiú, aki az Atya kebelén van, ő nyilatkoztatta ki” (Jn 1,18). Ezen a helyen, tehát az Ige-himnuszban János evangélista hitvallását olvassuk, amely egyúttal az Egyház hite is. Az utolsó vacsorán viszont már Jézus mondja ki ugyanezt önmagáról.

Mi a tartalma ennek a kijelentésnek? Jézus személyében jelen van az Atya. Jézus cselekedeteiben az Atya irgalmassága mutatkozik meg. Jézus tanításában az Atya szól hozzánk. Jézus arcára tekintve az Atya arcát láthatjuk.

HIS

Szent Atanáz

Írásai arról tanúskodnak, hogy jól ismerte Platón, Arisztotelész, Homérosz írásait és az újplatonizmus tanítását. Szülővárosában folytatott teológiai tanulmányokat. Fiatalkorában találkozott a sivatagi szerzetesekkel és Remete Szent Antallal. Tőlük tanult önfegyelmet és önmérsékletet. Élete folyamán többször talált menedéket a sivatagi szerzeteseknél. Aszketikus élete később kivívta ellenségei tiszteletét is.

Fiatalon lett Alexandrosz alexandriai pátriárka titkára. Diakónusként kísérte Alexandroszt az első nikaiai zsinatra, ahol győzött az ortodox krisztológia, amely szerint a Fiú egylényegű az Atyával. Ez volt az első ökumenikus jellegű zsinat. I. Constantinus római császár hívta össze, hogy általa biztosítsa az Egyház egységét. A zsinati atyák különféle kérdésekkel foglalkoztak, főleg azokkal a problémákkal, amelyek alexandriai Arius prédikálása alatt keletkeztek.

A görög homoousios kifejezést fogadta el a Zsinat. Zsinati beszámolója megmaradt. 328-ban Alexandria püspökévé választották Atanázt.

Nikomédiai Euszebiosz és társai követelésére Atanáznak le kellett mondania püspöki hivataláról.

362. február 8-án Flavius Iulianus rendelettel visszahívta Atanázt, aki 362. február 21-én-én tért vissza püspökként Alexandriába. Az arianisták meg-megújuló támadásai miatt legalább ötször kényszerült Atanáz száműzetésbe.

373. május 2-án halt meg Alexandriában. A római naptárba 1550-ben vették fel ünnepét. Még életében elnyerte „az Egyház oszlopa” és „az ortodoxia atyja” kitüntető elnevezéseket.

A munkás Szent József

A munkás Szent József

Mária jegyesének, Jézus nevelőapjának liturgikus emléknapját XII. Piusz pápa vezette be 1955-ben. Egyre inkább látszott az ipari forradalom óta növekvő arányban megjelenő munkásosztály erősödése. A második világégés után pedig az iparosítás nagy ereje hatalmas lakótelepeket hozott létre, melyben a ruráris környezetből kiszakadt, egykor vallási neveltetésben részesült fiatal, életerős osztály kereste az új helyét a városok peremén.

A kommunista hatalomátvétel után a párt legnagyobb bázisa a munkások közül került ki. A gyökereit elvesztett milliók könnyű célpontjává váltak az új, Isten nélküli ideológiának. A szerzetesrendek feloszlatása és a szervezetek felszámolása után nem volt olyan felkészült papi közösség, aki foglalkozhatott volna a kommunizmust építő milliókkal.

Ennek átkos terheit máig magunkon hordozzuk. Nagyvárosaink lakótelepei továbbra is vallásilag a leginkább tartózkodóbb területeink közé tartoznak.

József foglalkozását tekintve ács volt – egyszerű kétkezi munkás. Ezért tekintünk rá úgy, mint a munkások védőszentjére.

A Szentírásban nem sok minden szerepel a szentről, csendben, hallgatagon élte le életét igazi nagy szerelme Mária és a Megváltó mellett. Hűségéért a legnagyobb jutalmat kapta, a boldog halált, élete két legfontosabb személye karjai között.

A mai napon ünnepeljük azokat a milliókat, akik csendben, a háttérben meghúzódva, a munka fáradtságait hordozva élik mindennapjukat. Dolgoznak családjaikért, a jobb jövőbe vetett hitükért. A sok szent józsefes lelkületű édesapáért kell köszönetet mondani az ünnepen – lépjük oda hozzájuk és öleljük át őket, mert sokat jelentenek számunkra, még ha ritkán is mondjuk el nekik…

A munkás Szent József

Nikodémus

Nikodémusz

Nikodémusz emberi módon gondolkozik. Tud Jézus csodáiról, de ezek alapján arra a következtetésre jut, hogy Jézus egy isteni képességekkel rendelkező tanító. Hogyan rendelkezhet egy ember ilyen hatalommal? – kérdezi, s mivel utána akar járni a dolgoknak, felkeresi Jézust.

Beszélgetésük érdekessége, hogy először két különböző dologról beszélnek. Nikodémusz embertől, anyától való testi újjászületésre gondol, Jézus viszont a Lélektől, a Szentlélektől való lelki újjászületésről beszél. Jézus mindjárt látja beszélgetőpartnere emberi gondolkodásmódját, ezért abba az irányba tereli a beszélgetést, hogy Nikodémusz felismerje, hogy ő nem csak ember, hanem Isten is. Ezt azért tudja megtenni, mert észreveszi Nikodémusz nyitottságát és keresését. Ha nyitott szívvel keresem az igazságot, megtalálom az Urat, aki maga az igazság.

A beszélgetés második részében tanítás hangzik el arról, hogy az Emberfia hozza el az embereknek az örök életet és a benne való hit által lehet eljutni az üdvösségre. Jézus egy példát említ, azt az esetet, amikor az ószövetségi választott nép tagjai úgy menekülhettek meg a mérges kígyóktól, hogy feltekintettek a Mózes által fára feltett rézkígyóra. E jelenet Jézus keresztre feszítésének ószövetségi előképe. Mindazok, akik feltekintenek Krisztus keresztjére, illetve a megfeszített Emberfiára, megszabadulnak az örök haláltól és elnyerik az örök életet.

