Színeváltozás ünnepe.
Ma, augusztus 6-án, Urunk
színeváltozásának ünnepét ünnepli az egyház. A liturgikus év folyamán kétszer
is felolvastatja az egyház Urunk színeváltozásáról szóló evangéliumi
szakaszokat.
Egyszer nagyböjt 2-ik
va-sárnapján, Urunk szenvedésére, kereszthalálára s feltámadására emlékeztető s
húsvét méltó megünneplésére felkészítő időszakban, nagyböjt folyamán.
Másodszor pedig minden augusztus
6-án, a Nándorfehérvári győzelemre emlékeztetően.
Kirié litánia
Urunk! Bocsásd meg, hogy nem
halljuk már a déli harangszót. Uram, irgalmazz!
Urunk bocsásd meg, hogy nem
gondolunk már dicső győzelmünkre. Krisztus kegyelmezz!
Urunk! Bocsásd meg, hogy nem
imádkozzuk már az Úr angyalát. Uram, irgalmazz!
Evangélium után
Erről az ünnepről csak kevesen
tudjuk, hogy ennek az ünnepnek is, miként Húsvétnak és Pünkösdnek van
ószövetségi párhuzama. A Lombsátor (Szukkót) (Pászka, Sevuot) ünnepe. És ez a
vigasság ünnepe.
A szentírásmagyarázók szerint
Jézus színeváltozása szerint ezen az ünnepen történt. Ezért a tartalma miatt a
harmadiklegnagyobb ünnep lett. Keleten már az V. században megünnepelték.
Nyugaton pedig III. Kallisztus pápa tette kötelezővé, csakúgy a déli harangszót
is a Nándorfehérvári győzelem emlékére. Mert két héttel a győzelem után, ezen a
napon jutott el hozzá a győzelem híre, megünnepeltté.
Miért rendelte el a Szentatya ezt
az ünnepet, egész világon megünneplő ünnepként?
Azért, mert miként annak idején,
a Táborhegyen a színeváltozással akart az Úr Jézus valamit megmutatni,
megsejtetni istenségéből, úgy Nándorfehérváron, a korabeli keresztények hite
szerint, a keresztények iszlám felett aratott győzelmével, az Úr Jézus
megmutatott valamit istenségéből, isteni hatalmából a benne hívőknek.
Miként az Úr Jézus színeváltozása
az apostolokat, úgy a Nándorfehérvári győzelem is megerősítette Jézus Krisztus akkori
követőit, a Jézus Krisztusban, való hitben.
Oh, bárcsak a ma élők hitét is
megerősítené a nándorfehérvári győ-zelemre emlékeztető déli harangszó, s Urunk
színeváltozásának ünnepe!
Urunk színeváltozásáról hallva
eme szavakat, a mi szívünkben is felébred a vágy: de jó lenne, de boldogok
lennénk, ha mi is részesülhetnénk hasonló élményekben, mint az apostolok. Ha mi
is megláthatnánk Jézust! És pedig nem a titokzatos testében is szenvedőt, hanem
a dicsőségben tündöklőt, az isteni hatalmát megmutató Üdvözítőt!
Az Úr Jézust azonban, úgy miként
az apostolok mi nem láthatjuk földi életünkben. Követőinek az Úr Jézus olyan
boldogságot igért, amely a hitből és nem a látásból fakad. Boldogok, akik nem
látnak engem és mégis hisznek bennem. Mondja Jézus a kételkedő Tamásnak, s
általa valamennyi kereszténynek., nekünk is, ma élőknek is.
De ha az előbb említett módon nem
is láthatjuk őt, de úgy miként a nándorfehérvári győzelemben látta őt a
korabeli keresztény világ, s benne hazánk. Úgy mi is láthatjuk a 2000 éves
kereszténység, s 1000 éves hazánk történelmében!
De történelmünk legdicsőbb
győzelme után jött széthúzó nemzetünk nagy tragédiája Mohács. A naív „feketeleves”
a Budai várban. A 140 éves hódoltság.
De jött egy csodálatos pápa! XI.
Ince pápa, aki összefogta Európa népeit és megszabadította Európát, s benne
hazánkat a a kereszténységet pusztító Iszlámtól.
Megérdemelten áll ott szobra a
Koronázó templom közelében talapzatán e felirattal: ”XI. Ince pápának,
Magyarország megmentője emlékének, a hálás nemzet 1686-1936”.
És pár száz év után újra itt az
Iszlám veszedelem. S megkezdte Európát leözönleni, Európát elfoglalni.
Népünknek az önvédelem adta kezébe
a fegyvert, és újra védi hazánkat és Európát az Iszlám veszedelemtől. És mit
kap érte? Egy-két szomszédnép kivételével – gyűlöletet. De népünk teszi
továbbra is, mi szent kötelessége, mert miként annak idején az apostolokat a
Táborhegyen, úgy földi létünkben erősít minket is.
Egyházunk és hazánk életét
nyitott szemmel szemlélők napjainkban is láthatunk, nekünk szóló a
nándorfehérvárihoz hasonló győzelmeket.
Ne legyünk feledékenyek!
Emlékezzünk csak! Jó pár évvel ezelőtt mi is láthattunk olyan történelmi
eseményeket, amelyekben megmutatkozott Krisztus isteni hatalma. Eufórikus érzés
hatotta át a hívők millióit világszerte, kicsinyke hazánkban is, amikor egy
ateista ideológia került a történelem szemétdombjára, egy ateista
világbirodalom omlott össze!
Amikor ugyanis az Úr Jézus megmutatta
apostolainak, s a történelem folyamán a keresztényeknek ragyogó dicsőségét,
istenségét, isteni hatalmát, nem az volt a célja, hogy elkápráztassa az
apostolokat, s a benne hívőket, hanem, hogy megláttassa velük a megpróbáltatás,
a szenvedés és a kereszthordozás értelmét.
Mennyei Atyánk nem csupán Fiát
akarta megdicsőíteni, hanem minket is. Azt akarja, hogy bennünket is
átragyogjon a színeváltozás fénye. Azt akarja, hogy minden keresztény életét
átjárja az evangélium világossága, fénye és melege! Azt akarja, hogy Jézus
tanítása minket is olyan emberekké változtasson, akik továbbadjuk Jézusunk
világító és melegítő szeretetét. Azt akarja, hogy minél több, Jézus közelébe
került honfitársunk mondhassa, mit az apostolok: "Jó nekünk itt
lennünk" 1000 éves hazánkban, hívő keresztény magyarként.
Ámen
