Évközi 23. vasárnap. 2018

 Évközi 23. vasárnap. 2018

Bevezetés

A süket-némáról szóló mai evangéliumi szakasz ébreszti fel bennünk azt a gondolatot, hogy az Úr Jézus, aki földi élete során a süketek füleit hallásra, a némák ajkát pedig szólásra nyitotta, az utolsó ítéletkor fel fogja tenni nemcsak az ismert kérdéseket, hanem ezt is: „Süket voltam, segítettetek hallanom? Néma voltam, segítettetek beszélnem?” Olyan kérdések ezek, amelyeken érdemes elgondolkoznunk, lelkiismeretet vizsgálnunk.

Kirié litánia.

Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy nem foglalkozunk eléggé türelmesen a nagyothalló testvéreinkkel. Uram irgalmazz!

Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy néma testvéreinkkel meg sem próbálunk kommunikálni. Krisztus kegyelmezz!

Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy nem támogatjuk az ilyen intézményeket. Uram irgalmazz!

Evangélium után

Mindig részvétet ébreszt bennünk a süketnémákkal történő talál-kozás. Olykor láthatjuk őket az utcán vagy villamoson, amint szájuk és kezük egyezményes jeleivel "társa-lognak" egymással. Igaz, hogy ilyen módon ki tudják fejezni érzéseiket és gondolataikat, de ki vannak zárva a hangok birodalmából. Nem élvezhe-tik a muzsikát, az emberi hang szép-ségét, kevesebb jut nekik a létezés öröméből. Szinte teljesen ki vannak zárva az emberi társadalomból, hisz kevés kivételtől eltekintve nem is-merjük jelbeszédrendszerüket.

Gondolunk-e arra, hogy mek-kora hálával tartozunk a jó Istennek, hogy mi nem vagyunk süketnémák, és hogy nem idegenkednünk kellene tőlük, hanem többletszeretetünkkel kárpótolnunk kellene őket azért, hogy nékik kevesebb jutott az embe-ri lét szépségeiből és örömeiből.

Ez a részvét töltötte be azok szívét is, akik Jézus elé hoztak egy dadogva beszélő süket embert. Az illető éppen süketsége miatt nem hallgathatta Jézust, és mit sem tudott csodatevő hatalmáról. De nem így rokonai és barátai. Ők, akik fül- és szemtanúi voltak Jézus betegeket gyógyító szeretetének, eléje hozták a süketnéma hozzátartozójukat.

Ezzel a tettükkel két dolgot juttattak kifejezésre: egyrészt süket társuk iránti szeretetüket, másrészt Jézusba vetett hitüket.

Példájuk arra figyelmeztet minket is, hogy mi is, miként ők, segítsünk segítségre szoruló embertársainkon.

És ezt meg is tehetjük. Az Egészségügyi Világszervezet, a WHO adatok szerint 60 ezer a siketek, s mintegy 300 ezer a súlyos fokban nagyothallók száma Magyarországon. Tudjuk, hogy mivel jár a veleszületett siketség. Beszédrévén nem jut információ a tudatba. S mentális visszamaradottság, s szellemi fogyatékosság jellemzi őket.

Magyarországon a 20. század végéig nem volt megoldva a súlyosan beszédhibás, legfeljebb csak néhány szó érthető kimondására képes néma gyerekek oktatása. Sokuk így nem kaphatott értelmi képességüknek megfelelő oktatást, hanem a súlyos értelmi fogyatékosok iskoláiba kényszerült. Itt még írni-olvasni sem tanultak meg. Ma már nagyon sokat segít rajtuk a jelbeszédes kommu-nikáció.

Miként az evangéliumi siketnémát mások segítették a gyógyító Jézushoz, úgy kell nekünk is betegeinket a gyógyító Jézus jobb kezeihez, orvosainkhoz, nővéreinkhez, gyógypedagógusainkhoz elsegíteni. Végső soron Jézushoz! Mert a beteg hozzátartozóinkat gyógyító Jézusnak ők a jobb keze.

Betegeinkért mondott imával is segítjük őket.

Ma sokat beszélnek arról, hogy azok, akikért imádkoznak, azok nagyobb százalékban gyógyulnak. Arról is beszélnek, hogy a lelkileg rendben lévő emberek a csapásokat jobban tűrik el. De a lelki gyógyulásokat nehezebb bizonyítani. Az emberek csodás gyógyulásokról beszélnek ma Lourdes-ban és más Mária-kegyhelyeken is. Mások ima meghallgatásukról beszélnek.

Hasonlóról beszélhetnék én is. Amikor két hónapig feküdtem a kórházban és eszméletemet visszanyertem, orvosom azt mondta. Magával csoda történt. (90 %-ra vették a halálomat). Fel sem fogtam, hogy mi lehetett ez a csoda. Másik mondata. Magáért sokan imádkoznak. Ezt már úgy, ahogy felfogtam. Később tudtam meg, hogy szentmisét is mondtak értem. A harmadik mondata: Magáért a Köztársasági elnök úr is közbenjárt. Kérte, hogy mentsem meg az élet számára. Megmentett, általa az Úr. Örök hála Néki.

Hogy csoda volt-e, nem tudom. De azt igen, hogy nagyon sokan imádkoztak értem. Esztergomi tanítványom a Bíboros sírjánál. És azt is, hogy az imáikat meghallgatta az Úr. Kiragadott a halál torkából. Bizonyítékként itt vagyok. Vasmisémet is elmondhattam.

Tudjuk, hogy különösen a halálos betegségben levő emberek, a rákos betegek szoktak foggal és körömmel a csodába kapaszkodni. Ne feledjük el Jézus meggyógyított néhány betegséget, de magát a betegséget nem tüntette el az életünkből. Erre a tudomány sem volt mindeddig képes.

A beteg emberek a szenvedést és a betegséget vagy elfogadják, vagy tiltakozva elszenvedik. A mai társadalom szívesen száműzi az életéből a betegeket a kórházak és a kórtermek falai közé.

Igaz történet. Egy édesanya annyira magatehetetlené vált, hogy hozzátartozói kénytelenek voltak vallásos idősek otthonába elhelyezni. S amikor meglátogatták, látták Rácsos ágyban fekszik. Azonnal kivették az otthonból, és még több áldozatot vállalva az édesanyáért, otthon gondozzák. Még ma is él.

Jézus mindig együtt érzett a beteggel, mi sem tagadhatjuk meg a segítő együttérzésünket a betegektől.

A világban csak akkor járunk nyitott szemmel, ha a beteg és a szenvedő embert is meglátjuk. Ekkor megnyílunk az Úristen felé is.

Ámen