HIS

Sziénai Szent Katalin

Sziénai Szent Katalin egyháztanító

Örvendetes, hogy korunk mennyire érzékeny a nők jogai iránt. Az egyenjogúságért indított erőfeszítések könnyen hajótörést szenvedhetnek, ha elfeledkezünk a test-lélek egységéről, mely sajátos ajándékokat tartogat a nők és a férfiak számára.

Ebben az összefüggésben szinte prófétai tett volt, amikor a 2000. jubileumi év előestéjén II. János Pál pápa három női és három férfi védőszentet adott Európának. Közülük az egyik Sienai Szent Katalin, akiről a mai szentmise első könyörgése azt mondja, hogy fellobbant lelkében az istenszeretet tüze. Közbenjárása segítse arányvesztett korunkat, hogy nők és férfiak, életünk alapvető hivatásának tekintsük az istenszeretetet, és abból tápláljuk családunk, embertársaink iránti viszonyunkat.

Húsvét 2. vasárnapja. 2019

Húsvét 2. vasárnapja. 2019

6

Bevezetés

A mai evangéliumban a hitetlennek mondott, de nagyon is hívő Tamás apostollal kapcsolatos evangéliumot halljuk. Ekkor mondja Jézus, hogy boldogok azok, akik nem láttak, s mégis hisznek bennem. Mi, akik bár nem látjuk őt, és mégis hiszünk benne, örülünk e, boldogok vagyunk e azért, hogy hiszünk? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.

Kirié litánia

Jézus Krisztus, aki megjelenésedkor „Békesség nektek”- kel köszöntötted apostolaidat! Uram irgalmazz!

Jézus Krisztus, aki megjelenésed-kor, örömmel töltötted el apostolaid lelkét! Krisztus kegyelmezz!

Jézus Krisztus, aki boldognak mondtad azokat, akik Téged nem láttak, és mégis hisznek! Uram irgalmazz!

Evangélium után

Életünknek szomorú kísérője a félelem. Félünk a betegségtől, félünk szeretteink elvesztésétől, félünk a haláltól. Félünk az elszegényedéstől. Félünk egymástól, félünk magától az embertől, az emberek egy jól meghatározott csoportjától. Félünk a keresztény és nemzetellenes erők egyeduralmától. Félünk a nemzethaláltól.

A mai evangéliumi szakasz elbeszéléséből tudjuk, hogy maguk az apostolok is féltek a Jézus Krisztust keresztre feszítőktől. Bezártak az ajtót és ablakot, hátha ők következnek, és Mesterük sorsára jutnak.

Igaz, hogy az asszonyok különös híreket hoztak kora hajnalban, mivel üresen találták Jézus sírját.

Ám a csalódás halálos csapást mért hitükre és ebből nehéz volt föltámadni. Talán azon gondolkodtak, hogyan hagyhatnák el Jeruzsálemet. Jobb lenne titokban eltűnni a szent városból.

Tagadhatatlan, hogy a félelem hatalmas fegyver a gonoszság kezében. Sokszor és sokakban kioltja a hitet, meghervasztja Jézus iránti szeretetünket. A diktatúra idején mennyien elpártoltak az egyháztól, tagadták meg hitüket, mert féltek. És mennyien óvatosak még ma is. Még csak ritkábban templomba járók, mert félnek az az életben tartott egyházellenesség retorziójától.

S nem kell-e joggal félnünk? Ha ki akarnak irtani minden keresztényt? Ha az emberiség legszentebb ügyét, embert embernek megtartó, örök erkölcsi törvényeket védelmező és hirdető egyházat, Európa lenyúlási szándékával vádolják, illetve ezzel a rágalommal riogatják népünket.

Sajnos a félelemből hatalmas tartalékokkal rendelkezünk.

De Jézus nem azért fizetett olyan nagy-váltságdíjat érettünk, hogy félelem erői győzedelmeskedjenek. Ezért kellő időben közbelép, és megadásra kényszeríti a félelem erőit. Megjelenik apostolai között, és köszöntésével lecsendesíti a félelem miatt háborgó lelküket. Békesség nektek! Ez a köszöntés nem üres szólam, hanem a diadalmasan föltámadt Jézus húsvéti ajándéka.

Az apostolok egy darabig még hitetlenkednek, nem tartoznak a hiszékeny emberek közé.

Ekkor Jézus előáll a döntő bizonyítékkal. - A katonák szívesen büszkélkednek azokkal a kitüntetésekkel, amelyeket bátor magatartásukért kapták. - Most Jézus is ezt teszi. Megmutatja apostola1nak szeretetből vállalt harcának győzelmi jelvényeit: Öt szent sebét, kezén, lábán és oldalán. Ennek láttán az apostolok megörültek és minden félelmük elillant. Örülnek, mert látják az Urat.

Öröm látni a virágruhába öltözködő természetet, a csillagos égbolt ragyogását. Öröm látni a szerető emberarcokat, a jóság ránkhulló fényeit. De mindennél nagyobb öröm Jézusnak hívő látomása. Látni a történelem Veronika-kendőjén felragyogó arcát, látni meg-megújuló szeretetsebeinek ragyogását.

Miután Jézus föltámasztotta apostolai hitét, eltávozik körükből. Sajnos az egyik apostol, Tamás nem részesült a boldogító találkozásban és a hit föltámadásában. Hogy mi volt az oka távollétének, erről nem tájékoztat az evangélista. Talán végleg ki akart szakadni az apostolok együtteséből? Ki tudja?

Mikor mégis visszatért, hiába próbálták meggyőzni Jézus föltámadásáról. Emberi erővel nem lehetett halott hitét életre kelteni. Tanulság ez mindannyiunk számára, akik sokszor szomorkodunk szeretteink, barátaink hitetlensége miatt.

Az emberi szó, az emberi okoskodás nem elegendő a hit ébresztéséhez. Csak utat készíthetünk, de hitet nem adhatunk. Így történt ez Tamás apostol esetében is.

Annyit azonban elértek társai, hogy várakozásra késztették. Amikor Jézus ismét megjelenik közöttük, egyenesen Tamáshoz lép és mosolyogva biztatja: tedd ide újadat, tapintsd meg oldalamat és ne légy hitetlen, hanem hívő! És Tamás leteszi az ellenkezés fegyverét, boldogan megadja magát és újra hívő lett.

