2018. február 17., szombat

Nagyböjt 1. vasárnapja. 2018

Nagyböjt 1. vasárnapja. 2018.

Bevezetés
Nagyböjt kezdetén, a mulandóság jelképével, szentelt hamuval hinti meg homlokunkat az egyház és ezzel emlékeztet a földi dolgok tiszavirág életére. Böjtölésre, önmegtagadásra, megszentelődére biztat. Vonuljunk vissza a lármás világból és térjünk haza belső világunkba! Ott keressük, mert ott találhatjuk meg igazán lelkünk nyugalmát. S így készülhetünk hitünk nagy titkának, Urunk Jézus Krisztus feltámadásának méltó megünneplésére. De így készülünk e mi húsvét megünneplésére?

Kirié litánia
Urunk, Jézus Krisztus, Te megtérésre szólítod fel az embereket. Uram irgalmazz.
Urunk, Jézus Krisztus, add meg nekünk, hogy kerüljük mindazt, ami rossz, és megtegyük mindazt a jót, amit megtehetünk. Krisztus kegyelmezz!
Urunk, Jézus Krisztus, Te azt kéred Tőlünk, hogy higgyünk az evangéliumban és annak tanítása szerint éljünk. Uram irgalmazz!

Evangélium után
,,Betelt az idő és elközelgetett az Isten országa. Térjetek meg és higgyetek az evangéliumban"
Közel kétezer éve hangzott el Jézus ajkáról, ez a minden emberhez szóló legfontosabb Bibliai üzenet. Az Istentől elpártolt emberiség, kapott egy drága ingyenes esélyt, Alkotójához való visszatérésre, megtérésre! Hosszú évszázadokon át, szakadatlanul mindmáig hangzik felénk, a megtérésre, visszafordulásra felszólító krisztusi kérés:
„Térjetek meg és higgyetek az evangéliumban!”
Az ilyen felszólításoktól, idegenkedik még a hívő ember is. Pedig, ha őszintén magunkba nézünk, akkor szükségét érezzük annak, hogy rendet, harmóniát, békét teremtsünk szívünkben. Hogy megtisztítsuk lelkünket az élet porától és szennyétől. És, hogy megtisztult lélekkel egyre jobban a Jóisten felé forduljunk, hogy ne csak higgyünk az evangéliumban, hanem aszerint is éljünk.

A hamvazószerdával elkezdődött nagyböjti szent időben gyakran halljuk az Úrjézus imént hallott eme szavait, amelyekkel bűnbánatra szólít fel minket. Térjetek meg, tartsatok bűnbánatot, változzatok meg.
Valóban mindig szükségét érezzük annak, hogy rendet, tisztaságot teremtsünk szívünkben, hogy jobban Isten felé forduljunk.
Ez a törekvés akkor is nagyon időszerű, ha igyekszünk templombajáró jó keresztényként élni. Ha embertársainkkal békében élünk, s ahol lehet, segítünk a rászorulón. Ezzel együtt azonban számolnunk kell azokkal a gyengeségekkel, amelyek szinte minden nap megjelennek életünkben, amelyeket gyakran, szemünkre is vetnek, akik ismernek minket.
Gondoljunk csak - hívő keresztény mivoltunk ellenére is, - az oly gyakran előforduló sok – sok szeretetlenségre, türelmetlenségre, indulatosságra, vagy embertársaink igazságtalan leértékelésére, leminősítésére, önmagunknak pedig a felértékelésére.
Vallásos életünkben is sok javítani való van. Elhanyagoljuk a szentmisét. Ha szép idő van, azért mert szép idő van, és könnyen csinálunk más vasárnapi programot. Ha rossz idő van, akkor azért, mert rossz idő van, és nehezen mozdulunk ki lakásunkból. A gyónásról ne is beszéljünk. Nem is tudjuk, mikor gyóntunk utoljára.
Nem törődünk eléggé gyerekeink nevelésével, vallásos nevelésével sem. Közömbös számunkra, hogy milyen iskolába jár. Rábízzuk gyermekeinket minden lelkiismereti probléma nélkül világnézet nélküli, Isten, haza, s emberszeretetre való nevelést mellőző, de idézőjelben, jó oktatást adó iskolára. Közömbös számunkra, a TV és az utca gyermekünkre tett nevelő hatása.
Nem ápoljuk lelkünkben eléggé az egymással, a hívőkkel, s honfitársainkkal való szolidaritást. Pedig mennyire nagy szüksége lenne erre hazánknak és egyházunknak. Különösen napjainkban. Micsoda gátlástalan hazugságok és rágalmak hangzanak el nap, mint nap még magyarul beszélők ajkáról is. És mennyi alulképzett ad hitelt az intoleráns liberálisok által kitalált propagandisztikus, és demagóg rágalmaknak.
Nem védjük a saját igazunkat, sem hazánk, sem egyházunk igazát és érdekeit. Engedjük, hogy rombolják honfitársaink keresztény s magyar önérzetét, öntudatát.
Annak ellenére, hogy mindezek kiiktatásához itt van számunkra a nagy lehetőség, a negyven napos szent böjt.
Az Egyház Úrjézus példáját a mai életkörülményeinkre alkalmazva három dolgot ajánl figyelmünkbe: az imádságot, a böjtölést és az alamizsnálkodást.
Amikor ezeket ajánlja, sokan a nagyböjti időt a lemondások, a szomorkodások időszakának tekintik. Amikor az Egyház arra biztat, hogy ne feledjük: hogy nemcsak kenyérrel él az ember. Azt szeretné, hogy kevesebbet igényeljünk a testi javakból, és ha többet igényelnénk a lelkiekből.
Kevesebbet a szórakozóhelyek, és többet az elmélyülő, imádkozó helyek látogatásából.
Kevesebbet a gyűlölködésből és többet a szeretetből. Kevesebbet a civódásból és többet a békességből. Kevesebbet a hazugságból és többet az igaz lelkűségből. Kevesebbet a test örömeiből, és többet Krisztusnak testéből. Kevesebbet az élvezeti cikkekből – kávéból, alkoholból, dohányzásból – és többet az akaratot edző önmegtagadásból. Kevesebb pazarlást az étkezésben és több jótékonykodást az éhezők körében. Kevesebbet a bűnből és többet a bánatból.

Ámen