ARANYSZÁJÚ
(KRIZOSZTOMOSZ)
SZENT JÁNOS 344 és 349 között Antiochiában
született, előkelő családja révén kitűnő nevelést kapott. Magasrangú
katonatiszt apját korán elvesztette. Anyja nem kötött új házasságot, csakhogy
teljesen fia nevelésének szentelhesse magát.
János 18 évesen keresztelkedett meg.
Szónoklattant tanult, ügyvédnek készült. Anyja halála után aszketikus életet
élt, remeteségben akart élni, bár püspökké szerette volna tenni az antiochiai
pátriárka. Itt, az antiochiai hegyek közt megírta "A papságról" című
híres művét arról a papi eszményről, amit ő szeretett volna szentségben,
tudományban és életbölcsességben a papságban megélni.
Ötévi ima, Szentírás-tanulmányozás,
vezeklés és elmélkedés után egészsége megromlott, vissza kellett térnie a
városba. Itt diakónussá szentelik, majd hat év múlva, 386-ban pappá szentelték,
nagyhatású szónok lett, nyelve kristálytiszta görög nyelv volt. Világosan
fejtette ki az igazságot, szebbnél szebb képeket és hasonlatokat alkalmazott.
Az új adókivetések hírére a nép lázadozását sikerült bűnbánatra fordítania és a
császár kegyelmét is sikerült kieszközölnie.
A császár csellel 397-ben Konstantinápoly
püspökévé, pátriárkájává tette. Konstantinápolyban is szigorú beszédeiben az
erkölcs pontos szabályozására törekedett, szembeszállt a császári fényűzéssel,
szót emelt az igazságtalanságok ellen. Emiatt a féltékeny előkelők 403-ban megfosztották
főpapi székétől és kétszer is száműzték Kis-Örményországba. A viszontagságoktól
elcsigázva Kománában (Pontusz) a Fekete-tenger mellett halt meg 407. szeptember
14-én.
Holttestét 438-ban átvitték
Konstantinápolyba. Ezer bárka vett részt az ünnepi ceremóniában, és a gyermekei
azoknak, akik száműzetésbe küldték, vagy küldették.