Jézus boldognak nevezte Tamást és mindazokat, akik nyomába lépnek. Ennek a boldogságnak, a hit adta boldogságnak mindenki birtokosa lehet. Mert igaz ugyan, hogy Isten ajándéka, de mindenki megkapja, aki állhatatosan kéri. Örüljünk, ha boldog birtokosai vagyunk, de ne felejtsük, hogy a hit útján nem szabad megállnunk. Nem lehet a tegnap hitével keresztény életet élni. Ezért kérjük mi is az apostolokhoz hasonlóan az Úr Jézustól: Urunk! Növeld bennünk a hitet! Tedd olyan erőssé, hogy ne ejthessen sebet rajta az újraéledő, újjáélesztett félelem! Ne engedd, hogy valaha is elszakadjunk Tőled!

Ámen

Kiknek jelet meg Jézus

Kiknek jelent meg Jézus.

Szent Márk evangélista gondosan felsorolja, hogy kiknek jelent meg először a feltámadt Krisztus és hogyan kezd el terjedni a feltámadás híre. Az Úr találkozik Mária Magdolnával, aki ezt hírül viszi a tanítványoknak. Aztán megérkeznek az emmauszi tanítványok, akik a kenyértörés cselekedetében ismerték fel az Urat és ők is beszámolnak a történtekről. Mindkét tanúságtételt hitetlenül fogadják a tanítványok, nem hisznek sem Mária Magdolnának, sem az Emmauszból visszatérteknek. Lám, mások tanúskodása még kevés az apostolok számára. Mondhatnak nekik bármit, ők nem tudják elhinni, hogy a keresztre feszített Jézus valóban él.

Ekkor nekik is megjelenik Jézus, megmutatja, hogy igaz a feltámadásáról szóló hír, igaz mindaz, amit a vele találkozók állítanak. Aztán mindjárt számon is kéri tőlük hitetlenségüket, mert „nem hittek azoknak, akik látták őt feltámadása után.”

A feltámadt Jézus igazolja apostolainak, hogy valóban él. Meggyőzi őket arról, hogy nem szellemet látnak és nem képzelődnek, hanem valóban az Úr áll előttük, ő szól hozzájuk, őt látják élőként, megdicsőült testben. Ő már nem a földi világhoz tartozik, hanem a magasabb rendű világhoz, a mennyországhoz, ahová hamarosan, negyven nappal feltámadása után visszatér. De művét folytatni kell ebben a világban, ezért erre ad küldetést apostolainak.

Kész vagyok-e folytatni én is az Úr művét, hirdetni Isten országának örömhírét?

HIS

Péter és társai

Péter és társai

Az elmúlt napok evangéliumi szakaszai azt bizonyították, hogy mindenki lépésről lépésre halad a hit útján. Nincs itt nagy rohanás vagy sietség, mindenki végigjárja a maga útját annak felismeréséig, hogy mi lesz a küldetése mostantól.

A mai evangéliumi jelenet is ebbe a vonalba tartozik. Péter és társai halászni indulnak. Nem volna ebben semmi különös, hiszen halászok voltak, ez volt a mesterségük. De mégis különös ez a viselkedés, hiszen három évvel korábban Jézus azt kérte tőlük, hogy hagyják abba a halászatot és legyenek a tanítványai. Ők akkor szó nélkül engedelmeskedtek neki, azonnal elhagytak mindent. Az elmúlt három évben legfeljebb azért ültek hajóba, hogy átkeljenek a Genezáreti-tengeren, de halászhálót biztosan nem vettek a kezükbe. Most azt gondolják, hogy Krisztus meghalt, tehát az ő feladatuk is véget ért. Mesterük meghalt, ők tehát már nem tanítványok, nincs más választásuk, mint hogy visszatérjenek ahhoz a munkához, mivel meghívásuk előtt keresték kenyerüket.

Jézus megjelenése és a csodálatos halfogás ráébreszti őket új hivatásukra, új küldetésükre. Először nem ismerik fel, hogy Jézus az, de a csoda felnyitja szemüket, felébreszti bennük a hitet. Nem a halászat az ő feladatuk, hanem az, hogy tanúságot tegyenek Krisztus haláláról és feltámadásáról.

A Feltámadottal való találkozás

A Feltámadottal való találkozás.

Az emmauszi tanítványok Jeruzsálemben visszaigazolást kaptak Jézus feltámadásáról. Jézus hirtelen jelent meg köztük, még mindig a korábbi találkozás hatása alatt állva azt hitték, hogy szellemmel van dolguk. Jézus emberi testben jelent meg köztük, és megengedte a tanítványoknak, hogy megtapintsák. A táplálkozás egy másik fontos bizonyítéka annak, hogy emberi testben jelent meg. A szellemeknek nincs szükségük táplálékra, és nem szoktak étkezni.

Egy másik fontos mozzanata a Feltámadottal való találkozásuknak, hogy megnyitotta az értelmüket. A feltámadás tényének elfogadására, erre is szükségük volt. Maguktól képtelenek lettek volna annak a felismerésére.

Jézus gyakran a mi életünkben is eloszlatja a kétely felhőit. Mi az élet nehézségei és a saját félelmeink között téblábolunk. A hit kockázatot jelent, mert fel kell hagyjunk korábbi jól bevett szokásainkkal, változtatnunk kell korábbi életmódunkkal. Ez csak akkor sikerülhet, amikor életünket új alapokra tudjuk helyezni. Ebben nagy segítséget jelenthet egy elkötelezett közösség, amely krisztusi módon éli meg hétköznapjait.

Életüket nem a véletlenek sorozata irányítja, hanem a gondviselésbe vetett bizalom. Isten nem hagyja el híveit semmilyen nehézségben. Segítséget és támaszt Tőle várnak. És a közösségben látható, tapintható módon élik meg a krisztusi szeretetet. Komolyan veszik a hitükről való tanúságtételt, nem alkalmazkodnak a világi gondolkodásmódhoz. Rendszeres imaéletük van, a szentségeket fontosnak tartják megszentelődésük útján. Nem ellenkeznek az egyház tanítóhivatalával, hanem mindent előzetes egyeztetéssel tesznek. Nem akadályozzák a helyi egyházközség életének harmóniáját, hanem arra igyekszenek, hogy mindenben segítségére legyenek a helyi közösség igényeinek megfelelően.

