Húsvétkedd
Jézus Krisztus feltámadása nem hihetetlen
esemény, hanem éppen ellenkezőleg: hihető, azaz csak hittel felfogható esemény.
És ezen az egyedülálló eseményen alapul az Egyház és benne minden keresztény
ember hite immár kétezer esztendeje és a későbbi korokban élők hitének is ez az
alapja. Tanulni szeretnénk azoktól, akik elsőként találkoztak a Feltámadottal.
Tanulni szeretnénk azoktól, akik maguk is csak lassan haladtak a hit útján.
Tanulni szeretnénk azoktól, akiknek élete újabb fordulatot vett akkor, amikor megtapasztalták,
hogy a keresztre feszített Jézus valóban él, feltámadt a halálból.
Tanulni szeretnénk Mária Magdolnától is,
aki az Urat keresi húsvét hajnalán. Jószándék vezeti őt, de a bánat okozta
könnyei, az Úr elvesztésének fájdalma és a halál megváltoztathatatlannak hitt
ténye megakadályozza őt abban, hogy felismerje Mesterét, amikor megjelenik
neki. Jézus megszólítja őt, beszélgetni kezd vele, de még mindig elhomályosult
a látása, mert csak a múlton mereng, és emberi módon gondolkodik. Fordulatot az
a pillanat hoz számára, amikor az Úr nevén szólítja őt, ekkor ismeri fel a
korábban kertésznek vélt személyben Krisztust.
Meghallom-e, amikor az Úr megszólít,
nevemen szólít? Felismerem-e hangját, amikor az evangélium által szól hozzám?
Felismerem-e őt embertársaimban? Hiszem-e valóságos jelenlétét az
Oltáriszentségben?
HIS
