Evezz a mélyre
Az előző vasárnap Jézus küldetéséről volt
szó, most pedig arról a meghívásról, amelyet minden megkeresztelt megkap,
minthogy Isten akarata, hogy az üdvösség gyümölcseiben egymás segítségével
részesüljünk.
Izaiás és az apostolok meghívásából
indulunk ki, amelyből joggal következtethetünk arra, hogy az Úr nemcsak
küldetést szánt mindegyikünknek az ő országában, az egyházban hanem kegyelmet
is biztosít ahhoz, hogy küldetésünket méltón teljesíteni tudjuk. Életünk csak
úgy lesz kedves Isten előtt, ha meghívásának eleget teszünk.
Péter hajója többszörösen jelképezi az
egyházat, Mindenekelőtt az egyházban is jelen van Krisztus, apostolaival
együtt. Mindnyájunkat mély vizekre visz azáltal, hogy krisztusi igazságokra
tanít és életszentségre nevel. Az egyházban is Jézus uralja szívünket. Az ő
kegyelme tart bennünket szent félelemben.
Péter példája mutatja, hogy a keresztény
engedelmesség kezdete, Krisztus tanításának készséges elfogadása. Ezt követi az
akarat meghódolása, amellyel mindent az Úr rendelkezésére bocsátunk. Tökéletes
azonban csak akkor lesz, ha a legsúlyosabb megpróbáltatásokban is meghajolunk
az Úr intézkedése előtt anélkül, hogy megkérdeznénk: miért kívánja tőlünk ezt
az áldozatot.
