Nagyböjt 2.
vasárnapja 2018
Bevezetés
Évszázadok óta az Egyház nagyböjt II.
vasárnapján a színeváltozás jelenetét olvassa fel az evangéliumból. Az előző
vasárnapon Jézust egy nagyon is emberi oldaláról láttuk, amikor a sátántól
kísértést szenvedett. Ezzel azt hangsúlyozzuk, hogy Jézus Krisztus valóságos,
megkísérthető ember volt.
Ma pedig azt láttatja velünk az
evangélium, hogy ez a Jézus nem csak ember, hanem több mint ember, a Mennyei
Atya szeretett Fia, akinek a Táborhegyen felragyog isteni dicsősége egy
villanásra, a kiválasztott apostolai előtt.
A Mennyei Atya pedig a Rá való hallgatást
kéri apostolaitól, közvetve tőlünk is.
De milyen a mi Isten szeretett Fiára való
hallgatásunk? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.
Kirié litánia
Urunk Te azt kérted, hogy hallgassunk
szeretett Fiadra és mi mégis sokszor nem őrá, hanem a kísértőre hallgatunk.
Uram irgalmazz!
Jézus Krisztus! Te bűneink miatt vállaltad
a szenvedést és a kereszthalált. Krisztus kegyelmezz!
Jézus Krisztus! A Te halálod nyitotta meg
számunkra az örök dicsőség kapuit. Uram irgalmazz!
Evangélium után
Felolvastuk Urunk színeváltozásának
történetét. Mondanivalója olyan igazságra tereli a figyelmünket, amelyet
nehezen tudunk és akarunk elfogadni. Csak emlékeztetés végett: A színeváltozást
megelőzte Péter vallomása (Mk 8, 20) és Jézus bejelentése, hogy szenvedni fog.
E látomással azt akarta elérni, hogy apostolai higgyenek benne majd akkor is,
ha szenvedni látják. Mert Jézus útja, de a miénk is a szenvedéseken át vezet az
isteni dicsőségbe.
A szenvedés Jézusnak is éppúgy
osztályrészül jutott, mint Isten bármely szolgájának előtte.
Ennek igazolására jelenik meg a mai
evangéliumi szakaszban Mózes és Illés. Isten szolgái voltak ők is. Az ő életük
is telve volt keserűséggel és szenvedéssel. Sokat kellett szenvedniük ahhoz,
hogy isteni fényben ragyoghassanak.
A
látomás beszámolója szerint, Jézussal beszéltek, mert Jézusban váltak valóra az
ószövetségi jövendölések.
T. Urunk színeváltozásának történetében
rábukkanunk egy nagy igazságra: áldozatok nélkül nincs üdvösség. A legtöbben
vonakodunk tőle. Alig vagyunk képesek felfogni, hogy az élet velejárója a
testi-lelki szenvedés. Annak ellenére, hogy mindennap tapasztaljuk a magunk és
mások életében.
A szenvedés nem az Úr Isten büntetése,
hanem az Ő látogatása, az emberi élet megtisztítója s neme-sítője. Ha sohasem
szenvedtünk volna még, hogyan tudnánk együtt-érezni a szenvedő
embertest-véreinkkel? Hogyan tudnánk őket segíteni?
Sokan közülünk nem tudják elfogadni, hogy
még az Isten Fiának is szenvednie kellett.
Sokan azt hiszik, hogy az élet apró-cseprő
örömeivel száműzhetik az élet keresztjét. Elfelejtik, hogy a futó örömök
mulandók. Nem tehetők maradandóvá.
Annak idején Péter apostol is az örömteli
extázis perceit akarta megörökíteni: "Mester, jó nekünk itt lenni! Hadd
készítsünk három sátrat, neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet”.
A felhőből hallott hang azonban
kijózanította és tudtára adta, hogy a földön Jézus szavát hallgatva s
megvalósítva, találhatjuk csak meg a boldogságot. "Ez az én választott
Fiam, őt hallgassátok”, figyelmeztet bennünket is az Atya a mai evangéliumi
szakaszban hallott szavaival.
És Őt hallgatjuk? Napjainkban is? Vagy
valaki mást, valaki másokat?
Ámen
A
Magyar Katolikus Püspöki Konferencia körlevele a 2018. évi nagyböjti
tartósélelmiszer-gyűjtésről
Kedves Testvérek!
