A feltámadt Krisztus húsvéti megjelenései
közül az egyik legrészletesebben leírt eset az emmauszi tanítványokkal való
találkozás, amelyet a mai evangéliumban olvastunk.
Jézus kereszthalálát követően
reményvesztetten és csalódottan indulnak Jeruzsálemből a közeli faluba,
Emmauszba, ahol laktak. Csalódottságuk okát ők maguk mondják el a hozzájuk
csatlakozó személynek: az események nem úgy alakultak a Mesterrel, ahogyan ők elképzelték.
Az illetőt idegennek nézik, nem is sejtik,
hogy Jézus csatlakozott hozzájuk. Útközben ugyan lángoló szívvel hallgatják az
idegen szavait, amely a szenvedő messiásról szóló jövendölések magyarázata, de
nem ismerik fel, hogy az Úr tanítja őket.
A kenyértörés sajátos cselekedete
fordulópontot hoz a történetbe. Ekkor nyílik meg szemük és ismerik fel Jézust,
aki azonban eltűnik előlük. A felismerést követően késlekedés nélkül indulnak
vissza az apostolokhoz Jeruzsálembe, hogy elmondják nekik élményüket. A
kenyértörés hitet ébresztett bennük és a feltámadt Krisztus tanúivá tette őket.
A húsvéti ünnepek elmúltával visszatérünk
a mindennapi életbe, napi teendőinkhez, munkánkhoz. Ne feledkezzünk el arról,
hogy a szentmisében, a kenyértöréskor felismerhetjük az Urat. Minden szentmise
során Jézus megtöri a kenyeret számunkra és azt saját testeként adja nekünk. A
szentmise különleges alkalom arra, hogy az ige liturgiájában lángoló szívvel
hallgassuk tanítását, majd pedig az áldozat liturgiájában részesedjünk az ő
áldozatában és magunkhoz vegyük őt a szentáldozásban.
Ámen