R.I.Zs.

Emmauszi tanítványok

A feltámadt Krisztus húsvéti megjelenései közül az egyik legrészletesebben leírt eset az emmauszi tanítványokkal való találkozás, amelyet a mai evangéliumban olvastunk.

Jézus kereszthalálát követően reményvesztetten és csalódottan indulnak Jeruzsálemből a közeli faluba, Emmauszba, ahol laktak. Csalódottságuk okát ők maguk mondják el a hozzájuk csatlakozó személynek: az események nem úgy alakultak a Mesterrel, ahogyan ők elképzelték.

Az illetőt idegennek nézik, nem is sejtik, hogy Jézus csatlakozott hozzájuk. Útközben ugyan lángoló szívvel hallgatják az idegen szavait, amely a szenvedő messiásról szóló jövendölések magyarázata, de nem ismerik fel, hogy az Úr tanítja őket.

A kenyértörés sajátos cselekedete fordulópontot hoz a történetbe. Ekkor nyílik meg szemük és ismerik fel Jézust, aki azonban eltűnik előlük. A felismerést követően késlekedés nélkül indulnak vissza az apostolokhoz Jeruzsálembe, hogy elmondják nekik élményüket. A kenyértörés hitet ébresztett bennük és a feltámadt Krisztus tanúivá tette őket.

A húsvéti ünnepek elmúltával visszatérünk a mindennapi életbe, napi teendőinkhez, munkánkhoz. Ne feledkezzünk el arról, hogy a szentmisében, a kenyértöréskor felismerhetjük az Urat. Minden szentmise során Jézus megtöri a kenyeret számunkra és azt saját testeként adja nekünk. A szentmise különleges alkalom arra, hogy az ige liturgiájában lángoló szívvel hallgassuk tanítását, majd pedig az áldozat liturgiájában részesedjünk az ő áldozatában és magunkhoz vegyük őt a szentáldozásban.

Ámen

Húsvétkedd

Húsvétkedd

Jézus Krisztus feltámadása nem hihetetlen esemény, hanem éppen ellenkezőleg: hihető, azaz csak hittel felfogható esemény. És ezen az egyedülálló eseményen alapul az Egyház és benne minden keresztény ember hite immár kétezer esztendeje és a későbbi korokban élők hitének is ez az alapja. Tanulni szeretnénk azoktól, akik elsőként találkoztak a Feltámadottal. Tanulni szeretnénk azoktól, akik maguk is csak lassan haladtak a hit útján. Tanulni szeretnénk azoktól, akiknek élete újabb fordulatot vett akkor, amikor megtapasztalták, hogy a keresztre feszített Jézus valóban él, feltámadt a halálból.

Tanulni szeretnénk Mária Magdolnától is, aki az Urat keresi húsvét hajnalán. Jószándék vezeti őt, de a bánat okozta könnyei, az Úr elvesztésének fájdalma és a halál megváltoztathatatlannak hitt ténye megakadályozza őt abban, hogy felismerje Mesterét, amikor megjelenik neki. Jézus megszólítja őt, beszélgetni kezd vele, de még mindig elhomályosult a látása, mert csak a múlton mereng, és emberi módon gondolkodik. Fordulatot az a pillanat hoz számára, amikor az Úr nevén szólítja őt, ekkor ismeri fel a korábban kertésznek vélt személyben Krisztust.

Meghallom-e, amikor az Úr megszólít, nevemen szólít? Felismerem-e hangját, amikor az evangélium által szól hozzám? Felismerem-e őt embertársaimban? Hiszem-e valóságos jelenlétét az Oltáriszentségben?

HIS

Húsvéthétfő 2019

Húsvéthétfő

Bevezetés

A mai evangéliumban hallani fogjuk a Krisztus feltámadásától megrettenő főpapok első, Krisztus föltámadását tagadó pénzért megvásárolt alvó tanúkra történő hamis, hazug érvelését.

Sajnos a történelem folyamán állandó, mind a mai napig, ez az ellentmondást tartalmazó, vallás és nemzetellenes, a valóságtól elrugaszkodó hazug információkkal történő etetése az embereknek. – Mennyire vagyunk mi felkészülve ezekre és felvértezve ezek elutasítására?

Kirie litánia

Jézus Krisztus, ki meghaltál értünk a keresztfán! Uram irgalmazz!

Jézus Krisztus, ki három nap a sírban feküdtél. Krisztus kegyelmezz!

Jézus Krisztus, aki harmad napra feltámadtál a halálból. Uram irgalmaz!

Evangélium után

Húsvét kettős ünnepén, mi keresztények az Úr Jézus sírjára szegezzük tekintetünket. Annyi próbálkozás ellenére sem tudta eltakarni a feledés erdeje, eltüntetni az erőszak hulláma. Vajon miért?

Valamikor katonák őrizték a lepecsételt sírt, fegyverrel a kezükben. Igaz, hogy húsvét hajnalán gyáván elszaladtak, elhagyták őrhelyüket. Jézus sírja azonban nem maradt őrizetlenül. A katonák tisztét átvette az anyaszentegyház. A hit és szeretet fegyverzetében őrködik Jézus sírja mellett, és bátran védelmezi a feledés hatalmától. Neki köszönhetjük, hogy ma is meghallgatjuk e sírnak az üzenetét.

Mi emberek jól ismerjük a temetőket, a halottakhoz, a sírokhoz vezető utakat. Talán ez a legszomorúbb útja földi életünknek. Milyen szép a gyermekkor útja! Csupa öröm, csupa derű, csupa vidámság a kíséretük.

Szép a felnőttek útja is, jóllehet a csalódások kátyúi és a külön-féle nehézségek sorompói kényszerítenek megállásra.

Szép lehet az öregség útja is, bár egyre több kellemetlen útitárs szegődik mellénk. De Gaulle tábornok is ezzel a mondattal fejezi be emlékiratait: „Öreg ember, elcsigázták a megpróbáltatások, távol a hiú vállalkozásoktól már érzi az örök fagy közeledtét… De ahhoz sohasem fáradt, hogy a homályban is a reménység felcsillanó szikráit fürkéssze…”

Mi keresztények is megjárjuk ezeket az utakat, de a temető csendjében, a halál éjszakájában is a reménység felvillanó szikráit fürkésszük. Számunkra ezek a szikrák Jézus húsvéti sírjából villannak elénk. Szeretteink sírjához a gyász és a bánat, Jézus sírjához az öröm és reménység kísérnek. Vajon miért?

