Bevezető
A mai ünnepen első királyunk,
Szent István tiszteletére kondulnak meg a harangok. Nemcsak idehaza magyar
földön, hanem szerte a világon, ahol szétszóródva magyarok élnek. A múltra
emlékezve, a közös ezeréves múltba gyökerezve együtt ünneplünk a jelen oltára
előtt.
Államalapító Szent Királyunkra,
Szent István királyra, és a kezdetekre emlékezünk. Arra az útra, amelyen a
Szent Király indította el nemzetünket, és amelyen ma is, nekünk is, járnunk
kell, ha biztonságban, békében és boldogságban akarunk élni itt, őseink vérével
öntözött drága szent hazánkban
Vajon ezen az úton járunk-e mi?
Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.
Kirié litánia
Urunk Jézus! Bocsásd meg
nemzetünk fennmaradása iránti közömbösségünket! Uram, irgalmazz!
Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy
nem őriztük hitelesen keresztény hitünket. Krisztus kegyelmezz!
Urunk Jézus! Add kegyelmedet,
hogy minden magyar hűen őrizze a Szent Istváni örökséget. Uram, Irgalmazz!
Evangélium után
Hogy könnyebb legyen az ünnepi emlékezés,
álljunk lélekben István király budavári lovas szobra elé. Nézzünk föl rá és
emlékezzünk! Ott áll a város fölött, bronztekintetével egybeöleli a város
kőrengetegét, az Alföldet, a Kárpátok koszorúját.
Talán visszanéz az őshazába is,
ahonnan magunkkal hoztuk kelet dühe és nyugat közönye között is kitartó
életerőnket. Nézi szép fővárosunkat, az ezüstfolyók és aranymezők gyönyörű
hazáját, és fürkésző tekintettel vizsgálja mai életünket. Nézi magyarjait, az
apostol és államférfi szemével, s mi kései ivadékai kíváncsiak vagyunk
véleményére.
Nemcsak az egyének, de a nemzetek
életében is vannak válságos pillanatok. Olyan helyzetek, amikor létünk vagy
nemlétünk forog kockán. A Gondviselés különös ajándéka, ha ilyen válságos
órákban, amikor ember kell a gátra, küldetik valaki, hogy a nemzet életét
helyes irányba lendítse.
Felesleges lenne bizonygatni,
hogy Szent István ilyen válságos időkben állott nemzetünk élére.
Ázsiából jöttünk, és mind
nyelvünkben, mind szokásainkban különböztünk az európai népektől. Barbár
szokásainkkal méltán vívtuk ki magunk ellen a keresztény népek haragját. Őseink
végig kalandozták Európát, de az önvédelemre kényszerült népek véres
ellencsapásokkal válaszoltak kihívásunkra.
Mi tagadás, barbár szokásainkkal
nem voltunk udvarképesek az akkor már keresztény Európában. Hamarosan belátták
ezt népünk józanul gondolkozó vezetői, de belső meggyőződés hiányában nem
tudtak döntő lépést tenni a kereszténység és Európa felé.
Csak Géza fejedelem fia, István
volt az, aki keresztény meggyőződésétől vezérelve megtette és megtétette
nemzetével ezt a döntő lépést.
Már ifjúkorában megtanulta, hogy
a kereszténység missziós természetű és az apostolkodás, a hit terjesztése
Krisztus legfőbb parancsa. Menjetek az egész világra és tegyetek tanítványommá
minden népet!
Ha valaki a keresztény hit
birtokába került, akkor szent kötelessége ezt továbbadni. A jó szülők is gyermekeikre
hagyják anyagi és szellemi kincseiket. Ezért kell elszomorodnunk napjainkban,
midőn arról olvasunk, hogy minden más vallásnál, főleg pedig a szektáknál
erősebb az apostolkodás, mint a katolikusoknál
István királyunk szívügyének
tekintette, hogy ne erőszakosan, hanem tanító munkával, buzgó igehirdetéssel az
evangélium kovászát a magyar élet tésztájába gyúrja.
A koronát küldő II. Szilveszter
pápa mondotta: Én csak apostoli vagyok, de István apostol!
Valóban népe, nemzete apostola
volt. Kiépítette a magyar egyház szervezetét. Püspökségeket, érsekségeket
alapított. Székesegyházakat, templomokat, több mint 350-et építtetett. S
kolostorokat, köztük a híres pannonhalmi apátságot is. S szentéletű felesége,
Boldog Gizella irányításával a hazánkba letelepedett nővérek 4500-nál is több
miseruhát és palástot készítettek e templomok és monostorok részére. Köztük a
híres koronázó palást másolatát is.
Vajon mit mondana első szent
Királyunk, ha most megjelenne közöttünk? Látva fiainak és leányainak iránta
tanúsított őszinte tiszteletét és háláját, amely ilyen nagyszerű ünneplésben
részesíti őt?
Hálásan megköszönné és azt
mondaná, csak azt tettem, amit tennem kellett népemért, és ezt is a Gondviselő
Isten segítségével! Kövessétek életpéldámat! Amint én követtem Krisztust, úgy
kövessétek Ti is Őt! Váltsátok valóra tanítását! Éljetek békével minden rangú
emberrel, még az idegenekkel is!
Ragaszkodjatok ahhoz a hithez,
amely az én koromban megmentette népünket a történelem szín-padáról való
letűnéstől, s amely segítette népünk beilleszkedését Európa keresztény népeinek
nagy családjába. S amely ezer éven át biztosította népünk fennmaradását oly
súlyos és végveszéllyel fenyegető helyzetekben is!
Ott áll Buda várában István királyunk,
tekintélyt, méltóságot, magabiztosságot és erőt sugárzó szobra. De ő nem akar
bronzba öntött emlékmű maradni. Élni akar hívő magyarjaiban, akik apostoli
buzgósággal azon fáradoznak, hogy az evangélium kenyere ne hiányozzék a magyar
élet asztaláról, egyetlen magyarnak sem az életéből.
Hol vagy István király?
Téged magyar kíván
Veszni indult népünk
Csak Te mentheted meg
Ámen
