Édesanyja Isten szolgálatára nevelte, de a
francia forradalom, majd az anyagi nehézségek lehetetlenné tették taníttatását.
Földműves munkát végzett, de hő vágya volt, hogy pap lehessen.
19 éves korában sikerült iskolába
kerülnie, de igen sokat küzdött a tanulással. A szemináriumban a fogyatékos
latin tudása miatt nehezen végezte tanulmányait. 29. éves korában pappá
szentelték, káplán lett, majd Ars plébánosa.
A vallástalan falut néhány év alatt
megváltoztatta, híre bejárta az egész országot. Nagyra értékelték őt, mint
gyóntatót, a hívek mindenfelől sereglettek hozzá, és tanácsait szent
tisztelettel fogadták.
Súlyos kísértések és testi fájdalmak
gyötörték, mégis mindig mindenkinek szeretettel állt szolgálatára. Az
eucharisztikus Jézus volt életének középpontja.
74 éves korában halt meg 1859. augusztus
4-én. XI. Pius pápa avatta szentté 1925-ben, és tette meg a plébánosok és
lelkipásztorok védőszentjévé.