Mert Jézus sírjában nem porladó csontokat találunk, hanem egy halálon diadalmaskodó ember üzenetét.

Az emberiség sok harcot vívott és vív ellenségeivel. Orvosok, tudósok, technikusok, feltalálók, költők, művészek harcolnak az emberi élet megszépítésén és védelmezésén. Az emberiség sok győzelmet aratott, de a halál ellen nincs reménye a diadalra. Ehhez kevés az ember ereje.

Jézusban azonban az élet ura jött el hozzánk, hogy győzelmet arasson a halál fölött. Földi életében többször is bebizonyította halál fölötti hatalmát. Megjövendölte saját föltámadását is. Ezért kértek őröket ellenségei nagypénteken sírja mellé. Ám Isten Fia nem azért jött a földre, hogy legyőzzék. Húsvét hajnalán dicsőségesen kilépett sírjából és ebben a percben megrendítette a halál legyőzhetetlenségébe vetett keserű hitünket.

A kereszténység nem Betlehemben, hanem Jézus húsvéti sírjában született.

Az apostolok a feltámadás hitével és hírével indultak el a világ meghódítására. Abban az időben, mikor Jézus és követői meghirdették az evangélium üzenetét, a Földközi-tenger medencéjében, a római birodalomban igen magas fokon állt a kultúra színvonala. Virágzott a bölcselet, a tudomány, a művészet, és a pogány templomokban, különféle istenekben és vallásokban válogathattak az emberek. Mégis győzött a kereszténység és ez a feltámadt Jézus győzelme volt.

Nagyhatalom a művészet, nagyhatalom a munka és tudomány, de mindennél nagyobb az isteni szeretet, ami öröklétbe öltözteti emberségünket. Az emberek mindig erre vágyakoztak, de a vágynál többre nem jutottak. Jézus hirdette és mutatta meg, hogy Isten örök életre szánta az embert. Saját példájával győzte meg erről tanítványait és egyháza által az egész világot.

Ezért oly nagy ünnep, ezért oly örömteli ünnep a Húsvét!

De mikor igazi a mi ünnep-lésünk?

Egyszerű a válasz. Lélekben, miként a jámbor asszonyok és később az apostolok tették, úgy mi is induljunk el Jézus húsvéti sírja felé, hogy részünk lehessen abban az egyedüli, rendkívüli, egész egyéniségünket megremegtető élményben, amiben annak idején nekik részük volt. Hogy ugyanazt eredményezze ez az élmény bennünk is, mint bennük. Higgyünk rendíthetlenül a Föltámadottban! És ezt a Föltámadottban való rendíthetetlen hitünket, életünk is hirdesse

Amen.

Húsvétvasárnap 2019

Húsvétvasárnap 2019

Bevezetés

Húsvét vasárnapján Krisztus feltámadásának ünnepén, nem is tudom, hogy hányadszor már, talán 65-nél is többször, de mint mindig, úgy most is egyre nagyobb szeretettel köszöntök minden templomunkban megjelent kedves hívőt.

Különösen is a vidékről feljött szeretteiket. Azokat is, akik egy kis fontolgatás után, mégis csak eljöttek a templomba. Szokásból, ilyenkor, húsvétkor, amikor kiengesztelődött egymással az Isten és az ember. Engesztelődjünk ki mi is egymással és felszabadultan, örömmel ünnepeljük, hitünk nagy titkát.

Minden szentmisében újból és újból Urunk Jézus Krisztus halálát hirdetjük, és hittel valljuk feltámadását, húsvét szent titkát. Kérdezzük meg azért önmagunktól, valóban hittel, vagy megszokásból mondjuk e szavakat?

Kirie litánia

Jézus Krisztus, ki meghaltál értünk a keresztfán! Uram irgalmazz!

Jézus Krisztus, ki három nap a sírban feküdtél. Krisztus kegyelmezz!

Jézus Krisztus, aki harmad napra feltámadtál a halálból. Uram irgalmaz!

Evangélium után

Amint tudjuk; a főtanács azért, ítélte halálra Jézust, mert Isten Fiának mondotta magát. Egy vállasos zsidó számára elképzelhetetlen volt, hogy Isten, aki tiszta szellem, emberi testbe öltözködjék. Amikor pedig Jézus a keresztfán a halál karjaiba hanyatlott, ez az ő szemükben mindennél nagyobb bizonyíték volt istensége ellen. Olyan megdöbbentő volt Jézus tehetetlensége, hogy még az apostolok is meginogtak. Mikor a keresztről történő levétele után eltemették, vele együtt reményeiket is eltemették. Könnybe lábadt szemmel nézték a sír száját elzáró sziklát, amely, felírat nélkül is, ezt a fájdalmas szót jutatta eszükbe. Volt.

A halál győzelme, Jézus kínos hallgatása nem tartott soká. Mikor virágvasárnap bevonult Jeruzsálembe, a lelkes nép. Messiásként köszöntötte. Ennek hallatára néhány farizeus megbotránkozott, és azt követelte Jézustól, hogy tiltsa meg ezt a spontán megnyilatkozásukat. Ö azonban nem tette, hanem megjegyezte: Ha ezek hallgatnak, a kövek fognak beszélni majd.

Ez a jövendölés húsvét hajnalán beteljesedett. Elnémultak ellenségei, elnémultak tanítványai, de megszólaltak a kövek. Nemcsak azok, amelyeket megrepesztett a hajnali földrengés. A leghangosabban az a szikla kiáltott, amely elzárta Jézus sírját. A szikla elmozdult, a sír szája megnyílt és világgá kiáltotta: Él az Isten Fia! Jézus Krisztus feltámadott!

Tagadhatatlan, hogy földünk legszomorúbb építményei azok a síremlékek, amelyek az enyészet hatalmával próbálnak ideig-óráig szembeszállni. Ilyenek például az egyiptomi piramisok. Kheopsz fáraó. síremléke például 146 méter magas. 20 évig százezer rabszolga építette.

