Ki az én anyám?
Az Isten szavának hatását, működését
bemutató részt Jézus családjának érkezése zárja le, ezt olvashatjuk a mai
evangéliumi részben. A rokonság fellépése alkalmat ad Jézusnak arra, hogy
kijelentse: nem a vér szerinti rokonság, a származás vagy más földi kötelék
alapozza meg a vele való kapcsolatot és a tanítványi életet, hanem Isten
igéjének készséges hallgatása és az elfogadott igazság tettekre váltása. Ezért
mondja a mi Urunk: „Az én anyám és rokonaim azok, akik Isten igéjét hallgatják,
és tettekre is váltják!” Ezt az általános érvényű kijelentést helytelen volna a
családi kapcsolatok megtagadásaként vagy a rokonságtól való elzárkózásként
értelmezni, hiszen nyilvánvalóan nem erre utal.
A mondás valójában meghívást jelent. Isten
szava ugyanis új közösséget teremt, a Krisztushoz tartozók új közösségét. E
közösségbe meghívást kapnak mindazok, akikhez eljut az örömhír, és ők azzal
fejezik ki, hogy e közösséghez akarnak tartozni, hogy életükben megvalósítják,
tettekre váltják azt.
Szívesen hallgatom-e az Úr tanítását?
Örömöt jelent-e számomra az, hogy Krisztus szavát hallgathatom? Törekszem-e a
megismert tanítás egyre jobb megértésére? Felismerem-e benne az örök életre, az
üdvösségre vezető igazságot? Törekszem-e az evangélium szerinti életre?
H.I.S.
