Megbocsátás
A keresztény közösség életének
alapszabályait tartalmazó szakasz következő része a megbocsátásról szól. Péter
apostol ezt a kérdést teszi fel Jézusnak: „Ha vétkezik ellenem testvérem, hányszor
kell megbocsátanom neki?”
Az előzmények ismeretében nyugodtan
állíthatjuk, hogy itt nem csupán két személy kapcsolatáról van szó, hanem a
sértést elkövető személy és a közösség kapcsolatáról is. Az eset feltételezi,
hogy a bűnt elkövető személy megbánta cselekedetét és újra a közösség tagja
akar lenni. Hányszor kell neki megbocsátani? Hányszor kell őt visszafogadni a
közösségbe?
Jézus válaszában a „hetvenszer hétszer”
kifejezés szerepel, ami nem azt jelenti, hogy 490 alkalommal kell megbocsátani,
s ha az illető még ezek után is újabb bűnt követ el, akkor már nem szükséges
megbocsátani, hanem azt, hogy mindig meg kell bocsátani, a megbocsátásnak nincs
határa.
Jézus egy nagyon szemléletes példával
világítja meg mondanivalóját. A példázat a szolgája nagy adósságát elengedő
királyról szól, illetve ugyanerről a szolgáról, aki később könyörtelenül
követelőzik szolgatársával szemben. A példabeszédben szereplő király a
végtelenül irgalmas Istent jelképezi, aki minden bűnünket kész megbocsátani.
Tőle, az irgalomban gazdag Istentől kell megtanulnunk a megbocsátást és gyakorolnunk
azt számolatlanul embertársaink felé.