Jézus nem ilyen kőhegyekkel, nem balzsamozással aratott győzelmet a halál fölött. Üres sírjával hirdette: Föltámadtam és élek!

A szikla azonban nemcsak Jézus győzelmét kiáltotta világgá, hanem hívei reményét is föltámasztotta!

Sőt a sír szájából elhengerített kő figyelmeztetés ellenségei számára is! Jézus művét nem lehet eltemetni! Hiába a sok kudarc, ma is sokan megpróbálják visszapergetni a sziklát Jézus üres sírjára. Nem csoda, ha beteg az a világ, amelyben Isten sírja reszket.

A hívő ember kínosan érzi magát abban a világban, ahol visszhangtalan Isten húsvéti üzenete. Az ateizmus a szabadelvűség, a szabadkőművesség, a gyűlölet és a gonoszság óriási reklámhadjáratot folytat ellene.

Elkereszténytelenedő világunk legnagyobb bűne, hogy megöli az Isten-hitet, megöli az Istent. A meg nem született gyermekekben, a hitetlen, más nézetet nem tűrő liberalizmusban nevelt ifjúságban, a szétdúlt házasságokban.

Mária Magdolna szomorúan áll és sírdogál Jézus üres sírja előtt. Elvitték Uramat és nem tudom hová tették. - Ó Magdolna, ha ma eljönnél a földre, hasonló panaszra nyithatnád ajkadat! - Hány ember szívéből vitték el Jézust, oltották ki a hitet, követésének szeretetét. A modern élet minden lármája kevés ahhoz, hogy a halott hitek gyászos csendjét megtörje.

Mily kegyelem, hogy a halotti csendben nem kell a kövek szavára várnunk. Beszél helyettük a sziklára épült egyház és megszólalunk mi is. Jézus húsvéti diadala arra tanít, hogy semmi okunk a kétségbeesésre. A történelem iróniája, hogy még Jézus ellenségei is kénytelenek az evangélium ügyét szolgálni. Nagypénteken megölték testét és ezzel közreműködtek, hogy halhatatlan dicsőségbe öltözzék.

Ugyanez ismétlődik meg egyházunk életében is. Sokszor támadták egyházunkat és sokszor jogosan tették. Az emberi gyarlóságok szeplői és ráncai nem egyszer elrútították arcát. A sziklára épült házhoz az emberi okoskodás is hozzáépítette a maga vityillóit. Ám az üldözések viharában a szeplők leégnek arcáról, a kicsinyes emberi gondolatok vakolata lehull róla és megtisztulva, diadalmasan emelkedik ki abból a sírból, amit ellenségei készítettek számára.

Igaz. Ma is sokan vannak ilyenek. Míg égett a Notre Dame, sokan mondták, hogy miként a Katedrális, úgy dől össze a katolikus Egyház is Franciaországban.

De nem dőlt össze. Hanem összefogott szinte az egész világ, és minden jóakaratú ember azért imádkozik, és azért fáradozik, hogy a Katedrális, és maga Franciaország is, miként Krisztus, újra életre támadjon, s megújuljon a francia, s az európai kereszténység.

Hazánkban is mi mást várunk, mint hogy hazánk, és minden honfitársunk újraéledjen, feltámadjon.

A Föltámadott adja meg népünknek és valamennyiünknek, a sokféle értelemben vett halálból, a dicsőséges feltámadást, s az örömteli húsvétot.

Ámen.

Hiszek az egy Istenben…

Nagyszombat

Nagyszombat és húsvéti vigília

Nagyszombaton az Egyház Krisztus szenvedéséről és haláláról elmélkedik a szentsír előtt időzve. Majd az esti vigília-szertartással kezdetét veszi legfontosabb ünnepünk, a húsvét, amely a kereszténység legnagyobb örömhírét hirdeti: Jézus Krisztus feltámadt a halálból és mindenkit meghív az örök életre. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Sajtószolgálatának összeállítását olvashatják.

Nagyszombat a gyász napja, Jézus most sírban fekszik egy nagy kővel elzárva. Nagyszombaton egész nap lehetőség van imádságra a szentsír előtt. Ezen a napon készülődünk a feltámadás örömére. Ilyenkor betölti lakásainkat, családjainkat és szívünket a csend, amely segít Krisztus szeretetének-halálának titkában elmélyedni. Nagyszombat – Jézus a sírban pihen, a hívek felkeresik a templomokban felállított szentsírt.

Húsvét a kereszténység legnagyobb ünnepe. Húsvét éjszakáján az Egyház talán legszebb ünneplése jeleníti meg számunkra a szent titkokat. A liturgia szimbólumaiban megjelenik a fény és sötét, a tűz s a víz, a nap és a csillagok, hogy együtt magasztalják a feltámadott Krisztust, aki legyőzte a sötétséget, a halált. A liturgia sötétben kezdődik, abban a sötétben, amely a világra borult Krisztus halála után. Amikor úgy látszott, hogy a halál legyőzte az életet, a bűn legyőzte Krisztust. Ebben a sötétben gyullad meg a remény: Krisztus feltámadásának fénye.

A húsvéti vigília szertartása négy, jól elkülönülő lényegi részből áll: a fény liturgiájából, az igeliturgiából, a vízszentelésből és az áldozati liturgiából. A jelenlegi liturgikus rend, a 4. századra vezethető vissza.

A szertartás a sötétség beállta után kezdődik a tűzszentelés szertartásával. Egyedül a parázsló szén világít, s az arról vett tűzzel a pap meggyújtja a húsvéti gyertyát, miközben azt imádkozza, hogy Jézus Krisztus tegnap és ma, ő a Kezdet és a Vég, ő az Alfa és az Ómega, övé az idő, és övé az örökkévalóság, övé a dicsőség és a hatalom, mindörökkön örökké. A húsvéti gyertya fénye maga is Jézus Krisztust jelzi, feltámadását, mely belevilágít a templom sötétjébe, de egyúttal a világ sötétjébe is, hogy új reményt adjon.

Erről az új tűzről gyújtják meg a húsvéti gyertyát, amely a halott Jézus testét szimbolizálja, benne a tömjénszegekkel, amelyek Jézus halálos sebeit jelzik. A föltámadásnak nem volt tanúja, hiszen Jézus nem erre a világra, ennek a térnek és időnek keretei közé támadt föl, hanem az örökkévalóságba lépett át, mégis az Egyház liturgiája megjeleníti a föltámadás pillanatát, ez történik akkor, amikor a gyertya élettelen testét megeleveníti az új tűz. Szimbolikusan ez a föltámadás pillanata. A megszentelt tűzről gyújtott gyertyák sokasága Krisztus világosságának elterjedését érzékelteti, azt, hogy a bűn és halál sötétjében Krisztus feltámadásának ereje kiterjed az egész emberiségre.

A pap elindul a fénnyel a sötét templomba, s három lépésben szétosztja Krisztus világosságát a híveknek, akik a húsvéti gyertyáról meggyújtják saját gyertyáikat. Krisztus világossága tölti be a sötét templomot. Mi vagyunk a sötétben járók, akik várjuk a fényt. Ezt az örömet halljuk és látjuk: „Krisztus világossága”, erre válaszolunk: „Istennek legyen hála.” Ezután hangzik föl az Egyház leggyönyörűbb éneke, az Exultet, a húsvéti örömének. A húsvéti örömének az ünnep tartalmát fogalmazza meg, a fényt, amely a feltámadást és a megváltást jelképezi.

A húsvéti örömének elhangzása után kezdődik az igeliturgia, mely végigvezet minket az üdvösségtörténet nagy állomásain, eljutva az Újszövetségig. Ekkor felhangzik a Glória, Isten dicsőítése és „visszatérnek a harangok”, felszólítva a hívőket Krisztus győzelmének ünneplésére. A szentleckét követően az ünnepélyes alleluja Isten népének ujjongó örömét fejezi ki. Jézus feltámadásának evangéliumi felolvasása után hangzik el a szentbeszéd.

Ezt a keresztelés ünnepélyes szertartása követi. Először elhangzik a mindenszentek litániája, hiszen a keresztséggel az ember tagjává lesz az Egyháznak, amelyhez a szentek közössége hozzátartozik. Ezután a keresztvíz megszentelése és a keresztelés következik. Ha ez mégsem lenne, akkor is vizet szentel az Egyház, a hívek megújítják keresztségi fogadalmukat: ellene mondanak a Sátánnak és megvallják hitüket a Szentháromság egy Istenben, s keresztségükre emlékezve az Egyház meghinti őket az új vízzel. A fogadalom válaszait elsősorban a keresztelendők mondják és velük együtt a hívek. Nemcsak azért, mert ma mindannyian ünnepeljük keresztségünk titkát, hanem azért is, mert mindannyiunknak testvéri felelősséget kell vállalnunk a keresztelendőkért, egymásért.

A szertartás a szentmise szokott rendje szerint folytatódik. A szentáldozásban a feltámadt Üdvözítővel találkozunk. A feltámadási körmenettel a hívők ünneplése kilép a templom falai közül, és a világnak hirdeti a feltámadás örömét. Ez a szép közép-európai hagyomány kiviszi a föltámadás örömhírét a világba, megáldva a négy égtájat. Az egész világ számára elviszik az Örömhírt: Krisztus Feltámadt! Valóban feltámadt! Alleluja!

Nagypéntek 2019

Nagypéntek

Nagypéntek Jézus Krisztus halálának emléknapja, az egyház legmélyebb gyásznapja.

Ezen a napon és nagyszombaton nincsen szentmise. Arra a napra emlékezünk, amikor maga az örök Főpap mutatta be véres áldozatát a kereszt oltárán.

Az oltár üres: nincsen rajta sem kereszt, sem terítő, sem gyertya. A nap folyamán a templomokban lamentációt és keresztutat tartanak.

A kereszthalál órájában vagy kora este kerül sor az ünnepi szertartásra. A papok némán vonulnak az oltár elé, ahol leborulva imádkoznak.

A nagypénteki szertartás három fő részből áll. Igeliturgia olvasmányokkal, a János passió felolvasásával. Ezt az egyetemes könyörgések követik, amelyekben az egyház az egész emberiségért imádkozik. Ezután következik nagypéntek szertartásának csúcspontja: a hódolat a szent kereszt előtt. Ez a szertartás igen régi. Jeruzsálem keresztényei egykor az igazi kereszt előtt hódoltak és azt megcsókolták. Végül az áldoztatás szertartása következik.

EGYETEMES KÖNYÖRGÉSEK

I. AZ ANYASZENTEGYHÁZÉRT

Az Isten Egyházáért imádkozzunk, testvérek, hogy Urunk, Istenünk vezesse békében, növelje egységben, s az egész világon tartsa meg épségben,  és adja meg nekünk, hogy békés nyugalomban éljünk,  és dicsőíthessük a mindenható Atyaistent!

Csendben imádkoznak, majd a pap folytatja:

Mindenható, örök Isten, te örök dicsőségedet Krisztus Urunkban minden népnek megmutattad: őrizd meg a megváltás művét, hogy Egyházad az egész világon elterjedjen, és állhatatos hittel kitartson neved megvallásában. Krisztus, a mi Urunk által.

H.: Ámen.

II. A PÁPÁÉRT

A Szentatyáért, N. pápáért imádkozzunk, testvérek, az Úristen kiváltságos helyre emelte őt a püspöki rendben. Az Egyház javára tartsa meg jó egészségben és erőben, hogy tovább kormányozhassa Isten szent népét.

Csendben imádkoznak, majd a pap folytatja:

Mindenható, örök Isten, te irányítasz mindent a világon: hallgasd meg irgalmasan könyörgésünket, és tartsd meg kegyesen Szentatyánkat; segíts, hogy a keresztény nép gondviselésed kormányzásával ennek a pápának vezetése alatt gyarapodjék hitben és érdemekben. Krisztus, a mi Urunk által.

H.: Ámen.

III. A PAPSÁGÉRT ÉS A HÍVEKÉRT

Most N. Püspökünkért, és minden püspökért, az áldozópapokért, a szerpapokért és az Egyházban szolgálatot teljesítő hívekért imádkozzunk, testvérek, valamint Isten egész népéért.

Csendben imádkoznak, majd a pap folytatja:

Mindenható, örök Isten, Szentlelked megszenteli és vezeti Egyházad minden tagját: hallgass meg minket, amikor a papságért és az összes hívekért hozzád esedezünk, hogy kegyelmed segítségével mindnyájan hűségesen szolgáljunk néked. Krisztus, a mi Urunk által.