A nagyböjti időben a szentmise prefációja
arra hívja fel a figyelmünket, hogy a lelki készületünk három részből áll: „önmegtagadással dicsőítsünk téged, bűnös
vágyainkat féken tartsuk, és a nélkülözőket segítve atyai jóságodat kövessük.”
(nagyböjti III. prefáció)
A
„nélkülözőket segítve atyai jóságodat kövessük” felszólítás közös
gyakorlására hívjuk a testvéreket, amikor idén újra meghirdetjük a nagyböjti
tartósélelmiszer-gyűjtést templomainkban. Ezzel két egyházi hagyományt
elevenítünk fel, hiszen az első század keresztényei a szentmisére hozták
magukkal a szegényeknek szánt adományaikat.
Régi böjti hagyomány volt az egyházban,
hogy a böjtöléssel megtakarított javakat a szegényeknek ajánlották fel. Ezeket
a példákat követve, kérjük, hozzák el a szentmisékre
tartósélelmiszer-felajánlásukat és tegyék a templomban erre kijelölt helyre.
A legkisebb adománnyal is a felebaráti
szeretet csodája valósul meg közöttünk. A templomainkban összegyűjtött
élelmiszerek nemcsak táplálékot jelentenek, hanem üzenetet is visznek magukkal,
a Gondviselő Isten kézzelfogható szeretetét a nélkülöző családokba.
Ferenc pápa az idei nagyböjti körlevelében
így buzdít bennünket:
„Az alamizsnálkodás gyakorlása által
megszabadulhatunk a kapzsiságtól és felfedezhetjük, hogy a másik ember a
testvérünk: amim van, soha nem teljesen az enyém. Mennyire szeretném, hogy az
adakozás valódi életstílussá válna mindenkiben! Bárcsak követnénk keresztényekként
az apostolok példáját, és meglátnánk a másokkal való osztozás lehetőségében az
Egyházban megélt közösség kézzelfogható tanúságtételét. Ennek kapcsán felidézem
Szent Pál felszólítását, amikor a korintusi hívekhez fordult a jeruzsálemi
közösségnek szánt pénzgyűjtés ügyében: „ …mert javatokra válik” (2Kor 8,10).
Ez különösen is igaz Nagyböjtre, amikor
számos szervezet tart gyűjtést nehéz helyzetben lévő egyházaknak és népeknek.
Bárcsak mindennapi kapcsolatainkban is, minden olyan testvérünkkel szemben, aki
segítséget kér, arra gondolnánk, hogy ez egy felhívás a Gondviselés részéről.
Minden adakozás alkalom számunkra, hogy részt vegyünk abban, ahogyan Isten
gondját viseli gyermekeinek. Ha ma engem használ fel arra, hogy segítsen egy
testvéremen, hogy ne gondoskodna az én szükségemről is legközelebb ő, akit
senki nem múlhat felül nagylelkűségben?”
Tegyünk tanúságot az irgalmas szeretet
gyakorlásáról, és lehetőségeinkhez mérten tartós élelmiszerrel járuljunk hozzá
a Katolikus Egyház segélyakciójához. Ezt megtehetik a jövő heti vasárnapi
szentmiséken és az azt követő hétköznapokon,
március 4-től 11-ig. Adományaikat a karitász juttatja majd el a
rászorulókhoz. A korábbi években meghirdetett gyűjtésünk eredményeképpen
családok ezreit tudtuk segíteni azokkal a segélycsomagokkal, amelyeket a hívek
adományaiból juttattunk el a rászorulókhoz. Ha ezt mindannyian megtesszük és
legalább 1 kg adományt hozunk a templomba, újra nagyon sok családnak tudunk
segíteni az irgalmas Jézus példáját követve.
Telefonos
adományvonalon is
bekapcsolódhatunk a karitász segítő munkájába. Ha hívjuk a 1356-os telefonszámot, hívásonként
500
forinttal segítünk.
„1%
segítség, 100 % szeretet.” Kérjük, hogy aki teheti, adója egy százalékával is
támogassa a Katolikus Karitász karitatív szolgálatát: a Karitászt Támogató
Alapítványt. Köszönjük a szegényeknek szánt adományaikat
Kelt: Budapest, 2018. nagyböjt 2.
vasárnapján
a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia
