Cupertinoi Szent
József
Copertinoban, a nápolyi királyság egy kis
falujában született szegénysorsú szülőktől. Szelíd, magábavonuló természetű
volt és kemény megpróbáltatásokat kellett elviselnie. Később mondta, hogy a
novíciátust ő már gyermekkorában elvégezte. 17 évesen felvették a kapucinusok,
de gyenge egészsége és a munkára való alkalmatlansága miatt nyolc hónap múlva
elbocsátották. Utána, némi nehézségek után, szolgának felvette egy minorita
kolostor. Itt megtanult írni, olvasni.
Végül jámborsága miatt felvették a rendbe,
méghozzá klerikusnak. 3 év múlva, 1628-ban nem annyira tudása, mint inkább
életszentsége miatt pappá szentelték. Isten bámulatos karizmákkal ruházta föl
engedelmes, türelmes és alázatos szolgáját: extázisai órákig tartottak,
levitációi (földről való felemelkedések) is gyakoriak lettek szentmisék közben
is, annyira, hogy sokan azt mondták: szerzetesi élete felét a föld felett élte
le. De a gonosz lélek is sokszor zaklatta, néha látható alakban. Egyszer a protestáns
János Frigyes herceg részt vett szentmiséjén és látta őt elragadtatásban; ennek
hatására két év múlva katolikus lett.
Rendi elöljárói, hogy a néptömegek
áramlását megakadályozzák, sokszor áthelyezték eldugott kolostorokba. Az
inkvizíció is vizsgálatokat tartott több alkalommal, így Nápolyban, Rómában. X.
Ince pápa egyik kapucinus kolostorból a másikba helyeztette, végül 1657-ben
került vissza újra minorita rendházba, Osimoba. 64 éves korában lázban halt
meg. Utolsó szavai: "Keresztre feszített Jézusom, vedd magadhoz szívemet
és gyújtsd föl benne szereteted tüzét." XIII. Kelemen pápa 1767-ben avatta
szentté.
A Szűzanya iránti gyermeki tisztelete
mutatkozik meg a következő párbeszédben:
"Az én anyám önfejű. Hozok neki
virágot, nem törődik velük; kedveskedek neki cseresznyével, nem kell neki.
Kérdezem hát, mit akar? S azt feleli: A szíved kell nekem. Szíved hódolata az
én eledelem."