H.: Ámen.

IV. A KERESZTELENDŐKÉRT

A keresztség előtt állókért imádkozzunk, testvérek: az Úristen nyissa meg szívüket, és tárja fel előttük a kegyelem kapuját, hogy újjászületve a keresztség vizében, bűneik bocsánatát elnyerjék, és immár ők is a mi Urunk Jézus Krisztusban éljenek.

Csendben imádkoznak, majd a pap folytatja:

Mindenható, örök Isten, Egyházadat mindig új tagokkal gyarapítod: növeld a keresztelendőkben a hitet és igazságaid megértését; add, hogy a keresztség vizében újjászületve  gyermekeid közé kerüljenek.  Krisztus, a mi Urunk által.

H.: Ámen.

V. A KERESZTÉNYEK EGYSÉGÉÉRT

Most imádkozzunk összes testvéreinkért, akik Krisztusban hisznek, hogy Urunk és Istenünk őket igaz tetteik útján –az egyetlen Egyházba gyűjtse össze, és őrizze.

Csendben imádkoznak, majd a pap folytatja:

Mindenható, örök Isten, ami szétszóródott, te összegyűjtöd, és amit összegyűjtöttél, megőrzöd: tekints kegyesen Fiad nyájára, és add, hogy a hit osztatlan épsége és a szeretet köteléke egyesítse azokat, akiket megszentelt az egy keresztség. Krisztus, a mi Urunk által.

H.: Ámen.

VI. A ZSIDÓKÉRT

A zsidókért is imádkozzunk, testvérek, hogy azok, akikhez előbb szólott Urunk Istenünk, őt egyre jobban szeressék, és állhatatosan őrizzék a szövetségi hűséget.

Csendben imádkoznak, majd a pap folytatja:

Mindenható, örök Isten, te ígéreteidet Ábrahámnak és utódainak adtad: hallgasd meg kegyesen Egyházad könyörgését, hogy az Ószövetség választott népe eljuthasson  a megváltás teljességére. Krisztus, a mi Urunk által.

H.: Ámen.

VII. AZOKÉRT, AKIK NEM HISZNEK KRISZTUSBAN

Most azokért imádkozzunk, akik nem hisznek Krisztusban! A Szentlélek világossága töltse el őket, hogy megtalálják ŐK is az üdvösség útját.

Csendben imádkoznak, majd a pap folytatja:

Mindenható, örök Isten, add, hogy azok, akik még nem hisznek Krisztusban, őszinte szívvel járjanak előtted, és találják meg az igazságot; mi pedig a kölcsönös szeretetben mindig előbbre haladjunk, és isteni életed titkának mélyebb megértésére vágyakozva tökéletesebb tanúságot tegyünk a világban isteni szeretetedről. Krisztus, a mi Urunk által.

H.: Ámen.

VIII. AZOKÉRT, AKIK NEM HISZNEK ISTENBEN

Most azokért imádkozunk, akik nem hisznek Istenben, hogy őszinte szívvel az igazságot keresve megtalálják Istent, és kegyelmével eljussanak hozzá!

Csendben imádkoznak, majd a pap folytatja:

Mindenható, örök Isten, te úgy alkottál meg minden embert, hogy vágyakozó szívvel keressen téged, és csak benned találja meg nyugalmát: kérünk, add, hogy az emberek minden akadály ellenére örömmel valljanak igaz Istennek és az emberi nem Atyjának, és mindenki felismerje atyai jóságod jeleit, valamint híveid jótetteinek tanúságtételét. Krisztus, a mi Urunk által.

H.: Ámen.

IX. A VILÁGI VEZETŐKÉRT

Az államfőkért és a hatóságokért imádkozzunk, testvérek: az Úristen irányítsa értelmüket és szívüket, hogy szándéka szerint szolgálják mindenki szabadságát és az áldott békét.

Csendben imádkoznak, majd a pap folytatja:

Mindenható, örök Isten, kezedben van az emberek sorsa és megszabod a népek jogait: tekints kegyesen azokra, akik fölöttünk hatalmat gyakorolnak, és add, hogy az igazi békesség, a vallás szabadsága és a népek jóléte megvalósuljon az egész világon. Krisztus, a mi Urunk által.

H.: Ámen.

X. A SZENVEDŐKÉRT

Most azért imádkozzunk, kedves testvéreim, a mindenható Istenhez, hogy tisztítsa meg a világot minden tévelytől, a betegséget tartsa távol tőlünk, az éhínséget űzze el, a börtönöket nyissa meg, a bilincseket oldja fel, az utazóknak adjon biztonságot és szerencsés érkezést, a betegeknek gyógyulást, a haldoklóknak pedig örök életet.

Csendben imádkoznak, majd a pap folytatja:

Mindenható, örök Isten, szomorúak vigasztalója, bajbajutottak erőssége: jusson el hozzád könyörgésünk, amikor a sokféle bajból hozzád kiáltunk: érezzük mindnyájan boldog örömmel, hogy a megpróbáltatások idején velünk van irgalmas jóságod. Krisztus, a mi Urunk által.

H.: Ámen.

HÓDOLAT A KERESZT ELŐTT

Ezután a pap a virágvasárnap letakart feszületről leveszi a leplet és közben énekli az ősi szöveget:

"Íme, a szent keresztfa,

Rajta függött valaha,

A világnak váltsága."  

És kezdetét veszi a kereszt előtti hódolat.

A hívek csókkal illetik, és térdet hajtanak a feszület előtt, amelyen ott látható az Üdvözítő, aki értünk szenvedett. A megbocsátás, a megtérés, a Krisztushoz fordulás napja ez, mert Ő meghalt az emberekért. Az oltár előtt álló feszülethez járulunk: nem egy fafeszület előtt hódolunk, hanem a Golgota keresztjén függő Megváltó előtt. Őhozzá járulunk, aki meghalt értünk, és aki ma is szenved Egyházáért. Meghív minket személyesen, hogy leborulva előtte megvalljuk, hogy Ő az egyedüli Megváltó és ezzel elismerjük, hogy rászorulunk segítségére.