Második
kenyérszaporítás
„Óvakodjatok a farizeusok kovászától és
Heródes kovászától!” Igaz, hogy mindkettő elég veszedelmes önmagában is, de ezt
könnyű elutasítani, mert az egyszerű, önzetlen emberekben önkéntelen ellenállás
ébred, ha kapcsolatba kerülnek velük. A farizeusok magatartásából ordít a gőg.
Ez visszataszítja a normális embert.
Heródesből alattomosan árad a ravaszság.
Ezért nevezi őt Jézus adott alkalommal egyenesen rókának. Az egészséges alkatú
ember ezektől visszahőköl. De az a szellemiség, amit Jézus kovásznak,
szellemileg rontó erőnek nevez, a könnyen megragad a gyanútlan lélekben,
csendesen belecsimpaszkodik, gyökeret ver, és a szegény ember nem is sejti,
hogy belül már nem a régi ember.
Amint továbbra is ütemesen loccsannak a
lapátok, az erősödő éhség leköti az apostolok figyelmét, Jézus kifejti nekik,
miről is beszél hozzájuk. „Miért tanakodtok azon, hogy nincsen kenyeretek? Még
mindig nem tudjátok, és nem értitek a dolgot? Még mindig el van vakulva a
szívetek? Van szemetek, és nem láttok? Van fületek és nem hallotok? Nem
emlékeztek arra, hogy amikor öt kenyeret megtörtem, hány tele kosár hulladékot
szedtetek fel? Azt felelték neki: Tizenkettőt. És amikor a hét kenyeret a
négyezernek, hány kosár maradékot szedtetek össze? Azt felelték neki: Hetet.
Erre így szólt hozzájuk: Miért van tehát az, hogy mégsem értitek?” (Mk 8,
17-21)
A kenyérgond kemény akadály a magyar nép
sorsában, napjainkban is. Okoljuk érte a világgazdasági válságot. Mérgelődik a
józan magyar: a válságot még hatványozza, hogy a vezetők nem találják az
ellenszerét. Ez nagy baj, mondhatjuk mi is Jézussal, de a legnagyobb baj abban
rejlik, hogy elvesztette nemzetünk a gyermekded hitet Urában, Istenében. Aki
egyszerre létrehozta az egész világmindenséget, az ne tudna néhány millió embernek
elegendő kenyeret biztosítani? Csak nem a Heródesek, és farizeusok lelkületét
kellene utánozni, hanem visszatérni az igazság és szeretet forrásához, és
mindez hozzáadatnék nektek (Mt 6, 33-34) Honnan van, hogy ezt ennyire
elfeledtétek?
